Az egész onnan indult, hogy egy aktív és sikeres versenyszezon végén párommal úgy döntöttünk, hogy a Szüreti Regattán, az egyik legnépszerűbb versenyen nem indulunk, és helyette stresszmentes túra üzemmódban közelítjük meg Badacsonyt, mert a tavalyi osztálygyőzelmünk díjkiosztóját azért nem szerettük volna kihagyni.

Elkaszálta a bíróság a balatonföldvári kikötőépítést. Vagy mégsem? Az egyik fél ezt nyilatkozza, a másik pedig pont az ellenkezőjét. Felbolydult a darázsfészek. Kell nekem még jobban megpiszkálni? Jó, tudom: ahol végződik a jó érzés, megértés, morál, Igazság (nagy I-vel), ott kezdődik a jog. „Sokáig kell még várnunk arra, hogy jobb legyen? Ha várunk, akkor igen – válaszolta egy bölcs ember.”

Két-három napos kirándulásokkal teltek július utolsó és augusztus hetei. Éjszakázó helyeket nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudtunk találni. Badacsonyban például a vízitaxi tankoló falára irányítottak, ahonnan kora reggel el kellett takarodni. Közben félelemmel vegyes kíváncsisággal böngésztük a hydroinfo adatait. Hetvenöt, hetvennégy, hetvenhárom. Rohamosan apad.

Talán nem baj, ha a nyár elejével indul ez az írás. Szerintem jó, ha felidézzük, hogy milyen nehezen tértünk magunkhoz a pandémia okozta bénultságunkból. Mit mondjak, lassan ment. Legalább is nekem úgy tűnt.

Fúj ám az északi szél rendesen, tarajos hullámokat korbácsolva. Ez kell nekünk, ugyanis nagy vágtatást tervezünk. Neszét vettük ugyanis, hogy a legtávolabbi sarokban jeles dolgok történtek, amiről kutya kötelességünk beszámolni. Megcélozzuk tehát a nyugati-medencét.

Folytatjuk utunkat napkelet felé. Vajon mit tartogat számunkra ez a mesés vidék? Történtek változások? Fejlesztettek, bővítettek, építettek, jobbá tettek valamit? Mi várja – mivel szembesülhetnek – a túrázók, ha erre támad úri kedvük csatangolni? Derítsük hát fel!

Az Azori-szigetek néhány éve már kedvelt célpontjai a természet csodáit, különleges helyeket kedvelő, inkább túrázó, mint kényeztető wellness nyaralást kereső utazóknak, de vitorlással bejárni ezeket a csodálatos szigeteket, mégis kicsit más!

Mi sem egyszerűbb, mint egy egzotikus vitorlásút megszervezése. Csupán tíz a komfortzónájukat elhagyni képes kalandvágyó utazóra, egy méretben megfelelő hajóra, tíz repjegyre, majd egy év várakozásra van szükség, hogy az egész kezdődhessen elölről egy azelőtt soha nem látott vírus és egy beutazási korlátozás miatt.

Közeleg a HL 2022-es első túrája. Összeállt a program, jelentkezni ér! Nehogy már csak azért tartsátok vízen a hajótokat, hogy megspóroljátok a daruzást! Tessék jól felöltözni és hajózni! Mert a Balaton télen is menő!

Hosszú kihagyás után október 9-én újra birtokba vehetjük a balatonlellei Kishegyet, ugyanis harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Murci GasztroFesztivál a balatonlellei Kishegyen. Az elmúlt években olyannyira sikeresek lettek a kishegyi rendezvények, hogy egyre többen tették fel a kérdést: ugye lesz Murci? Mikor lesz Murci? A jelenlegi szabályzások értelmében a szervezők úgy döntöttek, hogy belevágnak a szervezésbe. A rendezvényre a környék legjobb éttermei, borászatai, cukrászdái mellett számos más vállalkozó települ ki, hogy egy közös gasztrofesztiválon mutassa meg, hogy a Balaton ősszel is kiváló úticél lehet. A koncepció szerint 8 helyszínen 11 étterem, 9 borászat, 2 cukrászda és 1 delikát üzlet kínálja majd a finomabbnál finomabb portékáit, mindemellett megtalálhatók lesznek a környék kézművesei is.

