Dühöng az északnyugati, szemerkél az eső, hideg van, mint a franc. Hajózni ugyan nem lehet – ha csak nem muszáj –, de elmélkedni annál inkább, teszem azt az elmúlt szezon túrázásairól. Nekem például eszembe jutott pár dolog, amit bátorkodnék megosztani veletek. Bár, előre látom, némi felzúdulást gerjeszthetek vele.

Elöljáróban egy jelenséget vázolnék, ahogyan én látom. Mindenekelőtt hadd gratuláljak Rápolthy Editnek, a kiállítás igazgatójának a Balaton Boat Show megrendezéséhez és a briliáns lebonyolításhoz. Impozáns volt! Idéznék az e témában született újságcikkből: „A Balaton Boat Show 2015 óta több mint másfélszeresére nőtt a kiállítók száma, 3 év alatt 50%-kal, a bemutatott hajók száma pedig 75%-kal növekedett…”. - Ez kétségkívül örvendetes. – „Tendenciaként mutatkozik a vitorlás hajók esetében a 35 láb feletti, sőt egyre inkább a 40 láb feletti hajók iránti növekvő igény. Sokan itthonra, akár nyaraló helyett, sokan befektetési céllal…”. Nézzük a villamosokat: „Tendencia ezen hajók esetében is, hogy egyre több 30-40 láb közötti, tágas életteret nyújtó, akár több hálószobát vagy fedélzeti konyhát is tartalmazó modell kerül vízre.” – Na, ezek közül vajmi kevesen indulnak túrázni! – Viszont igénylik az elhelyezést. A kikötők mérete ugye adott (és nincsenek gumiból, tehát nem nyújthatóak), így a farcölöpök távolságát kell megnövelni, ami óhatatlanul a vendéghelyek számának csökkenésével jár. Hadd ne hejehujázzak neki!

Teljesen más dolog: a Plage18 (egy, a jövő strandjai közül) Tihanyban.

Megjegyzendő – ami nincs a táblára írva -, hogy belépésnél még meg is motozhatnak, nehogy aljas módon becsempésszél egy kisüveg innivalót, vagy netán egy szendvicset. Borítékolom, hogy ide is csak dúsgazdag vendégek fognak betérni.

Tehát, úgy általában, véleményem szerint, a Balaton egyre inkább a nagyon „vastag pénztárcájú” közönség igényeinek kiszolgálása felé csúszik. Ezek pedig, többségében nem mi vagyunk! Szóval nem a túrázás – kirándulás népszerűsítéséről vagy segítéséről szól a történet.

És mindennek dacára, az idei szezonban sokkal több „csavargó” hajóval találkoztam, mint az előző években, ami rettentően boldoggá tett! Igen gyakran láttam többhajós karavánokat, vagy családokat saját, illetve bérelt vitorlásokkal. Nem egyszer kötött mellém valami „egyesületi” jószág (például az Atomerőmű SE Vitorlás SC). Nem volt ritka, hogy egyik – másik nagyobbacska charter cég által kiadott, (túrázásra alkalmas méretű) dereglyéje állt a szomszédomban. Több fiatal párral is összesodort a víz, akik kölcsönöztek valamit egy hétre, és nekilódultak a világnak – talán ezeknek örültem a legjobban –. Többen lennénk? Szeretném azt hinni! Legalábbis remélem.

Elérkeztünk ezen esszém valódi témájához: kik is vagyunk valójában, azaz tulajdonképpen miért is kerekedünk fel, és ugrunk neki valamiféle többnapos kiruccanásnak? Leszögezném, miszerint a csoportok sorrendje semmiféle rangsort nem jelent, egyiket sem tartom többre, vagy különbnek, mint a másikat.

