Hosszú éjszaka tespedt nyakunkba. A tavaszt partra vetve, tilalmak közé kényszerítve, jórészt lakásunk börtönébe zárva vészeltük át. Vajon túl vagyunk rajta? Csak remélni tudom, biztosan hinni nem. Viszont most, dacára a fenyegető viharoknak, alaposan megkésve, de azért is nekiindulunk idei első túránknak.

Rendszeresen két éve vitorlázom, így még igazán kezdőnek számtok, annak ellenére, hogy a vitorlázással már a nyolcvanas években kapcsolatba kerültem. Akkor, még kiskamaszként, jutalomból részt vehettem egy vitorlástáborban Balatonfüreden, és a vonzódás azóta tart. Szerencsére az életem nemrég elért arra pontjára, hogy a vonzódásból tényleges vitorlázás lett.

A Women On Water oldalán blogbejegyzésekben szeretnénk bemutatni a közösség tagjait egy-egy interjú keretében. Reméljük, hogy a hazai vitorlázó nők és lányok történetei önmagukban is sokak számára nyújtanak motivációt. Fogadjátok szeretettel Greff Magdolna történetét.

A Karib-tenger rendkívül izgalmas és változatos térség, nem véletlen, hogy évszázadok óta rettegett kalózok, kalandvágyó kincsvadászok, középkori ereklyék után sóvárgó búvárok és az utóbbi időben hollywoodi mozisztárok közkedvelt nyaraló és forgatási helyszíne, egyben a világ elsőszámú vitorlásterepe, melyet a „vitorlás paradicsom” elnevezés is hűen bizonyít.

Gibraltár-Madeira-Tenerife-Gran Canaria vitorlástúra élményekkel és tanulságokkal!

Ráérsz a napokban Kastela Gomilicából Monfalconéba vinni egy hajót?

Milyet?

Swan 53

Rá!

Ez is elérkezett! Nálunk hagyomány, hogy a szezontól egy kurta túrácskával veszünk búcsút. Méghozzá olyan formában, miszerint a Rhea kapitányai szállnak hajóra, és megcélozzák az „ország kocsmáját”, hogy a teljesség igényével látogassák végig kedvenc borozóikat, majd keservesen berúgjanak. Rajta hát!

Merlin hajónaplóit ugyan mindig örömmel olvastad, és már rég vitorlát bontottál volna, hogy nekivágj a Balatonnak, csak épp nem tudtad eldönteni, merre indulj, hol mit érdemes megnézni, megkóstolni, meglátogatni - itt az ideje, hogy bevedd hajóval a tavat!

Október és november. Két testvér? Inkább tűz és víz. Az előbbi még lehet napos, langyosan meleg, míg az utóbbi inkább borongós, hideg jellemzőivel terhelt. Ezüstösen csillogó dértől ékesek a fűszálak, a köd pedig igen gyakran, csupán délire hajlandó felszállni. Októberben még hallani a fű között rejtőző sáskák ciripelését, és látni a beléjük kapaszkodó harmatcseppektől sziporkázó pókhálókat. Apró csemeték indulnak kalandos légi útjukra, népiesen „ökörnyálnak” nevezett hosszú fonalakon. A szellő, nagy magasságokba és sok kilométer távolságba ringathatja őket.

Nyúlós takony a világ. Ráadásul jég hideg. A köd bekúszik a legjobb hajósruházat nem létező résein is, bőrünkig hatol, elgémberíteni testünket, lelkünket. És a kokpitben futkosni vagy tornászni nem igen lehet. Csak dermedten kucorogni, dideregni, s továbbá tűrni, ahogyan hízott vízcseppek tömege hullik fejünkre a vitorla aljáról. Szóval remek. Mi több: csodálatos. Imádjuk! Induljunk hát neki!

Gusztusosan gőzölög a reggeli forró tea. Isteni érzés markomban tartani a bögrét. Hűvös van, és a fedélzet csurom lucsok. Lehet törölgetni. Kortyolunk egy kávét. De jól esik! Életmentés. Talán segít a napocska. A tó vize, mint az olaj. Talán lengedez valami szellő, csak nem ér a felszínhez. Nézzük meg, induljunk neki, mi bajunk lehet. Még el is juthatunk valameddig. Ez bizony már nem nyár. Ősz úrfi beköszöntött!

Tombol a kánikula, még éjszaka is szenvedünk a fülledt kabinban. Alkonyat után temérdek árvaszúnyog keserít meg minden vízen töltött pillanatot. Szeretett tavunk olyan meleg, mintha fürdőkádba merülnénk. Élvezzük hát ki az utolsó órákat, hiszen pár nap távlatában hidegfront és lehűlés várható. Elkerülhetetlen a búcsú.

Vészes gyorsasággal fogynak augusztus havának napjai. Keletnek fordítjuk tehát hajónk orrát. Túlságosan azért nem sietünk, hiszen a visszaút ugyanolyan hosszú, mint az oda. Reméljük, tartogat számunkra még pár élményt. Lássuk csak.

Augusztus múltával a búcsúzó nyár és a közelgő ősz ölelkezik egymással. Szelídül a kánikula, puhulnak a fények, pasztellba facsarodnak a színek. Még zöldellenek a fák, temérdek a virág, de különösen a mezei utak mentében szürke por lepi be a piros, sárga, kék szirmocskákat. A szőlőhegyen megszólaló tücskök szomorkás ciripelésükkel mintha a búcsúzó nyarat siratnák.

Bizony, még sokfelé. Idáig, belekóstoltunk a középső medencébe, majd visszaugrottunk a „mesés keletet” bejárni. Ezt valamilyen szinten meg is tettük (a „no sailing” eredményei alapján fizetőssé lett kikötők kivételével). Most Földvárról indulunk tovább, hogy a hátralévő pár napban elérjük a „leg nyugatibb sarkot”.

Ragyogva tündököl a nap, a rezzenéstelen kék égen nyoma sincs egyetlenegy felhőnek sem. Fonyód öreg házai közt egy magas oszlop tetején álló fészkükön egymást váltja a gólyapár, hiszen három fiókájuk követeli az eleséget. Szóval nyár van, most már igazán. Induljunk hát a túrára. Hátha valami – szerintem – valódi nagy szenzációba botlunk.

Rengeteg extra? Gyanús!

Lássuk csak!

A 2018 februári Kanári túránk beszámolója után most egy újabb, a hazai tengeri túrázók számára talán ismeretlen területről, a Zöldfoki-szigetekről szeretnék írni! Talán mások is kedvet kapnak, hogy egy ilyen különleges, de elérhető hajózási területet felfedezzenek!

Versenyhírek, lényegre törően összefoglalva. Negyedik évadát kezdi Körkapcsolás rovatunk, melyet kifejezetten azoknak szánunk, akik időről időre egy kis áttekintést szeretnének kapni a legfontosabb versenyek eredményeiről, történéseiről.

Ha a világ tökéletes volna, mindenkinek lenne két hajója, egy túrázáshoz, egy meg versenyzéshez. De a világ messze nem tökéletes, így egy hajóval kell mindent megoldani! Ebben segít David Flynn, a Quantum Sails szakembere.

„Nem maradunk itt árván, hanem hajóra szállván, űzzük tovább a kincset, hisz a kalandnál nincs szebb!” (Karl Friedrich May mondata szabad fordításban). A „Déltengert” Medárd közeledtével vettük célba először.