A párom már hetek óta rágta a fülem, hogy menjük egyet ebédelni a zánkai Zen Gardenbe, egy jó kis hajókázással egybekötve. Ezen a hétvégén nem volt verseny, csendes szellő fújdogált, de amikor elindultunk Tihanyból, a csőnél már motorozni kellett, ami a cső után is kényszerűség maradt, mert a víz kisimult, mi meg egyre éhesebbek lettünk.

Tombol a veszett északi, hullik a „parasztáztató” égi áldás. A partra sem kívánkozik az ember lemenni, nemhogy a vízre. Három hajóval kellene, hogy elinduljunk a középső és nyugati medence bejárására. Egyik Balatonbogláron vár minket, kettő Balatonföldváron tesped. Remek első nap. Sebaj, jobb híján felkocsikázunk Zamárdi nevezetességeit bejárni.

Már kora reggel foga van a napnak. Szerencsére valamicske délkeleti fuvallat azért lengedez. Kisurranunk Siófokról és megcélozzuk a túlpartot. Bár szombatot írunk, a medence szokatlanul üres. Ja, még javában folyik az „alig szeles” Kékszalag, melynek mezőnye még a nyugati vagy a középső medencében andalog.

Ellopjuk a matracodat, hurrá! Ellopjuk a biciklidet, juhéj! Ellopjuk a labdátokat, csuhé! Ellopjuk a papucsodat, hajrá! Jaj, nektek, ha partra szállunk! Elraboljuk feleséged, hohó! Csak vissza ne hozzátok, válaszol egy borízű hang a mólóról, amint a Sánta Róza kalózhajó vagy húsz, torkaszakadtából, kórusban üvöltő gyerekkel beúszik Balatonfüred mólójához.

Tehát alig hogy a srácokkal befejeztük a három napos túránkat, jött a lehetőség, hogy volna itt egy kis csapat, friss vizsgával, sok lelkesedéssel. Össze kattintottunk egy messenger csoportot és elindult egy videohívás. Mi fér bele egy hétvégébe? Mi Legyen? Kiskör (Fehérszalag táv), nagykör (Kék…), …#&@> házmester, vagy hosszúlépés?. A következő emlékem a történetben, hogy ráfordulok az M30-asra.

„Túráznék én ha lenne hová” ezt hallom lépten nyomon. A bús hajós kesergés nem alaptalan. A kikötők vendéghelyei hamar betelnek, szinte esélytelen egy egy kedvelt túracélpont közelében kikötési lehetőséget találni. A hiány agressziót szül, a kikötővezetők nem győzik sorolni, miért nem látnak szívesen vendéghajósokat. Ha találunk is szabad helyet, a kikötési díjak is jelentősen megterhelik a túrázókat. Maradjunk otthon?

Meg van annak a romantikája, amikor meglett családapák elhúznak otthonról, hogy sűrű nádasok között hódoljanak perverz szenvedélyüknek, de ez pusztán kattintásvadászat, be is fejeztem, bocs. :)

Kedves rovatunk, a „Túrázóknak ajánlott” kitűnő gasztronómiai célpontokat ajánl mindazoknak, akik veszik a bátorságot és hajlandóak az anyakikötő 300m-es körzetén kívülre is elhajózni.

Hétágra tűz a nap, a szellő alig rezdül. Június utolsó napjaiban járunk és tombol a nyár. A hőmérő majd eléri a negyven fokot, a tó vize pedig a huszonnyolcat. Inkább nevezhető strandidőnek, mint vitorlázónak. Még a „kormányos gatyáját” is felhúzzuk az árbocra annak érdekében, hogy hajónkat mozdulásra bírjuk. Be szeretnénk járni azokat a helyeket, amelyek eddig kimaradtak a középső és nyugati medencékből.

Sötét talapzatú fellegtornyok úsznak az égen, süvít az északnyugati. Eredetileg is városnézést terveztünk, hiszen még csak ma délben érkeztünk. Lássuk, mi a helyzet Keszthely nemes városában.