Címke: merlin

Forr a világ bús tengere

…, oh magyar! Ádáz Erynnis lelke uralkodik, s a föld lakóit vérbe mártott tőre dühös viadalra készti."(Berzsenyi Dániel 1807). Vajon miért jutnak eszembe e sorok? Harcoljunk egymással végkimerülésig? Kell ez nekünk? Nem volna jobb békességben összefogni, közös értékeink megőrzése mentén?

Ősz úrfi utolsó mosolya

Ez is elérkezett! Nálunk hagyomány, hogy a szezontól egy kurta túrácskával veszünk búcsút. Méghozzá olyan formában, miszerint a Rhea kapitányai szállnak hajóra, és megcélozzák az „ország kocsmáját”, hogy a teljesség igényével látogassák végig kedvenc borozóikat, majd keservesen berúgjanak. Rajta hát!

Túrázóknak ajánlott – a lista, amire vártál, megérkezett!

Merlin hajónaplóit ugyan mindig örömmel olvastad, és már rég vitorlát bontottál volna, hogy nekivágj a Balatonnak, csak épp nem tudtad eldönteni, merre indulj, hol mit érdemes megnézni, megkóstolni, meglátogatni - itt az ideje, hogy bevedd hajóval a tavat!

Ősz úrfi szomorkodik

Nyúlós takony a világ. Ráadásul jég hideg. A köd bekúszik a legjobb hajósruházat nem létező résein is, bőrünkig hatol, elgémberíteni testünket, lelkünket. És a kokpitben futkosni vagy tornászni nem igen lehet. Csak dermedten kucorogni, dideregni, s továbbá tűrni, ahogyan hízott vízcseppek tömege hullik fejünkre a vitorla aljáról. Szóval remek. Mi több: csodálatos. Imádjuk! Induljunk hát neki!

Ősz úrfi beköszönt

Gusztusosan gőzölög a reggeli forró tea. Isteni érzés markomban tartani a bögrét. Hűvös van, és a fedélzet csurom lucsok. Lehet törölgetni. Kortyolunk egy kávét. De jól esik! Életmentés. Talán segít a napocska. A tó vize, mint az olaj. Talán lengedez valami szellő, csak nem ér a felszínhez. Nézzük meg, induljunk neki, mi bajunk lehet. Még el is juthatunk valameddig. Ez bizony már nem nyár. Ősz úrfi beköszöntött!

Véget ér a nyár

Tombol a kánikula, még éjszaka is szenvedünk a fülledt kabinban. Alkonyat után temérdek árvaszúnyog keserít meg minden vízen töltött pillanatot. Szeretett tavunk olyan meleg, mintha fürdőkádba merülnénk. Élvezzük hát ki az utolsó órákat, hiszen pár nap távlatában hidegfront és lehűlés várható. Elkerülhetetlen a búcsú.

Zakatol a nyár

Vészes gyorsasággal fogynak augusztus havának napjai. Keletnek fordítjuk tehát hajónk orrát. Túlságosan azért nem sietünk, hiszen a visszaút ugyanolyan hosszú, mint az oda. Reméljük, tartogat számunkra még pár élményt. Lássuk csak.

Aranyló nyárutó

Augusztus múltával a búcsúzó nyár és a közelgő ősz ölelkezik egymással. Szelídül a kánikula, puhulnak a fények, pasztellba facsarodnak a színek. Még zöldellenek a fák, temérdek a virág, de különösen a mezei utak mentében szürke por lepi be a piros, sárga, kék szirmocskákat. A szőlőhegyen megszólaló tücskök szomorkás ciripelésükkel mintha a búcsúzó nyarat siratnák.

Merre is repíthet még?

Bizony, még sokfelé. Idáig, belekóstoltunk a középső medencébe, majd visszaugrottunk a „mesés keletet” bejárni. Ezt valamilyen szinten meg is tettük (a „no sailing” eredményei alapján fizetőssé lett kikötők kivételével). Most Földvárról indulunk tovább, hogy a hátralévő pár napban elérjük a „leg nyugatibb sarkot”.

