Lassan vége a szezonnak, elérkeztek a reggeli ködök és a bágyadt napsütés hónapjai. Ugyan egyre többen vagyunk, akiket még a tél sem riaszt vissza, de jellemzően ilyenkor már egyre kevesebben merészkednek vízre. Mi most a nyári élményeitekre vagyunk kíváncsiak, ezért játékot hirdetünk!

Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde! Gogol közmondássá vált mondata. Akkor rajta! Mi, túrázók, bele merünk nézni abba a fránya üveglapba?!

Szeptember első napjait éljük. Rekkenő hőség, huszonhárom fokos víz, kellemesen lengedező szél. Az Isten is túrázásra teremtette. Induljunk hát!

Merlin hajónaplóit ugyan mindig örömmel olvastad, és már rég vitorlát bontottál volna, hogy nekivágj a Balatonnak, csak épp nem tudtad eldönteni, merre indulj, hol mit érdemes megnézni, megkóstolni, meglátogatni - itt az ideje, hogy bevedd hajóval a tavat!

A (KFKI) Szántódi Vitorlástáborának évi szokásos túratáborát az augusztus 20-i hosszúhétvégén szoktuk tartani, egyrészt mert csak pár nap szabadsággal kell megtoldani, hogy egy hétvégi kiruccanásnál valami értelmesebb túra lehessen, másrészt meg Balatonszerte ilyenkor tartják a borfesztiválokat. Ez már évek óta bevált recept - melyet bátyám Szabó Csaba a táborvezető talált ki, aki sajnos néha nem ér rá teljes hosszában, ezért ilyenkor örömmel helyettesítem -, még akkor is, ha augusztus 20-a körül előfordulhat egy komolyabb vihar, mely véget vet a nyárnak.

„Hot dog, a kávé, a sült limonádé…” hallgatjuk a rádióban a régi Pa-Dö-Dö slágert, mialatt az autópályán rostokolunk a több órás dugókban. Durva hosszú sor kígyózik a bolt előtt, bent minden kifogyott, még a bubis víz is. A turistákkal közös illemhelyen, már a reggeli takarítást követő fél órában az utolsó centiig kihúzkodják a papírt, nagy gubanc-halomba, az előtérbe (jeles szórakozás).

Megállott a parton, belenyújtotta kezét a vízbe, majd keresztet vetett.

Június közepe már a főszezon? Bizony annak kéne lennie. Legfőbb ideje, hogy szeretett Balatonunk végre magához térjen téli álmából, vagy tavaszi szendergéséből. Már igencsak elegem van a zárt kapukból, száraz levél befútta kocsmákból, kerítésekből, lakatokból. Volt bennük részem bőven az előző négy túrámon. Löktem is a keservemet rendesen, miszerint „temérdek nép mindenfelé, aztán sehol sámli”. Úgy, ahogyan az elmúlt esztendőkben is tapasztalható volt. Változás nuku, ha mégis valami, akkor az, ha lehet még elkeserítőbb – lásd azokat az étkezdéket, melyek eddig áprilistól működtek, idén már csak június közepén kezdenek kinyitogatni-.

A vitorlázás egy nagyon élvezetes sport, de természetéből adódóan tud veszélyes is lenni. Adunk pár tippet, hogy mit tehetünk azért, hogy biztonságban tudhassuk magunkat, csapatunkat és hajónkat is.

Bizony, az nem más, mint Badacsony. A délnyugati medencében tett túráink csúcspontja, amikor ideérünk. De ezt még megelőzi egy Szigligeten töltött éjszaka. Méghozzá nem is akármilyen. Ugyanis levágott úgy este kilenc óra táján egy jó százhúszas délkeletről. Pont a kikötő szájára, a vendéghelyek kellős közepére. Szerencse, hogy senki nem állt ott. Az egész kikötő megtelt félméteres, ide-oda pattogó hullámokkal.

Elfogytak a munkás napok, és végre ismét nekiindulhatunk. Méghozzá az első valódi nyári utunknak. Forrósodnak a napok – és sajnos az éjszakák is –, huszonnégy fokos a Balaton. Beköszöntött tehát a valódi nyár.

