Nem újdonság, hogy szinte összemosódnak az évszakok. Átmenet nélkül robban be a nyár. Virágba borulnak a rétek, erdei tisztások. Korán kel a nap és későn tér nyugovóra. Június huszonegyedike a csillagászati nyár kezdete, ami már együtt jár az éjszakák hosszabbodásával. Huszonnegyedike Szent Iván napja, a néphiedelem szerint ekkor „szakad meg a gabona gyökere”. Ezután már nem nőnek, csak érnek a szemek. Nemsokára, Péter-Pál napján lehet kezdeni az aratást.
E hónap nevét Juno római istennőről kapta, akit pompázatos szépségként tiszteltek. Ne felejtsük el azt sem, hogy nyolcadikán van Medárd napja. Amennyiben ekkor esik, még negyven napig csapadékos időjárás várható (idén hétágra ragyogott a nap). A nyaralási, túrázási, hajózási csúcsszezon is megkezdődik. Valóban? Járjunk utána!
Amint kifutunk, első látásra szemünkbe ötlik, miszerint számos vitorlás szeli a Balatont. Ez kétségtelenül örömteli látvány számomra. Mérsékelt északi szellő lengedez, így módunkban áll az északi part mentén ballagni nyugat felé. Elhaladunk Zánka elárvult kikötője előtt. Szomorú látvány az üres móló, néptelen strand. Sehol egy teremtett lélek. Pedig hány ezer fiatal nyaralt itt valaha? Komótosan, de tempósan vitorlázunk tovább.
Révfülöp néhai vitorláskikötője is elhagyatott. Üresen, bezárva árválkodik a hajdani „Zanzi” épülete. Pedig nagy csinnadrattával rendeztek egy megnyitó – névadó ünnepséget. Cholnoky Jenő névre keresztelték a kikötőt. Fehéringes, nyakkendős komoly emberek tartották a beszédeket, ecsetelve a hely nagyszerűségét, méltatva a felújítást végzők munkáját, előre vetítve a létesítmény szükségességét továbbá hasznos, elsősorban fiatalok tömegeit érintő mivoltát. Domborműről is hullott le lepel. Vendéghajókat szintén fogadnak, méghozzá napközben, egyelőre ingyenesen. Csak be kell jelentkezni telefonon (nekem nem sikerült). Itt aludni viszont nem lehet. Persze minek is jönnének ide kirándulók, hiszen megszűnt az étterem. Szóval tök üres, csupán két negyven láb körüli teknő ácsorog egymás mellett legbelül – feltételezésem szerint kő gazdag potentátok tárolják itt őket –. Vegyes érzelmekkel – pogány sejtéssel – állunk tovább.
Rég elkongatták a „levesnótát”, mire partot érünk Badacsonyban. Jó néhány túrázó lóg a vendéghelyeken, viszont pár még szabad – ez az örömteli állapot július közepétől augusztus végéig már nem állt fenn, ugyanis szabad cölöpöt csak az kapott, aki délre céljához érkezett –.
Ebéd után nézünk. Kilépve a kikötő kapuján olyan érzésünk támad, mintha április vége lenne. Alig lézengenek páran. Hol késlekednek a vendégek? A „rablósor” igen foghíjas. Jó pár büfé zárva (csak hétvégenként üzemelnek). Ahol viszont nyitva tartanak, szinte minden asztalnál falatoznak. Jóllakunk az Alapozó Falatozóban, majd körbesétáljuk a hegyet. Pár hete még madárdaltól zengett az erdő, ám mostanra elhalkult a kórus. Számos állatfaj számára fontos e hónap, hiszen ez a szaporodás – tojás melengetés – időszaka. Madárfütty híján megcsodáljuk a friss, üdezöld faleveleket, meg a tisztások pazar virágszőnyegét. A napos részeken sárgállanak a szirmok, míg az árnyas zugokban lilán illatoznak a csalánlevelű harangvirágok.
