Első benyomásom, hogy eltűntek az általam hőn utált vasrácsok. Szabaddá vált a bejárás az eddig kilenc, főszezonon kívüli hónapra lezárt területre. Akkor hajrá, be is lépkedek. Egyenest a mólókhoz – csupán őket zárja el ideiglenes kerítés –.
A hullámtörők alapjaiban elkészültek, a járófelületeket kell még kialakítani. Rengeteg követ építettek be. Impozáns méretű, teljesen hullámvédett medence alakult ki. Vajon már ki lett kotorva az előírt mélységre, vagy csak ezután lesz? Megtudjuk, ősszel lesz a két és fél méter mélység beállítása. Tovább andalgunk a közvetlenül part melletti füves sétányon. Nádasok, csendes öblök szegélyezik útunkat. Néhol vörösszárnyú keszegek és bodorkák csapatai cikáznak a kristálytiszta vízben. Hű, de tetszik. Mintha harminc évet visszarepültem volna az időben. De rég nem láttam ilyet! Akár Szárszóig elgyalogolhatnánk. De újabb felleg fenyeget. Visszatérünk a hajónkhoz.
Az éjszaka özönvízszerű eső ömlött reánk. Szerencse, hogy remek túraponyvánk van. Reggel is szomorú csepergésre kelünk. Vitorlázás mínusz, menetrendszerű hajóval megyünk Tihanyba. Ott még idén nem fordultunk meg.
A kikötő elárvult képet mutat. Ki az ördög jönne ide ilyen ronda időben túrázni. Első dolgom gyanánt beköszönök az irodába. Boldog újévet köszönéssel üdvözöljük egymást kikötőmester barátommal. Furcsállja, hogy nem látott befutni minket a Rheával. Nagyot nevet megtudván, hogy géphajóval érkeztünk. Elmondom neki célomat: Szeretnénk „kimérni”, mire lehet elegendő egy háromórás itt-tartózkodás (hatezer forintért) a vitorlással, amennyiben ide vet a balsors. Egyetértéssel helyesli. Érdeklődöm az eddigiekről. Hogyan viselik a túrázók (kirándulók) a korlátozásokat. Visszafogottan válaszol. Így is, úgy is. Sokan itt értesülnek arról, hogy egy tíz percen túli kikötéssel bizony elfüstölhetik az egyik térítésmentes alkalmat a tízből. Amennyiben „elmulasztják” érkezéskor a kötelező bejelentkezést, ez könnyen előfordulhat. Ilyen esetekben bizony gyakoriak a nézeteltérések, ingerült szóváltások (a vitorlázók részéről). – Na, ezt előre borítékoltam –. Ismételten figyelmeztetem tehát kedves sporttársaimat, tartsák be az eljárási rendet, (fizessenek ki három órát, akkor nem fogy az ingyenes). Ne a kikötőmesterrel vitázzanak. Ő csupán a munkáját végzi. Előre is nagyon szépen köszönöm!
Beülünk ebédelni a móló büfébe. Örömmel tapasztalom, hogy maradt az eddigi tulajdonos. Nem adta el a kócerájt – ahogyan azt ősszel szándékozta –. Maradt a szokásos kínálat szerényen emelkedett árakon (szezonális menü 2890 Ft.). És megmaradtak a kulturált jénai tálak (levesnek), továbbá a zománcos kisfazekak (sülteknek). Ez így rendben is van.
Megyünk a Dottó kisvasúthoz. Úgy harminc percenként jár, egész és fél óra körül indul. Felvisz az Apátsághoz. Kicsit körülnézünk, fagyit nyalunk, majd lesétálunk a Belső-tó partjára. Egy levendula lepárló szerkezetet látok útközben. Persze először pálinkafőzőnek nézem.
Leérünk a hajdani, dicsőbb napokat is megélt Gejzír szabadidőparkhoz. Mennyi gyerek is játszott itt a mászókákon, próbálgatta a gólyalábat, leste a tavacska békáit. Én pedig még a számban érzem a krumplileves, töltött tök, római lecsó jellegzetes ízét. A Természetvédelmi Terület táblát hátrébb helyezték, hivalkodó ház épült a telekre, a borozó pince garázzsá vált. Fákat kivágták, játszóteret eltüntették. Az oly sokunk számára kedves pihenőhely gazdag emberé lett. Csak az övé. Ilyen világot élünk.
A Kotyogós Kávéterasz viszont él és virul. Télen is nyitva voltak (hétvégeken). Szokásukhoz híven kedvesek, aranyos a retró bútorzat, igazán finom ínyencségeket árulnak. A borok is kitűnőek. Igen kellemes hely, szép kilátással a tóra. A szomszédságukban gyakran történik valami, most éppen egy futóverseny befutója van, mint csődület.
Ismét csak setét fellegek riogatnak, szaporázzuk is lépteinket a kikötő felé. Még szerencse, hogy kis emelkedőt követően csak lefelé kell gyalogoljunk. Éppen idejében zuhanunk be a Sport Teraszra. Lehuppanunk egy asztalhoz, és már kopog is a jégeső a tetőn. A leengedett nejlonokon kilesve bámuljuk az égi áldást. Isszuk a bort, silabizáljuk az étlapot. Igen jó kinézetű sültek, grillezett ételek alkotják a választékot. Persze a hely eleganciájához méltó árakon. Ja, kérem, a minőség az minőség. Beszélgetek a tulajdonossal. Ők is nyitva tartottak a télen. Megtudom, hogy idén százéves az épület. Ennek apropóján készítettek egy fotókiállítást. Nagyon érdekes. Érdemes megnézni.
Nekünk pedig az óránkat kel figyelni. Most telt le az a bizonyos három óra. Tehát, ha ügyesek vagyunk, a Dottó kisvasút menetrendjéhez igazodunk, beleférhet egy Aranyház – Gejzírkúp séta. Az eső pedig ritkul, így kisietünk a mólóra, hiszen nemsokára jön a hajó, ami visszavisz Földvárra. Kihasználtuk ezt a napot is.
A következő reggelre kicsit megembereli magát az idő. Startol a Mihálkovics Kupa verseny. Szememnek igen kedves látvány, amikor ennyi vitorlás szeli szeretett Balatonunk vizét.
Az biztos, hogy ezek a versenyek igen nagy részvétellel büszkélkedhetnek. Szóval, megy ez a dolog. Méghozzá nagy sikerrel. Hozzátartozik, hogy a kikötő simán elbírta az ideérkezett rengeteg hajót. Beleértve az idén elkészült infrastruktúrát is. A vizes helyiségek bírták a „túlterhelést”. Persze az apróbb, főleg a kényelmet szolgáló (fogas, polc, felmosóvödör… stb.) dolgok hiánya még látható. Majd kijavítják, tudnak róla az illetékesek.
Ennyi fért bele az elmúlt eső áztatta napokba. Azért, ha lassan is, nehézségekkel tarkítva, de elindult a szezon. Többségében kinyitottak kedvenc vendéglátó egységeink, több-kevesebb áremeléssel. A Csigaház és a Bigaház szintén üzemel. Búcsúzóul Zoliékhoz (Csigaház) ülünk be ebédelni. Szokásos orjalevesem jobb, mint valaha, pláne, hogy „dupla csontot” kapok hozzá!
Szóval itt idén is nagyszerű a „takarmány”. Igaz, a Platánban fele árban a menü, az is finom, de nem ennyire.
Jövő hétre talán eltakarodik az eső. Fő, hogy a Balaton meghágta a százhúsz centimétert. Túrázunk tovább. Merre is? Kiderül következő írásomból!
2023. június 12.
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
