Címke: merlin

Télvíz idején

Berobbant a tél. Faggyal, jéggel, hóval, csatakkal. Gyakorta süvítő széllel, amely fehér habokba szaggatja a Balaton zöldeskék vizét. Nem éppen vitorlázós időszak. Hajóink oroszlán része téli álmát alussza a parton. Mi pedig, meleg szobánkban ejtőzve bámulunk ki az ablakon, okos kutya módjára nézve a rideg szürkeséget. Események viszont történnek.

Augusztus van szeptemberben

Szeptember idusán járunk. Reggelente ugyan lucskos a fedélzet, de hamar felszárad. A nappalok is érezhetően rövidülnek. Viszont sehol egy felhő, forrón tűz a nap, harminc fok felett a levegő. A Balaton vize pedig huszonnégy. Minden kétséget kizárva, hamisítatlanul nyár van! Induljunk hát megkerülni a nyugati medencét.

Valami elindult!

Termést érlel a tűztövis. Tetszik vagy sem, közeledünk a nyár végéhez. Így szokott ez lenni minden esztendőben. Illik bepótolni restanciámat, miszerint ígéretemhez híven megtesztelem Balatonfüreden az új, fogyasztást mérő energiafelvételt biztosító csatlakozási rendszert.

Enyhe szellő lengedez

Innen, onnan, alig. Az időjósok ugyanezt prognosztizálták holnapra. Mi lesz ebből? Hogyan fogjáj a Kilencedik Svert Kupa, valamint a VII. Svert Kupa Zamárdi - Ifjúsági túraverseny résztvevői befutni a Zamárdi – Siófok – Szántód – Tihany – Zamárdi túrapályát?

Megtelt a néplavór

Meg bizony. Elérkezett a július, annak is a második fele. Főszezon van, dübörög a nyár. A Balaton huszonhét fokos, szikrázik a nap. Enyhe szellő lengedez. Kell ennél több? Folytassuk hát túránkat a középső medencében.

Szerdán indultunk

Sajnos, csak délután. Elillant a délelőtt mindenféle apró szerelés, pakolás ügyekkel. A szél persze gyakorlatilag nullára redukálódott. Néha a motort kellett segítségül hívni a tekintetben, hogy egyik szellőfolttól átcsússzunk a másikhoz. A középső medencét megcélozván, a déli part mentén araszolgatunk méterről – méterre.

Ellopták a túlpartot!

Csupán szürke semmiséget látni a helyén! Valahogy nem vonz az, hogy kifussunk a vízre. Megvárjuk, hogy átsöpörjön rajtunk a fergeteg, azután sétálunk kicsit Földváron. Vajon, hogy áll az új kikötő építése?

Ó, te drága Balaton!

Elérkezett a tavasz, vízre cuppannak hajóink. Végre! Már jelentkeztek rajtam az „elvonási tünetek” vitorlázás ügyében. Vizünk átlagszintje meghaladta a 110 centimétert. Hurrá! Reméljük, lesz az még több is. Csak jó idő kell és uzsgyi neki. Indulhat az első túra. Eddig legalábbis így volt. Most viszont nyomtak egy nagy-nagy fityiszt az orrunkra. Kötelességem eme rossz hírrel kezdeni tudósításomat. Utálom magamat érte. Nézem, mint az okos kutya Veres Zoltán Guinness Rekorderpilóta csodálatos fényképét (hálás köszönet érte). Mintha olvadt arany töltené fel a medret. Valósággá lett. Legalábbis az árak tekintetében.

Rázzuk meg a fát!

Vajon mi minden potyog le róla? Részt vettünk az idei Budapest Boat Show kiállításon. Legalábbis ott voltunk a G pavilon egyik standján. Először is hálás köszönetet mondok kedves látogatóinknak, hogy felkerestek bennünket, elmondták ötleteiket, problémáikat, megosztották velünk gondolataikat. Ebben az írásomban be szeretnék számolni arról, hogy én, a saját szemüvegemen keresztül hogyan láttam ezt a jeles hajószemlét.

Változások hírnökei

Január, február, itt a nyár! Lassan magunk mögött tudhatjuk a téli kényszerpihenő hónapjait. Volt ilyen egyáltalán? Hiszen „a Balaton télen – nyáron menő”. Ennek fényes tanújelét adta a HidegenLégió! Remek túrát tettek a középső, valamint a nyugati medencében. Hazafelé még vékony jeget is tört a flotta.

