Elegánsan versenyezni - "méteres" világbajnokságok 2023-ban
2023. September 19.
Ha vannak a vitorlázásban klasszikus ÉS elegáns osztályok, a "méteres" típusok biztosan közéjük tartoznak. Érdekes bennük, hogy hiába régi a
...Termést érlel a tűztövis. Tetszik vagy sem, közeledünk a nyár végéhez. Így szokott ez lenni minden esztendőben. Illik bepótolni restanciámat, miszerint ígéretemhez híven megtesztelem Balatonfüreden az új, fogyasztást mérő energiafelvételt biztosító csatlakozási rendszert.
Kedvenc cserjebokrom. A valódi tavasz beköszöntét hirdeti. Május eleje lévén ideje megejteni első, idény nyitó túránkat. Bár az időjárás nem kedvez hozzá. Gyakorta veszett szél, zuhogó eső tart távol, még a parttól is. A vízszint viszont szépen emelkedik, már a száztizenhetet ostromolja. Most viszont mutatkozik pár nap viharszünet. Induljunk hát neki szezonnyitó utunknak!
Elkaszálta a bíróság a balatonföldvári kikötőépítést. Vagy mégsem? Az egyik fél ezt nyilatkozza, a másik pedig pont az ellenkezőjét. Felbolydult a darázsfészek. Kell nekem még jobban megpiszkálni? Jó, tudom: ahol végződik a jó érzés, megértés, morál, Igazság (nagy I-vel), ott kezdődik a jog. „Sokáig kell még várnunk arra, hogy jobb legyen? Ha várunk, akkor igen – válaszolta egy bölcs ember.”
Két-három napos kirándulásokkal teltek július utolsó és augusztus hetei. Éjszakázó helyeket nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudtunk találni. Badacsonyban például a vízitaxi tankoló falára irányítottak, ahonnan kora reggel el kellett takarodni. Közben félelemmel vegyes kíváncsisággal böngésztük a hydroinfo adatait. Hetvenöt, hetvennégy, hetvenhárom. Rohamosan apad.
Talán nem baj, ha a nyár elejével indul ez az írás. Szerintem jó, ha felidézzük, hogy milyen nehezen tértünk magunkhoz a pandémia okozta bénultságunkból. Mit mondjak, lassan ment. Legalább is nekem úgy tűnt.
Fúj ám az északi szél rendesen, tarajos hullámokat korbácsolva. Ez kell nekünk, ugyanis nagy vágtatást tervezünk. Neszét vettük ugyanis, hogy a legtávolabbi sarokban jeles dolgok történtek, amiről kutya kötelességünk beszámolni. Megcélozzuk tehát a nyugati-medencét.
Folytatjuk utunkat napkelet felé. Vajon mit tartogat számunkra ez a mesés vidék? Történtek változások? Fejlesztettek, bővítettek, építettek, jobbá tettek valamit? Mi várja – mivel szembesülhetnek – a túrázók, ha erre támad úri kedvük csatangolni? Derítsük hát fel!
Permetez ám az a nyomorult parasztáztató, esőnek alig nevezhető szemerkélés. Ahhoz persze kevés, hogy a Balaton vízszintjét egy milliméterrel is feljebb tolja. Pedig igen nagy szükség lenne rá, hiszen százötön töpped, ami meglehetősen vékony. Százhúsz körül kéne tanyázzon, hogy reményünk legyen elkerülni az őszi lekvár dagasztást. Csupán arra jó, hogy minden csuromvizes legyen, a fedélzet pedig merő sár. Letörölni lehetetlen. Szóval ideális idő túrára indulni. A hozzánk hasonló eszementeknek mindenképpen.
Tombol a veszett északi, hullik a „parasztáztató” égi áldás. A partra sem kívánkozik az ember lemenni, nemhogy a vízre. Három hajóval kellene, hogy elinduljunk a középső és nyugati medence bejárására. Egyik Balatonbogláron vár minket, kettő Balatonföldváron tesped. Remek első nap. Sebaj, jobb híján felkocsikázunk Zamárdi nevezetességeit bejárni.