Visszaérünk a Rózsakőhöz. Lefelé sétálva örömmel konstatáljuk, hogy a forrásról eltűnt a „nem ivóvíz” tábla – boldogságunk nem tartott soká, ugyanis a nyár végére teljesen kiszáradt –. A Hertelendy Borozó Vinotéka már tavasszal feléledt és azóta várja szomjas vendégeit. Teraszáról nagyon szép a kilátás. Szegedi Róza házon lakat (már két éve). Azt pletykálják, hogy eladták valami gazdag figurának, aki vállalta, hogy egy szobát meghagy múzeumnak. Meglátjuk. Hordó terasz, Imre Borozó, Kéknyelű nyitva, bár a legutóbbi mellett a Langalló házban csak hétvégenként sütnek – csak júliustól szeptemberig minden-napoznak majd –. A Fröccsteraszon jól csúszik a pálinka az ízletes pogácsa mellé.
Betérnénk Ica mamához (Kovács pince), de jaj! Megszűnt. A tulajdonos felbontotta szerződésüket, és új bérlőnek adta. Ez lett belőle:
Az épületet kipofozták, palackozott borokból árulnak mindenféle – jórészt reduktív – nedűket, húzós árakon. Ja, a kor igényei. A magam részéről borzasztóan sajnálom, hogy az évtizedek óta stabilan meglévő egyik kedvenc helyünk ajtaja végképp bezárult. Őrizzük meg emlékünkben.
Badacsonyba még biztos jövünk idén, most legyen elég ennyi. De merre induljunk tovább? Jó lenne Szigliget, de nyugtalanító hírek érkeznek róla. Csak a keletről védtelen vendéghelyek maradtak, azok is jórészt foglaltak. A vízmélység is fogytán van. Marcsi is „osztrák pénztárcákhoz mért” árakon dolgozik. Nem vállaljuk be. Keszthely? Vajon beférünk a BHZRT kikötő védett szegletébe? Necces. A Keszthelyi Yachtkikötő ugyan kitűnő, kaja is van, de most már fizetős. Legalább két éjszaka kéne (az már húszezer aranydukát hajónként). Meg a vendéghelyek is tele vannak, csak a gondnak-bajnak jönnénk ide most zavarogni, meg idén már voltunk is itt. Leteszünk róla. Célozzuk meg a „mesés kelet titkait”? Van még időnk, tehát megkísérelhetjük. Így visszafelé indulunk. Irány Boglár!
Élénk nyugati szél repít célunk felé, mindkét hajónk (kedves barátaink csatlakoztak hozzánk) szépen szeli a habokat. Délre befutunk. El is foglaljuk a még szabad vendéghelyeket. Irány a Sziget Strand. Mindkét büfé kitűnő, az egyikben különlegesség a svéd halleves, ami tengeri jószágból készült, savanykás, citromos, gombás, ragu szerű eledel. Igazán ínyenceknek való. Jóllakva ejtőzünk egyet, majd sétára megyünk.
Szépek a kiállítások, este nyolcig látogathatóak (augusztus húszig). A Kék-kápolna karzatán még éneklünk is egyet (három szólamban). Koktélokat iszunk a Bárka teraszán, majd kisétálunk a mólóra. Éppen érkezik a Phoenix (Galyatető). Új tulajdonosával szinte folyamatosan úton van – érzésem szerint –. Jó látni, hogy megy az üzlet, van forgalom. Most éppen egy esküvői ceremónián működnek közre. Brávó!
Alkonyatra feltámad az északi szél, sötét fellegbe süppedve nyugszik le a nap. Viharos frontbetörés készül. Befut még hat vitorlás (TVSK gyerektúra keretében). Hála Péterék találékonyságának, minden létező partszegletet kihasználva biztonságba helyezik őket. Vagy huszonöt teknő áll a tizennyolc vendéghelyen – sok jó barát kis helyen elfér –. Szóval így is lehet. Nagyon szépen köszönjük a BHZRT munkatársainak odaadó, szakszerű segítségét!
Éjszaka levágott a bőgő. Eső nem igen volt – pedig de kellene –, csak veszett szél. Ezzel köszöntött a július. E hónap számít a szezon közepének. Nevét Julius Caesar ókori római hadvezérről kapta. De jó ilyenkor a hullámvédett kikötőhely. Másnap még pokol volt, így ellustultuk a napot. Azaz járkáltunk erre-arra – fene se akar méteres hullámokban küzdeni az orkánnal –. Az erdős park szélmentes bokrai alatt szárnyas-tollas testvéreinket csodáljuk inkább. A nemrég kikelt példányok már némileg röpképesek. Pettyes, fiatalkori ruhájukat viselő, már önállóan táplálkozó fülemülék és vörösbegyek ugrándoznak. Az utóbbiaknak eleinte egyetlen narancsvörös tolluk sincs. Névadó mellénykéjük csak fokozatosan, az első vedlés után alakul ki, addig gyakran láthatunk „tarka hasú” vörösbegyeket. A barátkák is egységesen barnák, a hímek fejtetője szintén később kezd feketedni. A rövidfarkú fakúsz csemeték viszont még nem repültek ki. Csupán a szülőket látjuk, amint pondrócsokorral csőrükben repülnek fészkükhöz, hogy etessék utódaikat.