Na, végre!

Valahára, így vagy úgy, de pont került a Balatonföldvár új kikötőjének engedélyeztetési ügyének végére. Nincs tovább jogi csűrés – csavarás. Tán valami varázslat segített? Meglehet. Lényeg, hogy indulhat a kivitelezés. De rohamtempóban ám!

Akkor most mi a tök van?

Elkaszálta a bíróság a balatonföldvári kikötőépítést. Vagy mégsem? Az egyik fél ezt nyilatkozza, a másik pedig pont az ellenkezőjét. Felbolydult a darázsfészek. Kell nekem még jobban megpiszkálni? Jó, tudom: ahol végződik a jó érzés, megértés, morál, Igazság (nagy I-vel), ott kezdődik a jog. „Sokáig kell még várnunk arra, hogy jobb legyen? Ha várunk, akkor igen – válaszolta egy bölcs ember.”

Sárba ragadt szezon

Két-három napos kirándulásokkal teltek július utolsó és augusztus hetei. Éjszakázó helyeket nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudtunk találni. Badacsonyban például a vízitaxi tankoló falára irányítottak, ahonnan kora reggel el kellett takarodni. Közben félelemmel vegyes kíváncsisággal böngésztük a hydroinfo adatait. Hetvenöt, hetvennégy, hetvenhárom. Rohamosan apad.

Forró éjszakák, perzselő nappalok

Talán nem baj, ha a nyár elejével indul ez az írás. Szerintem jó, ha felidézzük, hogy milyen nehezen tértünk magunkhoz a pandémia okozta bénultságunkból. Mit mondjak, lassan ment. Legalább is nekem úgy tűnt.

Földvár felé

Kora reggel hagyjuk el Keszthely remek kikötőjét. Balatonunk földrajzi adottságaiból eredően tovább menni nem lehet, – legalábbis hajóval igen nehézkes lenne – keletnek fordítjuk vitorlásunk hegyesebb végét. Túránk további szakaszában egyre közeledünk Balatonföldvárhoz.

Hűha!

Fúj ám az északi szél rendesen, tarajos hullámokat korbácsolva. Ez kell nekünk, ugyanis nagy vágtatást tervezünk. Neszét vettük ugyanis, hogy a legtávolabbi sarokban jeles dolgok történtek, amiről kutya kötelességünk beszámolni. Megcélozzuk tehát a nyugati-medencét.

Cirkáljunk tovább!

Folytatjuk utunkat napkelet felé. Vajon mit tartogat számunkra ez a mesés vidék? Történtek változások? Fejlesztettek, bővítettek, építettek, jobbá tettek valamit? Mi várja – mivel szembesülhetnek – a túrázók, ha erre támad úri kedvük csatangolni? Derítsük hát fel!

Vágjunk neki!

Permetez ám az a nyomorult parasztáztató, esőnek alig nevezhető szemerkélés. Ahhoz persze kevés, hogy a Balaton vízszintjét egy milliméterrel is feljebb tolja. Pedig igen nagy szükség lenne rá, hiszen százötön töpped, ami meglehetősen vékony. Százhúsz körül kéne tanyázzon, hogy reményünk legyen elkerülni az őszi lekvár dagasztást. Csupán arra jó, hogy minden csuromvizes legyen, a fedélzet pedig merő sár. Letörölni lehetetlen. Szóval ideális idő túrára indulni. A hozzánk hasonló eszementeknek mindenképpen.

Számháború

El nem hinnétek, hogy mennyire utálom azokat az újságcikkeket, amelyek tele vannak mindenféle adatokkal, érthetetlen számokkal, megfejthetetlen értékeket taglalnak és hasonlítanak össze. El nem olvasom. Most mégis kénytelen vagyok ilyet körmölni. Tegyük végre tisztába: Hány egyedet is számol a hajósok falkája, mennyien szeljük a Balaton vizét?

Harmincadik

Kedves barátaim, vitorlázó, hajózó, kiránduló, természeti értékeinket szerető és védelmező társaim. Elérkezett végre a „vásár” ideje. Bámulom a katalógust, mint az okoskutya. Számos új kiállító tűnik fel, viszont pár régi, megszokott, jellegzetes és fontos elmarad - igen fájó számomra -. Sebaj, mi ott leszünk!

1 2 3 4 5