• Kezdem a „luxus utazókkal”. Badacsonyban, szinte minden hétvégén látom őket. Nagyobb távolságból is érkezhetnek, hiszen nem befolyásolja őket olyan teljesen mellékes apróság, mint a szél, ugyanis szinte kizárólag „kisgéphajós módban”, alibinek kitekert zsebkendőnyi vitorladarabbal közlekednek. Általában pénteken délután, vagy szombaton késő délelőtt futnak be, 32 láb feletti hajóikkal. Oldalukon jól olvasható a charter cég logója és elérhetősége (mondjuk: Bámeszbunfért Yacht Charter, www.bameszbunf.com). Nyolcan, tízen lépnek partra hajónként, fiúk – lányok (csak fiúk, csak lányok). Mintha valami menő divatlap címoldaláról kerültek volna elő. Megjelenésük kifogástalan, tetőtől talpig hajósok, a legújabb trend szerint. Süt belőlük a jókedv, a napbarnított arany ifjúság, körüllengi társaságukat az „arisztokrácia diszkrét bája”. Végig vonulnak a kikötőn, egymás között trécselnek, senkinek sem köszönnek (az itt szolgálatot teljesítőknek sem, mivel a hivatalos dolgokat majd lerendezi a skipper), mások üdvözlését nem fogadják. Úgy általában átnéznek mindenkin. Elhaladtukban villognak a Birkin, Chanel, Gucci, Prada, Mulberry, esetleg Coach táskák, gurulnak a Henk, a Globe, nomeg a Trotter bőröndök, egyenesen ki a kapun. Átgázolva az „aljanépen”, behúznak a Hotel Bonvino WineWine & Spa Badacsony csupaüveg ajtaján. Ott elvannak, kiélvezve a príma szolgáltatásokat, egészen vasárnap délig. Majd ahogy jöttek, el is távoznak. Kik is Ők? Nem tudhatjuk? Dehogynem! Már a megérkezésüket követő percekben láthatjuk a facebook posztjaikban, amint szélesen vigyorogva szelfizgetnek, hirdetve, hogy ők mekkora tengerészek, szuperül sportosak, és milyen nagyszerű vitorlástúrán vannak. Úgy legyen! Imádom őket!

• Következzenek az „időmilliomosok”. Általában egy hajóval járkálnak, „szólóban”. Egyébként lehetnek bárkik. Nem számít, hogy a teknő mekkora (bizonyos határok közt), az sem, hogy saját, vagy bérlemény. Tök mindegy, hányan vannak, vagy milyen életkorral dicsekedhetnek. Lehetnek nyugdíjasok, diákok, télen dolgozók (például sípálya üzemeltető), vagy csak simán, a nyári kéthetes (vagy több) szabadságukat a vízen töltő személyek, párok, családok. Jellemzőjük, hogy szeretik a Balatont, ismerik az időjárást, - általában - tisztában vannak saját és járművük képességeivel, tisztelik és óvják a természetet, csodálják szépségeit. „Otthonukon”, - majd minden esetben - példás rendet tartanak. Arra mennek, amerre éppen akarnak, és akkor, amikor megfelelőek a körülmények. Nem igen sietnek, és jórészt széllel haladnak. Közel sem hajóznak „véget nem érő” távolságokat egyszerre, sorba járják a kikötőket, ahol fél vagy egész napokat is eltöltenek. Kirándulnak, hegyet másznak, látnivalókat vagy rendezvényeket néznek. Végül is, az életkoruknak (gyermekek nagyságágának) megfelelő elfoglaltságokat, szórakozásokat találnak. Gyakran valamilyen állat is családtag náluk. Nagyon kellemes szomszédságot jelentenek – számunkra –, idegen kikötőben történő éjszakázásnál. Tisztellek és szeretlek benneteket, áldás, békeség kísérje utatokat. És remek szél! Csak lennétek többen!

• „Akadt három – négy napunk!” Ezt dobta a gép. Így pörgött ki. Lett szabad hajó valamelyik egyesületben, vagy telephelyen. Vagy már februárban lefoglalták. Édes mindegy. Ebbe az időintervallumba kell beszorítani minél többet. Most, és nem máskor. Nekiindulnak hát, ahányan csak beférnek és – valamilyen szinten – aludni is tudnak a kabinban. Elég rendes távolságokat meg is tesznek, kikötnek itt-ott, még a közeli látnivalókat, rendezvényeket is megnézegetik. Különös tekintettel a borozókra. A végén pedig, még – többnyire – időben haza is érnek. Ha máskor nem, hát éjszaka. Remek hajósok. Külön öröm számomra, hogy idén, folyamatosan találkoztam, szinte minden kikötőben az ilyen fiatal társaságokkal. És jól van ez így. Valódi túrázók vagytok!

