Tetszik vagy sem, a szezonnak vége. Gőzerővel folyik a daruzás Balatonföldváron is. 

Szépen sorban, szervezetten, a lefoglalt időpontok szerint érkeznek a hajók. Elfoglalják téli pihenőjük helyét. Közben a BHZRT építő szakemberei is végzik betervezett feladataikat, úgymint a stégek járófelületeinek kialakítását, elektromos és víz csatlakozóinak cseréjét. Ez így teljesen rendben is van. Majd csak megint tavasz köszönt reánk. De lesz-e módunk arra, hogy hajózzunk? Akad elég vizünk? Meg tudjuk látogatni azokat a kedves túrahelyeinket, melyeket idén ősszel, az alacsony vízszint már elérhetetlenné tett?

Az első kérdés legyen az, hogy várható e több csapadék, azaz hullik-e az ideinél több eső tavunk vízgyűjtő területére? 

Hamar kiderül, miszerint arra, hogy megforduljon az elmúlt időszakra jellemző tendencia, azaz a jelenlegi kettőszáz – háromszáz milliméter helyett az 1960 – 1970 évekre jellemző ötszáz – hatszáz milliméteres mennyiség hulljon, gyakorlatilag semmi reményünk sincs. Ez sajnos tény. Csapadékunk tehát nem lesz több, más megoldás után kell néznünk.

Vannak ugye a „halogató” vélemények, melyek szerint: „Pánikra nincsen ok. A Balaton egy sekély tó, amelynek a vízszintje alapvetően a vízgyűjtőterületére hulló csapadéktól függ. A tóba érkező víz nagyságrendileg fele a Zala folyón keresztül érkezik, másik fele több kicsi vízfolyáson, melyek a tóba torkollanak. Aszályosabb években - a kevés csapadék és a nyári jelentős párolgás miatt - a vízszint jelentősen lecsökkenhet a nyári hónapok végére, majd a tavaszig tartó időszakban újra megemelkedik. Ez a tó természetes körforgása, a Sió-csatorna felé nincs vízleeresztés a tóból. Folyamatosan figyeljük és vizsgáljuk a tó vízszintjét és állapotát, hiszen fontos természeti értékünk, meghatározó turisztikai célpontunk. A mostaninál alacsonyabb vízszint 2000 óta 7 alkalommal volt a Balatonban, a legalacsonyabb, 23 cm 2003. október 4”. Ezektől ugye nem kerülünk előbbre.

De mi is a konkrét helyzet: A Balatonból 2025. októberi adatok szerint több mint 300 millió köbméter víz hiányzik a 120 centiméteres szabályozási szinthez képest. Ez nagyjából 66 centiméteres vízszintet jelent, ami a nyári aszály és intenzív párolgás miatt állt elő. A szükséges vízmennyiség pótlásához átlagosan 170 milliméternyi csapadékra lenne szükség a tó vízgyűjtő területén.

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársai nemrégen tanácskoztak a témában. Az alábbiak hangzottak el: „2040-re vízpótlásra szorulhat a Balaton. A szakértők szerint 2040 és 2060 között csak alkalmanként kell majd a tó vizét pótolni, utána viszont már rendszeresen. Nem optimisták: egyes új modellek szerint 2040-től lehetséges, hogy a Balaton vízpótlásra fog szorulni – jelentette ki Erős Tibor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója. Erős szerint a Balatonról 1921 óta vannak vízmérlegek, viszont 2000 előtt még soha nem fordult elő annyi szélsőséges helyzet, mint 2000 és 2022 között. Ebben az időszakban kilenc évben is csökkent a Balaton vízszintje. 2000 és 2003 között a szakértők kidolgozták a vízpótlás lehetséges alternatíváit, viszont ezt az intézkedést még nem tartották időszerűnek. Akkor előkerült lehetséges megoldásként a vízvisszatartás Erős szerint a mederben, vagy a vízgyűjtőben létesített tározókkal. Az igazgató beszélt arról is, hogy az ülésen több előadó is sürgette a döntést a vízhiány kezeléséről. Méghozzá azért, mert 2040 és 2060 között csak alkalmanként lesz majd szükséges a vízpótlás, utána viszont rendszeresen. Emiatt, a szakértők olyan részletességű terv kidolgozását javasolták, amivel a rendszer mindössze egy-két év alatt megépíthető, ha a vészhelyzet ezt indokolja. Erős Tibor azt mondta: az utóbbi időszakban fokozódott a magyarországi vizek melegedése, így egyre több, az országban nem honos növény és állatfaj jelent meg, amelyek kiszoríthatnak akár őshonos fajokat is. Kiemelte: óvakodni kell a klímaváltozás negatív hatásainak felerősítésétől, például a mikroklímát, a széljárást megváltoztató, valamint a természetes élőhelyeket átalakító beavatkozásoktól. A Balaton jövője szempontjából nagy szerepet játszik a társadalom érzékenysége, a tóhoz való viszonyulásuk – jegyezte meg Erős.”