Ellopjuk a matracodat, hurrá! Ellopjuk a biciklidet, juhéj! Ellopjuk a labdátokat, csuhé! Ellopjuk a papucsodat, hajrá! Jaj, nektek, ha partra szállunk! Elraboljuk feleséged, hohó! Csak vissza ne hozzátok, válaszol egy borízű hang a mólóról, amint a Sánta Róza kalózhajó vagy húsz, torkaszakadtából, kórusban üvöltő gyerekkel beúszik Balatonfüred mólójához.
Kedves rovatunk, a „Túrázóknak ajánlott” kitűnő gasztronómiai célpontokat ajánl mindazoknak, akik veszik a bátorságot és hajlandóak az anyakikötő 300m-es körzetén kívülre is elhajózni.
„Zápor előtt, zápor után, mindig ugat az én kutyám. Zápor előtt a felleget, Zápor után a kék eget. „ (Kányádi Sándor) Nincs is kutyám! Csak én ugatok folyvást, hogy hideg van, meg eső, vacak idő… stb. Na, ennek itt és most vége. Olyan, amilyen, most például melegen ragyog a nap, sehol egy felhő. Induljunk hát tovább nyugat felé.
Beköszöntött a május. Jószerivel el is telt, hiszen Pünkösd ünnepén indulunk útnak. Más években ez idő tájt vörösre égtünk a tűző napon, mézillattal terhes szellő lengedezett. Most ólomszürke fellegekből hullik a permet, veszett szelek kergetik egymást. Szuszog a hűvös éj, reggelente ködfátyolt lehel a tájra. Örvendezhetünk, ha tizenkét – tizenhárom fokra kúszik hőmérőnk délidőre. Mit nekünk! Nekivágunk a nyugati messzeségnek.
…a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt. De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Petőfi csodálatos gondolatai játszottak elmémben, amint terveztük a szokásos, szezont lezáró túránkat. Természetesen Badacsonyt kívántuk megcélozni. Az időjárás viszont másképpen döntött. Hideg szél, sűrű eső. Még a partra is keserves lemenni, nemhogy vízre szállni.
Elhagyván az északi partot, a déli oldal felé fordítjuk hajónk orrát. Járjuk most végig azokat a kikötőket, amelyek útba esnek Balatonföldvár felé, a hazaúton. Tavaly óta nem láttuk őket, és már igencsak hiányoznak. Ugyan mi változott házuk táján? Hogyan élték túl a veszedelmet?
Magunk mögött hagyjuk Szigligetet. Viszont nem kötelező, hogy túránk minden szakaszán félmedencényi utat tegyünk meg. Pláne, ha nincs szél. Most is ezzel a helyzettel állunk szemben. Leheletnyi fuvallattal csúszunk be az öböl közepéig – egészen a műszeres cölöpig – ahol némi délies légmozgást lelünk. Ennek jóvoltából, ebédidőre elkecmergünk Badacsonyig. Pedig csak a szomszédban leledzik.
Gusztusosan gőzölög a reggeli forró tea. Isteni érzés markomban tartani a bögrét. Hűvös van, és a fedélzet csurom lucsok. Lehet törölgetni. Kortyolunk egy kávét. De jól esik! Életmentés. Talán segít a napocska. A tó vize, mint az olaj. Talán lengedez valami szellő, csak nem ér a felszínhez. Nézzük meg, induljunk neki, mi bajunk lehet. Még el is juthatunk valameddig. Ez bizony már nem nyár. Ősz úrfi beköszöntött!
Ragyogva tündököl a nap, a rezzenéstelen kék égen nyoma sincs egyetlenegy felhőnek sem. Fonyód öreg házai közt egy magas oszlop tetején álló fészkükön egymást váltja a gólyapár, hiszen három fiókájuk követeli az eleséget. Szóval nyár van, most már igazán. Induljunk hát a túrára. Hátha valami – szerintem – valódi nagy szenzációba botlunk.