Villantsunk tehát! Szerintem május második fele a késő tavasz legszebb időszaka. A Balaton már a nyári arcát mutatja. A víz és a nádasok szokásos lakói hazaértek, a hangok ismerősen csengenek. Hajóink többsége vízre került és elindult hosszabb-rövidebb kirándulásra, túrára. A nap forrón éget – már ha kisüt –, akár fürödni is lehet, az éjszakákon szó sincs fűtésről. És szél is akad bőven, mi kell még?! Elvonult egy kiadós zivatar, így azonnal neki is indulunk.

Korán reggel felkerekedünk. Több okunk is van rá. Szél ugyan van annyi, hogy sohse fogy el, de milliméterre pontosan szemben. Az előrejelzés már déltől komoly zivatarokat jósol, amiből nem kérünk a nyílt vízen. Teljes grósz, normál fock. Az öbölben még csak-csak hasítjuk a vizet, viszont, amint kibukkanunk a Györök fok védelméből, a Balaton összes hulláma csap a pofánkba. A szél is durva löketekkel támad. Fekszünk, paskolunk, nyeljük a spricceket.

Ha már arrafelé készültünk! Fúj az északi veszettül, az elsőfokú viharjelzés villog, a gomolyfelhők is tornyosulnak. Első reffsor, normál fokk. Kicsit szűkebben a fél szélnél dőlünk és repesztünk Szigligetet célozva. Bízunk benne, hogy még a begorombulást megelőzően odaérünk. Megyünk-megyünk, fogy a távolság, az idő pedig egyre szelídül. A napocska mind gyakrabban mutogatja orcáját, viharfelhők távolabb csúsznak, szél mérséklődik, a viharjelzés megszűnt.

2018-ban is folytatódik az együttműködés a nyolc balatoni kikötőt összefogó szervezet, a Kikötőlánc és a Quantum Sails Hungary között! Az együttműködés garantálja, hogy a tavalyi évhez hasonlóan a Kikötőlánc hajósai hasznos kedvezményekhez, magas színvonalú szolgáltatásokhoz jutnak hozzá.

Bizony remek dolog egy túra elébe nézni. Imádom! Pláne, így főszezon előtt. Ugyan már repkednek a hírek, hogy „pörög a Balaton”. Itt ez lesz, ott meg az. Kitűnő, hát legyen. Minden ilyesminek örülök, ami valamilyen formában igyekszik megnyújtani az évadot. Mi most kicsit mégis annak nézünk utána, hogy mi van ott, ahol éppen nincs semmiféle közhírré tett, vagy meghirdetett vonzó csődület.

A tizenkét hónap közül talán az április és a május a kedvenceim. Ez az igazi tavasz. Frissen és üdén zöldellenek a levelek, körös-körül virágok pompáznak, rovarok zümmögnek, pillangók libbennek, madarak dalolnak, illatozik és lüktet a természet. Felébredt téli kábulatából. Bármerre csatangolok, számtalan apróbb-nagyobb élmény tárul elém. Nekem ezt jelenti az első túra. Persze az elmúlt évtizedek képei gyakran visszaköszönnek, de mégsem ugyanazt látom. Minden mindig más, tartogat valami újat. De az élmény ugyanaz marad, és pont olyan örömöt okoz. Hiszen a természet örök!

…Vidámak a „tengerészak”! De még mennyire! Szikrázó a reggel és még némi szél is lengedez. A vízügy motorosa is nekiindult, mellévett alakzatban cipelve az Óriást, hogy kihelyezze a hajózási jelzéseket. Nem kell tehát tovább érzéseinkre támaszkodva átcikázni a csövön. Nincs mese, megkezdődött a hajózási szezon.

De még mennyire! Előző cikkemben ugye kitaglaltuk, hova és hogyan mehetünk. Azaz, szeretett szolgáltatóink mi mindent tesznek meg azért, hogy mi minél kellemesebben élhessünk kedvtelésünknek (a bepengetett súlyos aranyakért mit kapunk cserébe). Ez, ugye adott, kezdeni nem tudunk vele semmit – legfeljebb hőzöngünk.

Induljunk ki abból, hogy idáig minden a legnagyobb rendben történt, mondhatni „ideálisan sikerült”. Az éves, nyaralásra szánt szabadságunkat az általunk kiválasztott időpontra kaptuk meg, hajónk is lett ugyanakkorra, méghozzá olyan, amilyet szerettünk volna. Hurrá! Akkor hát hogyan tovább?