Tovább repít a szél

Ha már Tihanyba hozott a kíváncsiság, menjünk tovább a „mesés kelet” felfedezésére. Legalábbis addig, ameddig megcsonkított lehetőségeink megengedik.

Szél hozott, szél visz el

Ragyogva tündököl a nap, a rezzenéstelen kék égen nyoma sincs egyetlenegy felhőnek sem. Fonyód öreg házai közt egy magas oszlop tetején álló fészkükön egymást váltja a gólyapár, hiszen három fiókájuk követeli az eleséget. Szóval nyár van, most már igazán. Induljunk hát a túrára. Hátha valami – szerintem – valódi nagy szenzációba botlunk.

Hogy mik vannak???

Beköszöntött a nyár, tombol a kánikula. Megteltek a strandok is, ahogyan az a főszezonban szokásos. És olyat láttam, amilyet még soha az életemben. Gépi erővel meghajtott szörfdeszkaszerű képződmény. Siklik a tavon, spriccel a víz. Na, halljátok? Én pedig csak nézek, mint az okos kutya.

Harsogja a rikkancs!

Csak tessék – tessék hölgyek, urak! Megjelent a színes – képes tarkabarka! Más eltitkolja, nem tudja, mi felderítjük, megírjuk! Ki, kivel, mikor, hol, mekkorával, hányszor, mennyiért! Kommentárok nélkül, csak a tényeket! Hát vigyék, olvassák! Tessék – tessék!

Pondró ébred zöld ereken…

„...görnyedt ember bottal megyen, csontváz kattog fönn a hegyen.” Weöres Sándor megindító szavai csengenek fülemben. Hisz beköszöntött a tavasz. A tél szorítása után újra él, lüktet a természet, üde zöld ruhába bújnak az erdők, virágok tarkítják a rétet.

Közhírré tétetik!!!

KÖZHÍRRÉ TÉTETIK, ÉS EZÚTON KIDOBOLTATIK, HOGY AZ ÚRNAK 2019. ESZTENDEJÉBEN, AZ NAGY MAGAS SZÖVETSÉG, AZ ALANT CSILABIZÁLANDÓ DÍSZES PERGAMENT BOCSÁJTA KÖZIBÉNK, MELYNEK OLVASATÁT ÉS MEGVÁLASZOLÁSÁT KÍVÁNÁ VALA!

Ölelkezzünk a tavasszal!

Már februárban langymeleg fuvallatok libbentek felénk déli tájakról. A fellegek mögül egyre sűrűbben dugta ki arcát a nap. A töppedt, az éjszaka folyamán kérgesre fagyott hó alatt, délidőben vékony erecskék szaladtak szanaszét. Rajtam pedig erőt vettek az „elvonási tünetek”: Ki a vízre!

Hahotázik rajta a Kaszás

Minden áldott évben megközelítőleg százan fulladnak bele vizeinkbe. Nyaralás, szórakozás, fürdőzés, hajókázás… stb. közben. Ez rengeteg áldozat! Még egy is sok lenne! Váratlan, tragikus, teljességgel értelmetlen és felesleges halál. És a szám valójában nem csökken. Tehetünk bármit ellene?

De szép is volt (első rész)

Hogy mennyire? Azt elmondani nem tudom. Beszámolni róla képtelenség. Mérleget vonni, értékelni, összehasonlítani botorság. De mesélni, azt tudok róla! Kezdődjék hát.

Merre dől a lé?

2015 novemberében indult a történet, amikor is hírét vettük, hogy egy kormányhatározat, amely a Balaton átfogó fejlesztését célozza, rendkívül jelentős összegű forrást irányoz elő szeretett tavunk fejlesztésére. Nézzük, a mai napig mi látható ennek a temérdek pénznek a felhasználásából.

Vékony tűz nyüszít

Jött őszanyó hideg széllel, aranysárga vízfestékkel, sárgák lettek a levelek, fújtak, fújtak őszi szelek.

1 2 3 4 5