A következő reggelre elmúlik a vész, megnyugszik a Balaton. Mérsékelten friss északnyugati szél marad. Hamar ki is ürül a kikötő, útrakelnek a túrázók. A mi két hajónk is tovább indul. Egymás mellett vitorlázva élvezzük a vízen járás örömeit.
Pillanatok alatt Lellére érünk. Onnan is kirajzottak a csavargók, így bőven találunk vendéghelyet. Pazar ebédet kapunk az Amigo étteremben. Dugig lakunk a házias kolbászos lecsóval. Nem véletlenül az egyik kedvenc helyünk a !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! listából.
Rövid pihenőt követően indulunk kulturális programunkra. Irány a Városi Művelődési Ház. Mutatósan felújították, valamint esztétikusan és ötletesen átrendezték a trófeakiállítást. Gróf Somssich Pongrácz és Soltész István Afrikai Tárlata és Szalay kiállítás néven látható az összevont tárlat. Finom eleganciában mutatják be egy úri család házát, annak kellékeit és életét. A Szalay család Balatonlelle legjelentősebb birtokosa volt. Szalay Imre amellett, hogy vadászember volt, vitorláshajóval is rendelkezett. Senta néven illették ezt a jeles túlméretezett uszonyos jószágot. Még „ágyúja” is volt – amivel, ha lőni nem is, de durrogni lehetett –. Mobiltelefonnak használta, ugyanis kikötés előtt annyit pukkantott vele, ahány vendég utasa volt. Ezt meghallották a házában, és tudták, hogy hány személyre terítsenek ebédre. Ötletes! Ki hitte volna?
Imre gróf valamelyik boszniai vadászata során elejtett egy anyamedvét. A bocsát pedig hazahozta magával és felnevelte. Viszont vagy az oktatásba csúszhatott némi hiba, esetleg a felnőtté cseperedett vadállatból tört fel a veleszületett ősi ösztön. Eleinte a libákat és egyéb házi jószágokat kezdte fogdosni, majd a kocsisát tépte szét (majdnem). A népek fellázadtak ellene, így kénytelen volt agyonlövetni.
Idomított majma is volt, akit szintén nagyon szeretett. Viszont a sors érdekes dolog. Vadászként rengeteg állatot ölt meg. Őt pedig a majom harapta meg úgy, hogy belehalt. Valami valahol kiegyenlítődött – szerény érzésem szerint –.
Szóval nagyon tetszik a kiállítás. A Kapoli Antal múzeumból (én sajnálom) néprajzi bemutató lett, ami megtekinthető, csak előre kell bejelentkezni és időpontot egyeztetni a 06 85 554128 telefonszámon.
Végezetül kisétálunk a legkülső mólóhoz. Rápillantunk a gőzgéppel hajtott csónakra. Csodás látványa Balatonlellének. A füstifecskék pedig két fiókáikat etetik a kikötőépület terasza feletti fészkükben. Jó ezt látni. Búcsúzzunk hát ezzel.
Holnap tovább indulunk Földvárra, hogy onnan támadjuk a keleti medencét. Persze kellő előkészítéssel, ugyanis szezon közepén, kritikus vízállás mellett, két hajóval igencsak kezdenek beszűkülni a kikötési lehetőségek. Balatonfüreden jó lenne felderíteni a nagy hangon beharangozott Kékszalag kikötőt, ami ugye a túrázás elősegítésére épült. Tizenöt vendéghely ugyan akad, viszont tizenötezer peták éjszakánként. Víz, villany a vendégmólón (még) nincs. Hatalmas luxus jacht viszont bőven ringatózik a belsőbb stégeknél. Meglátjuk.
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