• „Az korosodó sápadt arcú lenni bátor harcos” – szólott Owut Awat, a nagy indián törzsfőnök –. A kalózzal való túrázásról ejtenék szót. Ha visszagondolok fiatal éveimre, mi is valami hasonlóban sántikáltunk, amikor 14 – es jolle és pár klajzi alkotta a csapatunkat. Kempingeknél éjszakáztunk (ott sunnyoghattunk be a vizesblokkokba), ponyva alatt aludtunk gumimatracon… stb. A viharok elől olyan nádöblökbe menekültünk, amilyeneket mostanság csak távolról, távcsővel csodálhatunk. Megvolt a sava-borsa, az szent. És páratlan élményekben részesültünk. Az volt csak a valódi nomád élet. De a kor, vagy az idő valahogy túlhaladta. Vagy csupán a lustaság meg a kényelem szeretete? Akadnak viszont sporttársaink, akik felvállalják ezt a fajta kalandot. Igen kevesen vannak. Viszont ők azok, akik talán a legjobb, legtöbbet tudó, legedzettebb, legtapasztaltabb vitorlázók mindannyiunk közt. És igen nagy dolgot vállaltak fel. Mármint azt, hogy újra élesszék, népszerűsítsék ezt a hajózási módot https://porthole.hu/cikk/11937-all-inclusive-es-tenyleg-ezustszalag-2018 . Bizonyítván azt, hogy így is lehet https://porthole.hu/cikk/11990-tokerules-kalozzal-kekszalag-idejen . Nagyon tisztelem őket, sőt felnézek rájuk. Hajrá! Tiszta szívemből kívánom, hogy sikerrel járjanak. Lehet, hogy visszaköszön a hőskor?

• „Örömturiszt utazási iroda”. Mintha csak egy „lefoglalt és befizetett” társasutazáson lennénk. Jó előre egyeztetett időpontban, együtt indul a karaván. Két-három hajónál sohasem több. A résztvevők gerincét összeszokott, egymást régen és jól ismerő banda alkotja. Hozzájuk csatlakozhat még pár „újonc”. A tervezés időszakában előre tájékozódnak a figyelmükre érdemes látnivalókról, rendezvényekről, kiállításokról, műsorokról. Ezeket megvitatják, és a résztvevők egyetértésével rögzíttetik a programba, melyből a, b, és c variáció is leírattatik. Általában úgy hét-nyolc napig tart az út. Normál esetben, a reggel kilenc körüli indulást követően ebédre elérnek valahová, ahol kikötnek úgy, hogy maradnak éjszakára. Délután és este szárazföldi ügyek folynak (hegymászás, erdei séta, múzeumok, városnézés, koncerthallgatás… stb. A többi nap is hasonlóan fest, tartják a „meghirdetett menetrendet”, majd az utolsó éjszakát az indulási ponthoz legközelebbi kikötőben töltik, hogy biztonságban, időre hazaérhessenek. Búcsúebéd, szép volt, jó volt, tündibündi – hibihabi, - akár egy operett -. Nem volt uncsi? Ugyan már! Rettentő cuki itt minden! Pár hét múlva ismétlés. Úgy legyen, majd találkozunk!

