Hosszú kihagyás után október 9-én újra birtokba vehetjük a balatonlellei Kishegyet, ugyanis harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Murci GasztroFesztivál a balatonlellei Kishegyen. Az elmúlt években olyannyira sikeresek lettek a kishegyi rendezvények, hogy egyre többen tették fel a kérdést: ugye lesz Murci? Mikor lesz Murci? A jelenlegi szabályzások értelmében a szervezők úgy döntöttek, hogy belevágnak a szervezésbe. A rendezvényre a környék legjobb éttermei, borászatai, cukrászdái mellett számos más vállalkozó települ ki, hogy egy közös gasztrofesztiválon mutassa meg, hogy a Balaton ősszel is kiváló úticél lehet. A koncepció szerint 8 helyszínen 11 étterem, 9 borászat, 2 cukrászda és 1 delikát üzlet kínálja majd a finomabbnál finomabb portékáit, mindemellett megtalálhatók lesznek a környék kézművesei is.

A párom már hetek óta rágta a fülem, hogy menjük egyet ebédelni a zánkai Zen Gardenbe, egy jó kis hajókázással egybekötve. Ezen a hétvégén nem volt verseny, csendes szellő fújdogált, de amikor elindultunk Tihanyból, a csőnél már motorozni kellett, ami a cső után is kényszerűség maradt, mert a víz kisimult, mi meg egyre éhesebbek lettünk.

Tombol a veszett északi, hullik a „parasztáztató” égi áldás. A partra sem kívánkozik az ember lemenni, nemhogy a vízre. Három hajóval kellene, hogy elinduljunk a középső és nyugati medence bejárására. Egyik Balatonbogláron vár minket, kettő Balatonföldváron tesped. Remek első nap. Sebaj, jobb híján felkocsikázunk Zamárdi nevezetességeit bejárni.

Már kora reggel foga van a napnak. Szerencsére valamicske délkeleti fuvallat azért lengedez. Kisurranunk Siófokról és megcélozzuk a túlpartot. Bár szombatot írunk, a medence szokatlanul üres. Ja, még javában folyik az „alig szeles” Kékszalag, melynek mezőnye még a nyugati vagy a középső medencében andalog.

Ellopjuk a matracodat, hurrá! Ellopjuk a biciklidet, juhéj! Ellopjuk a labdátokat, csuhé! Ellopjuk a papucsodat, hajrá! Jaj, nektek, ha partra szállunk! Elraboljuk feleséged, hohó! Csak vissza ne hozzátok, válaszol egy borízű hang a mólóról, amint a Sánta Róza kalózhajó vagy húsz, torkaszakadtából, kórusban üvöltő gyerekkel beúszik Balatonfüred mólójához.

Tehát alig hogy a srácokkal befejeztük a három napos túránkat, jött a lehetőség, hogy volna itt egy kis csapat, friss vizsgával, sok lelkesedéssel. Össze kattintottunk egy messenger csoportot és elindult egy videohívás. Mi fér bele egy hétvégébe? Mi Legyen? Kiskör (Fehérszalag táv), nagykör (Kék…), …#&@> házmester, vagy hosszúlépés?. A következő emlékem a történetben, hogy ráfordulok az M30-asra.

„Túráznék én ha lenne hová” ezt hallom lépten nyomon. A bús hajós kesergés nem alaptalan. A kikötők vendéghelyei hamar betelnek, szinte esélytelen egy egy kedvelt túracélpont közelében kikötési lehetőséget találni. A hiány agressziót szül, a kikötővezetők nem győzik sorolni, miért nem látnak szívesen vendéghajósokat. Ha találunk is szabad helyet, a kikötési díjak is jelentősen megterhelik a túrázókat. Maradjunk otthon?

Meg van annak a romantikája, amikor meglett családapák elhúznak otthonról, hogy sűrű nádasok között hódoljanak perverz szenvedélyüknek, de ez pusztán kattintásvadászat, be is fejeztem, bocs. :)

Kedves rovatunk, a „Túrázóknak ajánlott” kitűnő gasztronómiai célpontokat ajánl mindazoknak, akik veszik a bátorságot és hajlandóak az anyakikötő 300m-es körzetén kívülre is elhajózni.

Hétágra tűz a nap, a szellő alig rezdül. Június utolsó napjaiban járunk és tombol a nyár. A hőmérő majd eléri a negyven fokot, a tó vize pedig a huszonnyolcat. Inkább nevezhető strandidőnek, mint vitorlázónak. Még a „kormányos gatyáját” is felhúzzuk az árbocra annak érdekében, hogy hajónkat mozdulásra bírjuk. Be szeretnénk járni azokat a helyeket, amelyek eddig kimaradtak a középső és nyugati medencékből.