Egyetérthetünk a fenti tanácskozáson elhangzottakkal, hiszen ők a szakemberek. De mit is jelent ez a valóságban? Magát a tavat jelentős kár nem éri. Viszont a „használhatóságát” igen. A vízszint évről évre csökkenni fog, illetve az idei őszi hatvan – hetven centi környékén stabilizálódik. Kezdhetjük vívni a „szélmalomharcokat”. Egyre több, elsősorban déli parti strandunk mocsarasodik el. Kikötőink vízmélysége elégtelenné válik arra, hogy nagyobb merülési hajók (180 cm.) használják. Kettőezer-harmincra már gyakorlatilag a bármilyen tőkesúlyos hajók használata válik lehetetlenné. Hiába végezzük gőzerővel a kotrásokat, a medencék és a mólókijáratok visszaiszapolódnak. A menetrendszerű nagygéphajók is bajba kerülnek. Hiába építjük a kompokra való behajtásra szolgáló deszkarámpákat (úgy mint 2002 – 2003 években), egyre nehezebb, később tejesen ellehetetlenül az üzemeltetés. A vitorlás hajóknál kizárólag a felhúzható uszonnyal rendelkező típusok maradnak életben. Számomra nem szép jövőkép. Jó, tudom, ez elsősorban a mi problémánk, szeretett tavunk azért megmarad, csak más formát ölt. Tehetünk ellene valamit? IGEN! 

A probléma kezelésére még 2002-ben a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. a Balatoni Fejlesztési Tanácstól arra kapott megbízást, hogy vizsgálja meg, melyek a vízpótlás lehetséges alternatívái. 2002. novemberére készült el „A Balaton vízpótlási lehetőségeinek vizsgálata” című tanulmány (VITUKI 2002). A korábbi tervekből kiindulva elemezték a vízátvezetés különböző megoldásait a Rábából, a Drávából, a Murából és a Dunából, azaz „idegen” vízgyűjtőkről. Vizsgálták a különböző változatok műszaki megvalósíthatóságát, azok hatását a vízminőségre és az élővilágra, és becsülték a felmerülő költségeket. A szóba jöhető variánsok közül a Rábából történő gravitációs átvezetést tartották legmegfelelőbbnek a Zala folyón keresztüli vízbevezetéssel. A jelentés kedvezőtlen környezeti hatásokkal elsősorban a vízminőség tekintetében számolt, de a kiválasztott változatot elfogadhatónak tartotta.

   A továbbiakban ennek a száznegyven oldalas, Dr. Tombácz Endre az ÖKO Rt szakmai igazgatója, Dr. Gulyás Pál biológia tudomány kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt tudományos tanácsadója, valamint Mozsgai Katalin környezetmérnök, okl. közgazdász, az Öko Rt. Főmunkatársa által létrehozott dokumentumban rögzítettekből indulok ki. Milyen lehetőségek kínálkoznak?

