Mielőtt vitorlát bontanánk, megemlítek még valamit.

Sikeresen lezajlott a már évek óta várakozó hajók felúsztatása szeretett tavunkra, valamint a Dunára szánt teknők célba juttatása. Mindez gyorsan, mintaszerű szervezettséggel, mindösszesen úgy tizenkét centiméter vízveszteség árán. Csak gratulálni tudok hozzá úgy a BHZRT szakembereinek, mint a Vízügynek. Túl vagyunk rajta. Hurrá! Erről ennyit.

Az elmúlt néhány napot Badacsonyban töltöttük (esős – viharos idő), bejárván a környék – általunk már ismert – nevezetességeit. A hegymászástól viszont elriasztott a várható, feneketlen sár. Mostanra viszont eltakarodtak a frontok, mehetünk tovább. Kipengetjük a temérdek aranyat a kikötési díjra, két ingyenes alkalmat is elfüstölünk. Elhagyjuk a (fele részben üres) vendéghelyeket. A szél viszont a semminél alig több. A nádasok mentén vadásszuk a szárazföld felé libbenő vízi légmozgás foltjait. Csiga tempóban haladunk. Nyilvánvalóvá válik, hogy Keszthelyt (eredeti célunk) nem tudjuk elérni, marad tehát Szigliget. Idén még ott sem jártunk.

A víz tükörsima, ezt nevezzük „nagy magyar tarka nullának”. Legtöbben ilyenkor a motort hívják segítségül. Mi viszont maradunk vásznainknál. Makacsságunkat siker koronázza. Kései ebédre csak elérjük a kikötőt.

Valamennyi vendéghely üresen tátong, csupán három horgászcsónak leledzik a legbelső cölöpökre kötve. Meglepődve szemléljük a változást. Eddig a vendégmóló belső oldalán ringatóztak eme ladikok, idénre már vitorlások számára kialakított bérelt helyeket hoztak létre ezen a területen. Az itt honoló sajkákat nemes egyszerűséggel eltávolították. Ez van. A vendéghelyek száma hárommal csökkent. Ilyen világot élünk.

Hasunk már igencsak követeli jussát, sietünk az étterembe. Szokásos „megjöttetek drágáim” kiáltással köszönt Marcsi. De jó ezt hallani.

Félelemmel vegyes kíváncsisággal tanulmányozzuk az étlapot, ugyanis mindenféle kommentek szörnyű, drasztikus, tűrhetetlen, sokkoló áremelésről panaszkodtak. Tisztelettel jelentem, ennek nyomát sem látom. Természetesen némi drágulás tapasztalható, de ez belül marad az ilyenkor szokásos határokon. Mindenesetre dugig lakunk a kitűnő étkekből (bár a kínálat kicsit szűkebb az előző évekhez képest).

Jóllakva ejtőzünk keveset a hűsben, majd loccsanunk egyet. Felfrissülve vágunk neki a mászásnak a Szent Antal pincéhez. Bár megkísérlünk valami szállító eszközt keríteni, de teljes kudarcot vallunk. Semmiféle taxi szerűséget nem lelünk. Marad tehát a kutyagolás. Igen messze van, és jórészt a tűző napon, szőlőtáblák között kell araszolni. Folyik rólunk a verejték, romjainkba roskadva vánszorgunk a lugas árnyába. Kapjuk is az életmentő rozé fröccsöt. A remek sajttállal pedig bőségesen letudjuk a vacsorát. Alkonyat után sétálunk vissza a hajónkhoz. Mennyivel kellemesebb, mint a rekkenő hőségben felfelé igyekezni.

Verőfényes reggel köszönt ránk. És fúj az északnyugati, mint a disznó. Oda mehetünk vele, ahová csak akarunk. De hova induljunk? Célozzuk Keszthelyt? Két óra alatt odaérhetünk. De azután? Vészesen fogy az időnk. Holnap Földváron kell lennünk. Esetleg Fonyód? A múzeum „határozatlan ideig” zárva, immáron három éve. Sejtésem pogány: ezt a csodálatos helyet, valószínűleg felprédálták. A kilátót szétrágta a kerti cincér, nem látogatható. Akkor minek menjünk oda? Kérdések tömkelege, és valamennyi válasz újabb kételyeket indukál. Maradjunk itt várat nézni? Ebben a jó szélben? Merész döntést hozunk: Használjuk ki a légmozgást a hazaútra, vágtassunk Tihanyba!

Neki is lódulunk. Teljes vitorlázattal, hol raumban, máskor pillangóban szeljük a viszonylag sima vizet az északi part védelmében. Elhúzunk Badacsony előtt, Révfülöpnél megnézzük a hajdani vitorláskikötőt (üresen, elhagyatva tátong), átvágunk Zánka öblén, majd a Tihanyi révnél besöprünk a csőbe. Kései ebédre kikötünk. Egyedüli vendéghajó vagyunk. Fura látvány ez péntek délben. Normál esetben legalább hétvégenként lógtak itt fürtökben a túrázók. Most meg senki. A büfében is alig lézengenek vendégek, nyoma sincs sorállásnak. Ez van. Kipengetjük a hatezret három órára, majd megebédelünk.