Sötét talapzatú fellegtornyok úsznak az égen, süvít az északnyugati. Eredetileg is városnézést terveztünk, hiszen még csak ma délben érkeztünk. Lássuk, mi a helyzet Keszthely nemes városában.

„Zápor előtt, zápor után, mindig ugat az én kutyám. Zápor előtt a felleget, Zápor után a kék eget. „ (Kányádi Sándor) Nincs is kutyám! Csak én ugatok folyvást, hogy hideg van, meg eső, vacak idő… stb. Na, ennek itt és most vége. Olyan, amilyen, most például melegen ragyog a nap, sehol egy felhő. Induljunk hát tovább nyugat felé.

Beköszöntött a május. Jószerivel el is telt, hiszen Pünkösd ünnepén indulunk útnak. Más években ez idő tájt vörösre égtünk a tűző napon, mézillattal terhes szellő lengedezett. Most ólomszürke fellegekből hullik a permet, veszett szelek kergetik egymást. Szuszog a hűvös éj, reggelente ködfátyolt lehel a tájra. Örvendezhetünk, ha tizenkét – tizenhárom fokra kúszik hőmérőnk délidőre. Mit nekünk! Nekivágunk a nyugati messzeségnek.

Petőfi Sándor csodálatos gondolatával indítom írásomat. A vírus mizéria fogságából kikeveredve vághatunk neki a „mesés kelet” felfedezésének. Hű, de vártuk már ezt a pillanatot! Lássuk tehát, hogyan éled fel a keleti medence karanténba és korlátozásokba béklyózott lázálmából.

…”Tavasztündér táncol csillagfényes éjben. Lágy, selymes hangja bűvöli a tájat, dallamára langyos szél ringatja a nádat.”... Tornóczi Köles Ildikó meleg szavai csengenek fülemben. Végre ezt is megéltük. Induljunk túrázni!

…a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt. De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Petőfi csodálatos gondolatai játszottak elmémben, amint terveztük a szokásos, szezont lezáró túránkat. Természetesen Badacsonyt kívántuk megcélozni. Az időjárás viszont másképpen döntött. Hideg szél, sűrű eső. Még a partra is keserves lemenni, nemhogy vízre szállni.

A Patriot SE. 2001-ben alakult Siófokon. Az előzményeket a Siófoki Bányász Vitorlás Szakosztálya szolgáltatta, amely a rendszerváltáskor megszűnt. Az alapítók egy része ebben az egyesületben vitorlázott. A valamikori szakosztály a 90-es évek kezdetén az addigi vízitelepét is elvesztette, a helyén jelenleg szálloda üzemel.

Előző cikkemben feszegettem azt a kérdéskört, hogy vajon mégis hol képeznek a Balatonon hobbi és túravitorlázót. Akkor most ideje, hogy bemutassam magunkat, a Szántódi Vitorlás Egyesületet, ami így akár egy PR cikként is szolgálhatna, de ezzel valójában mégsem ez a célom. Sokkal inkább célom részletesen bemutatni egy olyan lehetőséget, egy komolyabb történetet, mely részben kihalófélben van a Balatonon, de mégis kellő elszántsággal, és remélhetőleg idővel akár szakági szövetségi, vagy valamilyen állami, pályázati, esetleg vállalati segítséggel hosszú távon életben tartható volna, mi több, tovább fejlődő lehetne.

Ez az év kissé nehézkesen indult el, figyelembe véve, hogy „a nemzetközi helyzet egyre” fokozódott.... Azért, amikor már lehetett, bevezettük az „egyéni sporttevékenységet” az életünkbe. Így sikerült az RSD-n (Ráckevei Dunaág) többször is evezni, sőt oldalmotorral is kirándulni. Közben már a nyári főműsorszámra készültünk. A távolság miatt jól át kellett gondolni a mikéntjét.

Kezdeném ezzel a provokatív kérdéssel cikkemet, mely már régóta motoszkál a fejemben, de csak most ragadtam tollat, illetve billentyűzetet, hogy „rögeszmémet” szavakba, mondatokba öltsem. Ez most nem egy jópofa élménybeszámoló lesz részemről, hanem a komoly valóság, a problémák felvetése és talán lehetséges menekülőutak megtalálása, vagy éppen csak a fény az alagút végén. A kérdésre adott első válaszom azonban egyszerűen az, hogy sehol, sehol nem tanítanak ilyet! De vizsgáljuk meg ezt még jobban!