1. Vízpótlás a Drávából (szivattyús átvezetés energiaigénye növeli a működtetés költségeit).

2. Vízpótlás a Murából (jelentős a statikus emelési magasság, magas üzemeltetési (energia) költségigény).

3. Vízpótlás a Dunából a Sión keresztül (a vízbázis vízminősége a Balaton szempontjából nem elfogadható).

4. Vízpótlás a Rábából szivattyúzással (napi kiegyenlítést biztosító tározók létesítését is igényli).

5. Vízpótlás a Rábából gravitációsan (az érintett kisvízfolyások csak komoly hidrológiai és morfológiai változások árán képesek levezetni a számottevően megnövekedett vízmennyiséget).

6. A Balaton Dunántúli-középhegység karsztvízből történő vízpótlásának lehetőségei és feltételei (nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiség).

7. „0 plusz változat” (most ezt alkalmazzuk, amíg volt csapadék, működött).

Lássuk tehát a legjobbat, az E) variánst: 

 „A megoldás a Balaton adott tartományon belüli vízszint-szabályozásához szükséges természetes vízkészletek időszakosan jelentkező hiányát pótolja a Rába szabad vízkészletéből, maximálisan 7 m3/s intenzitással, a meglévő vízfolyásokon és új művi létesítményeken keresztül, gravitációsan, vízhiányos időszakokban is biztosítva a Balaton vízkészlet-gazdálkodási egyensúlyát. A vízkivétel a Rába 157+100 fkm szelvényéből történik a körmendi ÉDÁSZ fenékgát felvízéből, a vasúti híd alatt. A vízpótlást szolgáló víz a Rába jobbparti nyílt árterén keresztül, átkötő csatornán át a víz a Csörnöc-Herpenyő vízfolyás 46+200 fkm szelvényébe vezethető. A 31+600-46+200 fkm között a Csörnöc-Herpenyőben történik a víz vezetése. A 31+600 fkm szelvényből mintegy 5 100 m hosszon körszelvényű gravitációs csatornán 34 keresztül jut át a víz a Rába vízgyűjtőről a Balaton vízgyűjtőjére. A körszelvényű csatornából 500 m hosszúságú szakasz nyílt munkagödörben fektetett, D=2.4 m belső átmérőjű, előregyártott vasbeton ROCLA cső, a további 4 600 m hosszon alagút építési technológiával épülő, szintén D=2.4 m belső átmérőjű csatorna. A körszelvényű gravitációs csatornaszakaszt követően a víz mintegy 15 m szintcsökkenéssel, 1 300 fm hosszú, a Hegyhát-szentpéteri patak völgyében mesterséges érdesítésű mederben vezetve jut el Sárvíz patak 14+200 fkm szelvényéig, amely a 72+000 fkm szelvényben torkollik a Zalába.” 

Eddig világos, részletes. Nehézkes hozzájutni vízügyi térképekhez, nézzünk inkább egy nagyvonali ábrázolást arról, hogy merre is folyna a lé. (Sárga vonal felszíni, a piros alagútban folyó.)

A következő Vituki által készített kép a Rábából elágazó Csörnöc-Herpenyő csatornát mutatja. A tervezett vízszintje a partot alkotó zúzottkő töltés – ahol sétálnak – tetejéig érne.

Ezen a szakaszon csak a másik parton kell megemelni a gátat. Az alagút következik, amit bizony jelentős költséggel ki kell fúrni és megépíteni. Amint viszont kibújunk a felszínre, a Gerekaráti tó következik (amennyiben nem kerüljük ki). Itt több helyen kell védművet építeni, illetve a strandot átépíteni.

Ezt elhagyva apró meglévő patakok következnek, melyeknél alapos mederkotrás és szinte végig gátépítés szükséges. Majd végre elérjük a Zala torkolatát.

Innen már egyenes az út. A Zala folyó vízhozama 6-15 m³/s. (Ez az adat, az elmúlt években, június – július – augusztus hónapokban a nulla felé tendált.) A megépülő csatornáé 7 m³/s. tejes kapacitás esetén. A gátrendszer lényegében elbírja, néhány helyen kell megemelni. 

Ez annyit jelentene, hogy a legforróbb nyári napokban is jutna víz a Balatonba, ami megakadályozná a hirtelen apadást, legalábbis erősen lassítaná!

Száz szónak is egy a vége: Mielőbb építsük meg!

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!