Ragyogva tündököl a nap, a rezzenéstelen kék égen nyoma sincs egyetlenegy felhőnek sem. Fonyód öreg házai közt egy magas oszlop tetején álló fészkükön egymást váltja a gólyapár, hiszen három fiókájuk követeli az eleséget. Szóval nyár van, most már igazán. Induljunk hát a túrára. Hátha valami – szerintem – valódi nagy szenzációba botlunk.

Beköszöntött a nyár, tombol a kánikula. Megteltek a strandok is, ahogyan az a főszezonban szokásos. És olyat láttam, amilyet még soha az életemben. Gépi erővel meghajtott szörfdeszkaszerű képződmény. Siklik a tavon, spriccel a víz. Na, halljátok? Én pedig csak nézek, mint az okos kutya.

Csak tessék – tessék hölgyek, urak! Megjelent a színes – képes tarkabarka! Más eltitkolja, nem tudja, mi felderítjük, megírjuk! Ki, kivel, mikor, hol, mekkorával, hányszor, mennyiért! Kommentárok nélkül, csak a tényeket! Hát vigyék, olvassák! Tessék – tessék!

„...görnyedt ember bottal megyen, csontváz kattog fönn a hegyen.” Weöres Sándor megindító szavai csengenek fülemben. Hisz beköszöntött a tavasz. A tél szorítása után újra él, lüktet a természet, üde zöld ruhába bújnak az erdők, virágok tarkítják a rétet.

KÖZHÍRRÉ TÉTETIK, ÉS EZÚTON KIDOBOLTATIK, HOGY AZ ÚRNAK 2019. ESZTENDEJÉBEN, AZ NAGY MAGAS SZÖVETSÉG, AZ ALANT CSILABIZÁLANDÓ DÍSZES PERGAMENT BOCSÁJTA KÖZIBÉNK, MELYNEK OLVASATÁT ÉS MEGVÁLASZOLÁSÁT KÍVÁNÁ VALA!

Már februárban langymeleg fuvallatok libbentek felénk déli tájakról. A fellegek mögül egyre sűrűbben dugta ki arcát a nap. A töppedt, az éjszaka folyamán kérgesre fagyott hó alatt, délidőben vékony erecskék szaladtak szanaszét. Rajtam pedig erőt vettek az „elvonási tünetek”: Ki a vízre!

Minden áldott évben megközelítőleg százan fulladnak bele vizeinkbe. Nyaralás, szórakozás, fürdőzés, hajókázás… stb. közben. Ez rengeteg áldozat! Még egy is sok lenne! Váratlan, tragikus, teljességgel értelmetlen és felesleges halál. És a szám valójában nem csökken. Tehetünk bármit ellene?

Hogy mennyire? Azt elmondani nem tudom. Beszámolni róla képtelenség. Mérleget vonni, értékelni, összehasonlítani botorság. De mesélni, azt tudok róla! Kezdődjék hát.

2015 novemberében indult a történet, amikor is hírét vettük, hogy egy kormányhatározat, amely a Balaton átfogó fejlesztését célozza, rendkívül jelentős összegű forrást irányoz elő szeretett tavunk fejlesztésére. Nézzük, a mai napig mi látható ennek a temérdek pénznek a felhasználásából.

Jött őszanyó hideg széllel, aranysárga vízfestékkel, sárgák lettek a levelek, fújtak, fújtak őszi szelek.

Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde! Gogol közmondássá vált mondata. Akkor rajta! Mi, túrázók, bele merünk nézni abba a fránya üveglapba?!

Szeptember első napjait éljük. Rekkenő hőség, huszonhárom fokos víz, kellemesen lengedező szél. Az Isten is túrázásra teremtette. Induljunk hát!

„Hot dog, a kávé, a sült limonádé…” hallgatjuk a rádióban a régi Pa-Dö-Dö slágert, mialatt az autópályán rostokolunk a több órás dugókban. Durva hosszú sor kígyózik a bolt előtt, bent minden kifogyott, még a bubis víz is. A turistákkal közös illemhelyen, már a reggeli takarítást követő fél órában az utolsó centiig kihúzkodják a papírt, nagy gubanc-halomba, az előtérbe (jeles szórakozás).

Aldous Leonard Huxley írta 1931-ben. Nálunk pediglen most épül gőzerővel. Hatalmas a fejlődés, szinte beleszédül az ember!

Megállott a parton, belenyújtotta kezét a vízbe, majd keresztet vetett.

Június közepe már a főszezon? Bizony annak kéne lennie. Legfőbb ideje, hogy szeretett Balatonunk végre magához térjen téli álmából, vagy tavaszi szendergéséből. Már igencsak elegem van a zárt kapukból, száraz levél befútta kocsmákból, kerítésekből, lakatokból. Volt bennük részem bőven az előző négy túrámon. Löktem is a keservemet rendesen, miszerint „temérdek nép mindenfelé, aztán sehol sámli”. Úgy, ahogyan az elmúlt esztendőkben is tapasztalható volt. Változás nuku, ha mégis valami, akkor az, ha lehet még elkeserítőbb – lásd azokat az étkezdéket, melyek eddig áprilistól működtek, idén már csak június közepén kezdenek kinyitogatni-.

Bizony, az nem más, mint Badacsony. A délnyugati medencében tett túráink csúcspontja, amikor ideérünk. De ezt még megelőzi egy Szigligeten töltött éjszaka. Méghozzá nem is akármilyen. Ugyanis levágott úgy este kilenc óra táján egy jó százhúszas délkeletről. Pont a kikötő szájára, a vendéghelyek kellős közepére. Szerencse, hogy senki nem állt ott. Az egész kikötő megtelt félméteres, ide-oda pattogó hullámokkal.

Elfogytak a munkás napok, és végre ismét nekiindulhatunk. Méghozzá az első valódi nyári utunknak. Forrósodnak a napok – és sajnos az éjszakák is –, huszonnégy fokos a Balaton. Beköszöntött tehát a valódi nyár.

Villantsunk tehát! Szerintem május második fele a késő tavasz legszebb időszaka. A Balaton már a nyári arcát mutatja. A víz és a nádasok szokásos lakói hazaértek, a hangok ismerősen csengenek. Hajóink többsége vízre került és elindult hosszabb-rövidebb kirándulásra, túrára. A nap forrón éget – már ha kisüt –, akár fürödni is lehet, az éjszakákon szó sincs fűtésről. És szél is akad bőven, mi kell még?! Elvonult egy kiadós zivatar, így azonnal neki is indulunk.

Korán reggel felkerekedünk. Több okunk is van rá. Szél ugyan van annyi, hogy sohse fogy el, de milliméterre pontosan szemben. Az előrejelzés már déltől komoly zivatarokat jósol, amiből nem kérünk a nyílt vízen. Teljes grósz, normál fock. Az öbölben még csak-csak hasítjuk a vizet, viszont, amint kibukkanunk a Györök fok védelméből, a Balaton összes hulláma csap a pofánkba. A szél is durva löketekkel támad. Fekszünk, paskolunk, nyeljük a spricceket.