• „Víz, víz, és megint csak víz!” Ez az éltető elemük, létük és boldogságuk kútforrása, a mindenük. Túráik viszonylag rövidek, jórészt négy napig tartanak. Jellemzőjük, hogy jószerivel minden programjuk a tavon zajlik. A lehető legtöbb időt töltik vitorlázással, szinte csak estére kötnek ki. Ez nem is csoda, hiszen bőven akad közöttük, viszonylag kezdő vagy tapasztalatlan hajós. A hét – nyolc hajóból álló karaván amellett, hogy biztonságérzetet ad, lehetőséget kínál a különböző (egymástól, vagy a tapasztalt társaktól elleshető) fortélyok megismerésére, továbbá végrehajtásuk gyakorlására, a kivitelezés tökéletesítésére. Márpedig, ezt valami kisplasztikai biennálé megcsodálásával, egy romantikus erdei sétával, vagy bármilyen, parton tartandó murival megszerezni nem lehet. A tó tükrén viszont kimondottan jópofa hancúrozást lehet véghezvinni, például oldalukkal összekötött hajókról való fürdéssel (meg egyéb ökörködéssel). Még olyan briliáns dolgot is megejtenek, miszerint a biztonságos mélységben horgonyzó vitorlásokról, valamilyen motorossal, pár fős csoportokban felhajóznak a Zala folyón, egészen a zsilipig. Páratlan élmény, keveseknek lehet részük hasonlóban. Remek csapatok ezek. Ha nagyon őszinte akarok lenni, inkább vitorlástúrázók, mint akik a parti nyüglődéssel múlatják a drága időt, hiszen azt autóval, vagy bringával is lehet. Jó szelet! Klasszak vagytok!

• „Akiket a távolság szédít.” Csak mennek és mennek. Minél messzebb, annál jobb. A lényeg, hogy a rendelkezésre álló „rövidecske” időintervallumban, minél nagyobb távolságokat tegyenek meg. Repülnek a szelek szárnyán. Flottájuk létszáma a három – négy egységet nem igen haladja meg. Persze azok gyors jószágok. Meg a vitorlázók tudása is kitűnő. Valódi sportemberek, gyakran ilyen–olyan versenyeken is megmérettetik magukat. Feszülnek a vitorlák, dagadnak a spinakkerek, Balatonfüredtől Boglárig, majd onnan Keszthelyre, mit nekik. A fő, hogy minél többet, messzebbi pontokat „behúzzanak”. Persze ennek is meg van a sava–borsa. Azért egy-egy bográcsozás, vagy esti koncertnézés, meg teszem azt, valami kocsmázás persze belefér. És kivétel nélkül kitűnő társaságot alkotnak. Hajrá! Szeljétek a habokat!

• Végezetül jöjjenek, ki ne maradjanak a „ridegtartású állatok”, talán közülünk a legőrültebbek. Első pillanatban azt gondolná az ember, hogy a Jóisten elvette még azt a keveset is, amit adott a fejükbe. Pedig dehogy! Csak a határtalan víz, Balaton és vitorlázás szeretetük megakadályozza azt, hogy holt szezont tartsanak. Igen, a Hidegen Légióról van szó. Kemények, mint a vídia, felvállalják azt, amit más nem https://porthole.hu/cikk/11696-szervezodjunk-alulrol . És még jól is érzik magukat. Ráadásul nem a feltűnési viszketegség, vagy az olcsó Facebook siker motiválja őket. Csak egyszerűen sajnálják a kárba veszett időt. És nem szavaikkal, hanem tettükkel bizonyítják azt, hogy a „Balaton télen is menő” https://porthole.hu/cikk/11692-100-fovel-inditanak-teli-vitorlas-turat-a-balatonon-cel-az-idegenforgalom-novelese . És amikor más csak papol róla, hogy a szezon megnyújtása, meg az idegenforgalom megtartása (majd lakatot kattint a strandra, bezárja a csehót), ők mennek és csinálják. Többet érnek, mint az egész üres propaganda! Jó, hogy létrejöttetek, örülök neki, hogy vagytok! Köszönjük mindazt, amit valamennyi túrázóért tesztek! Legyen ez a végszó!

És még talán az, hogy a sok ellenérdek, meg gazdasági szükségszerűség, továbbá a minél nagyobb profitra való törekvés - amire írásom elején bátorkodtam utalni -, nem fogja ellehetetleníteni, vagy felfalni kis közösségünket.

Vagy talán nem is olyan kicsi?! Csak azért se hagyjuk!

2018. október 3.

Köszönetet mondok Sára Ágnesnek, az illusztrációnak használt képekért!

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!