Természetesen Balatonföldvárról indulunk. Késő délután érkezünk, nekilódulni már nem érdemes, tehát itt nézünk körül. Belecsöppenünk a Szörf világbajnokságba.
Szívderítő látvány, amint a különböző országok csapatai békében, barátságban vonulnak egymás mellett. Végre működik valami. Nem szebb ez, mint egymást marni, pocskondiázni, háborúzni?
A felújított, vasbetonteraszos épület földszintjén viszont, az önkiszolgáló étterem nem javult tavaly óta. Menzakoszt, kényelmetlenség (külön kell sorban állni az italokért). És még a „ceruza is igen vastagon fog”. A csigaház például egyáltalán nem drágább, viszont sokkal jobb. Erről ennyit.
Az új kikötő szépen épül, bár a főszezonban szünetel a nagy erejű gépek dübörgése. Ja, a fürdőzők nyugalmát nem illik zavarni.
Másnap reggel nekilódulunk. Nagyon vékony a szelecske, lassan haladunk. Balatonszemesnél igen megéhezünk, kikötünk ebédelni. Természetesen az Erika Leanderkertben. !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! A takarmány szokásosan remek, minden rendkívül ízletes. Árat viszont kénytelenek voltak emelni, de még éppen kifizethető. Ja, az alapanyagok.
Amint befejezzük a „zabálást”, észleljük, hogy feltámadott a délkeleti szél. Így hát nem ejtőzünk, hanem elindulunk Badacsony felé. Alkonyat előtt oda is érünk. Hétköznap lévén, temérdek szabad vendéghelyet látunk. Hurrá, még válogathatunk is. Könnyű vacsora a Vendégváróban, majd hunyó malter.
Reggelre északira fordul a légmozgás és megélénkül. Ezt vártuk. Koszt a hajón, majd hajrá. Az előrejelzés szerint, az elkövetkezendő napokban stabilizálódik az északi – északnyugati légmozgás, így Szigliget felé fordítjuk a kocsirudat. Beerősödik a „bőgő”, elkél a reffelés meg a vihar fok. Pillanatok alatt oda is érünk, és kikötünk a hajóállomás – ilyen széliránynál – tükörsima vizén. Kora délelőtt lévén van időnk bőven, rekkenő hőség sincs, felmászunk tehát Atyusz bán várához. Szépen rendbe hozták, belépcsőzték a turistautat. A kilátás gyönyörű, mint mindig. A fa építményen jó pár kifordítom – befordítom, gyermekbarát cuccot helyeztek el. Pár kirakós kép elég szerencsétlen, nehezen felismerhető, viszont a többség kimondottan jó, érdekes, tanulságos. Kongatják a levesnótát, hát indulunk lefelé. Elmélázunk a hajdani Szőlőskert étkezde nyománál, majd betérünk a Nádas étterembe (szemben a strand bejáratával). Itt a múltkor is jártunk, jó árfekvésű menüket láttunk, most jöttünk kipróbálni. A mai ajánlatuk nekem nem tetszik (a többi napra aktuálisak sem nagyon). Számomra túlságosan új, idegen, ismeretlen étkek vannak, így az étlapról böngészünk. A kaják kétségtelenül jól néznek ki, gusztusosak, látványosak, szépek, és hatalmas adagok. Eddig rendben is volna. A húslevesem ízre kitűnő, viszont a sárgarépa meg egyéb zöldségek egyáltalán nincsenek megfőzve, szinte nyersek. Na igen most ez a divat. Nekem viszont nagyon nem ízlik. A lecsó viszont isteni a hatalmas kolbásszal. Totálisan jól lakunk. A „ház bora” is kitűnő. A végelszámolásnál kettőnkre nézve tizennyolcezer petákra kerekedik a számla. Szóval ugyanaz az ár itt is, mint a Kikötő étteremben Marcsinál. Ott viszont menü nincsen.
Mi a végkonklúzió? Ez egy jó hely, főként azoknak, akik a korszerű táplálkozást preferálják.