A mászáshoz nem fűlik fogunk ebben a hőségben, felülünk hát a Dottóra, amely félóránként, menetrendszerűen közlekedik. Felvisz az Apátsághoz. A megváltott jegy pedig érvényes a levendula lepárló látványműhely megtekintésére. Tíz órától tizenhétig nyitva van. Számomra nagyon érdekes és látványos volt, vásárolni is lehetett dolgokat. Ajánlom kedves túrázó társaimnak, bőven belefér a háromórás keretbe.

Kényelmesen visszasétálunk hajónkhoz, és megköszönve a szíves vendéglátást kikötőmesterünknek, kihajózunk.

Maradt még a délelőtti északnyugatiból annyi, hogy az aranyló alkonyatban hazatérjünk Földvárra. Most ennyi fért túránkba. Mit mutat az összkép? Talán a legfontosabb az, hogy így hétköznap, még főszezonban is bőven akad szabad vendéghely, gyakorlatilag mindenütt. Viszont ne felejtsünk el telefonálni a megcélzott kikötőbe, hogy jelezzük odaérkezésünket. Lehet ugyanis, hogy valahol valamiféle „csődület” okoz tömegnyomort, amibe nem volna szerencsés, hogy belefussunk.

A kikötésekről jut eszembe: Számomra igen örvendetes hírre figyeltem fel a BHZRT Karabiner körlevelében:

„OKOS ÁRAMELLÁTÁSI RENDSZERT TESZTELÜNK BALATONFÜREDEN
Az energiaárak soha nem látott emelkedésével egyre sürgetőbbé válik, hogy a kikötőinkben mérés alapú legyen az energiafogyasztás elszámolása. Az elavult, átalánydíjas rendszer leváltását elhozó internetes technológiát a Micromob GRID-et hamarosan a balatonfüredi kikötőnkben teszteljük.

Miért jó az okos mérés?
A Micromob GRID okos konnektorai a jelenlegi BAHART belépőkártyákkal vagy applikációval is aktiválhatók. A rendszer felhő alapon naplózza, hogy melyik felhasználó melyik konnektoron mennyi áramot fogyasztott és ez alapján vonja le az egyenlegéről a megfelelő összeget. A konnektorokat távolról is ki- és be lehet kapcsolni, így egy bedugva felejtett fogyasztó már távolról is lekapcsolható.

Mikor és hol nézhető meg a tesztüzem?
A Balatonfüredi kikötőben, a keleti mólón július közepétől 26 kikötőhelyet szerelünk fel az új energiaoszlopokkal. A vendéghelyeken is ilyen konnektorok lesznek, tehát bárki ki is próbálhatja, hogyan működik a rendszer.

Mi a távlati cél?
A 2023-as szezonban a Micromob Zrt.-vel közösen összegyűjtjük a tapasztalatokat, visszajelzéseket és ezek alapján alakítjuk ki a mindenki számára kényelmes és korrekt szolgáltatási modellt. Nagy lehetőséget látunk a vízfogyasztás mérés alapú elszámolásában és vendéghelyek digitális foglalási rendszerének bevezetésében is, a tesztüzem második szakaszában ezekkel a témákkal kapcsolatban végzünk teszteket és kutatási, szolgáltatás-tervezési munkát.”

Na végre, ha kicsit megkésve is, de elindult valami olyan fejlesztés, ami azt célozza, hogy ne mi túrázók fizessük meg azt a költséget, melyet a „nagy fogyasztó bárkák” indukálnak. Erről már többször írtam. A magam részéről feltétlenül szeretnék részt venni a tesztelésben, bízva abban, hogy tapasztalataimat figyelembe veszik a rendszer kialakításában.

Erről ennyit.
Szóval tombol a nyár, ismét eljött egy hétvége. Temérdek nyaraló lepi a strandokat, gyűlik a különféle rendezvényekre. Zamárdiból startolt például a Balaton átevezés, temérdek résztvevővel. Jó volt nézni a különböző evezős jószágokat, amint igyekeztek végighajózni a pályát. Vannak aztán spontán szerveződések is. Megesett, hogy legalább tíz különféle hajó simult egymás oldalára egy csendes délelőttön. Kis és nagy vitorlások, még elektromos teknő is – gyerekekkel a fedélzetén –. Jelképezve azt, hogy közösek gondjaink, problémáink, örömeink. És a Balaton imádata! Rövid kézfogás, koccintás, és mindenki ment tovább a dolgára.

További jó nyaralást mindenkinek! És szép túrákat. Legyen ez a végszó!

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!