Ide tartozik még, hogy a múltkor be akartam nézni a strandra, hogy ott miféléket adnak. 18 óra harminc volt az idő, hétkor zárt a pénztár. Háromezer aranyat akartak legombolni ezért a fél óráért. Fityiszt az orrukra. A halsütőnél az utcáról is érezhető az avas – égett – többnapos olaj illata. Így valójában a strand nem is érdekel.
Szigligetre jellemző, hogy igen tarka a nyári műsor kínálat. Színházi, zenei vagy egyéb előadások közt tudunk válogatni. Nekünk a Giusto Kamarazenekar koncertje jut az Avasi templomromnál. Csodás élményben részesülünk. Utána a holdfényben sétálunk vissza a hajónkhoz. Hamar álomba szenderülünk, hiszen holnap „messze a messze”.
Napkeltére durván beerősödik az északnyugati. Süvít, mint a veszett fene. Nagyvitorla reffelve, a baumra kötözve, egyszál viharfokkal vágunk át a Györöki-öblön.
Viharos szélben ez egy neuralgikus hely. Az elmúlt hetekben egy szerencsétlen sporttársunkat úgy fejbe verte a „durr gerenda”, hogy életét vesztette. Tragikus! Ez a Balaton legnagyobb öble. Amennyiben a part vonalát követjük – a sima víz reményében – bolond széljárással szembesülünk. A völgyből kisüvítő levegő iránya hirtelen akár 180 fokos fordulatot is vehet. Váratlanul a „szél alatti” oldalról kapunk, viharos erejű pofont. Viszont amennyiben egyenesen átvágunk Györök-fok irányába, a szélirány álandó, ellenben a hullámok már nagyobbak. Oldalról. Mi ezt az utat választjuk. A zsebkendőnyi vászonnal is egész jól haladunk. Befordulva a Keszthelyi-öbölbe konszolidálódik a helyzet. Kibontjuk a nagyvitorlát, beélesedünk. Hamar elérjük célunkat, besurranunk a KJAVSE csatornájába. Kedvenc kikötőink egyikébe érünk, a „béke szigetére”. Előző esszémben írtam róluk.
Még kora délelőtt lévén feltaxizunk a belvárosba. (Központi taxi: 0683 333333 telefonon rendelhető. háromezer petákért felvisz.) Átsétálunk a Kastély-parkon, majd a hátsó bejárattal szemben az út túloldalán betérünk az „új épületbe”. Először a jelentősen kibővült Vadászati Kiállítást nézzük meg. A látnivaló nem csupán a Festetics családhoz tartozó vadászatok bemutatására korlátozódik, az épület egyes szárnyaiban helyet kaptak az amerikai és ázsiai, továbbá az afrikai esőerdő vadvilágát, mintegy 220 fajt bemutató tárlatok. Csodálatos, különleges. Ki ne hagyjátok!
Az emeleten található a Modellvasút Kiállítás. Itt látható Közép-Európa legnagyobb terepasztala. A kiállításon 19-21. századi Magyarország, Németország és Ausztria vasútjainak korhű mását tekinthetjük meg, 60-70 db valósághűen, 1:87 méretarányban összeállított szerelvénnyel, melyek között régi gőzmozdonyok, és mai gyorsvonatok is megtekinthetők. Mindegyik saját pályával rendelkezik, mi több, „menetrend szerint” közlekednek. Amellet, hogy látványos és tetszetős, még ötletes is. Nekem az tetszett a legjobban, hogy félóránként tíz percre lekapcsolják a terem világítását, csak az épületekben és a járművekben van fény. Éjszakai hangulatot tárnak elénk. Szenzációs!
Mi tagadás, alaposan megéhezünk a nagy nézelődésben, nézzünk valami eleséget. A sétáló „főutca” mentén több csehó is található. Valamennyi piszok drága, számomra kívánatos kaját nem is igen adnak. Csupa modern különlegesség, „bazsalikomos kocasuna meg kovászosuborka leves” stb. Próbáljunk szerencsét a mellékutcákban. Oldalgunk lefelé és a park sarkában belefutunk egy remek csehóba. Ez pedig a Park Vendéglő. A Vörösmarty u. 1/A szám alatt leledzik. Egész évben nyitva vannak, csendes kulturált kerthelység és belső tér. Visszafogott árak és még remek menü is akad kettőezer petákért. Ráadásul hatalmas adag, olyan mintha az étlapról böktük volna.
Degeszre tömjük magunkat, igen olcsón és jól. Ilyen helyet kerestünk! Ha valami akkor ez méltó a !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! címre. Próbáljátok ki és erősítsetek meg véleményemben.
Reggelre eláll a szélpokol. Azért marad belőle annyi, amennyi visszarepít Badacsonyba. Két és fél óra alatt érünk oda. Hétvége lévén necces lehet a vendéghely. Azért egy – kettő még szabad így ebéd előtt. Kikötés után rápillantunk a büfésorra. Iszonyú a tömeg, nem európai a tülekedés. Visszaballagunk a Kikötő étterembe. Juditék kitesznek magukért. Remek a koszt, elegáns a hely, teljes mértékben eleget tesz az „igényes turizmus” követelményeinek. És nem is túl drága.
Ebéd után indulunk „hegytámadásra”. A kikötőben észreveszem a nemrégen még Vanyolaiék tulajdonában lévő Balaton nevű hajót, átfestve, ST. Benedek névre keresztelve. Így rója tovább sétahajós útjait. Körbe sétáljuk a hegyet, a délutáni fényben gyönyörködünk a hajdani bányaudvarokban. Szépen rendben tartják őket, szemét nincs. Borozóink is rendben vannak, tele szomjas és éhes vendégekkel. Így hétvégente van forgalom bőven, országunk kocsmájára kitehetjük a „MEGTELT” tábálát.
Másnap reggel friss északnyugati szél repít át a tavon Balatonboglárra. A szárazföldön harmadfokú hőségriadó van érvényben, a víz felett ebből mit sem érzünk. Szűk három óra leforgása alatt, kényelmesen elérjük úticélunkat.
A Sarok Büfében ebédelünk, majd ejtőzünk a hűs kabinban. Csak délután megyünk sétálni, amikor a nap már lejjebb száll. Bár már sokszor jártunk Bogláron, de most egy eddig nem említett különlegességet derítünk fel. Méghozzá a Dutra múzeumot. Balatonboglár Fonyód felőli végén, a hetes út mellett, a traktorokat, gépeket, stabil motorokat könnyen felismerni (Balatonboglár, Fonyódi út 39). Látogatást megelőzően célszerű telefonon egyeztetni Molnár Balázs +36 30 937 5844 gépészmérnökkel.
A kiállításon valódi ritkaságokat látunk. Mindjárt az elején találjuk a MAYER MOTOR Nicholson Gépgyár és vasöntöde Rt. 1911 évben gyártott NL 45 típusú egyhengeres, hatalmas benzinmotorját.
Ez valódi „világszám”, ugyanis működő darab. E féléből legfeljebb pár példány lelhető fel. Persze akadnak gőzlokomotívok is, pont azok, amelyeket a benzingép volt hivatva kiszorítani.
Gyönyörködhetünk még felújított, csillogó – villogó, tökéletesen működő traktorokban, földgyalukban, vagy egyéb erőgépekben is. A bemutatótermet sem szabad kihagyni, ahol alkatrészek és mindenféle kellékek vannak közszemlére téve. Utazhatunk is valami régi járművön, a honlapon jelzett módon. Ugyanis több jószág érvényes rendszámmal rendelkezik, és közúton ma is közlekedhet.
A múltkor jött szembe velem az utcán egy ilyen piros traktor zászlóval, dudálva, berregve, csillogva, vakító reflektorokkal, teljes pompájával. Így szereztem tudomást erről a múzeumról.
Nem csak a gépek szerelmeseinek ajánlom ezt a remek múzeumot!
Gyertek ide, nem bánjátok meg! Legyen ez a végszó!
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
