Kezdjük a „fekete levessel”. A közkedvelt büfésornak annyi! Pedig de jó lecsót ettem még ősszel a Fapuma csehóban. Sorakozott itt lángosos, gofris, gírosz sütő… stb. És mekkora forgalmat bonyolítottak le. A történelem viharja viszont elsodorta őket.

Nélkülük szegényebb lett a hajóállomás, ez kétségtelen. Ja, a „magasabb szempontok”. Őket is megértem. Azt már kevésbé, hogy miért kell mindig (legtöbbször) a vékonyabb pénztárcájúakkal kibabrálni. Erről ennyit, földet rá!

Sétálok a Galamb-szigetet övező keskeny nádcsík mellett. Micsoda csiviteléskavalkád hallatszik! Végre nem csak a varjak kárognak. Visszatértek azok, akik ide valók. Legalábbis nyaranta. Kikről is van szó? A legközönségesebb, valamint elterjedtebb nádban lakó tollas testvéreinkről. Közös vonásuk, hogy megpillantani igen bajos őket, ha mégis sikerül, akkor csupán valami apró, barna lényt látunk. Meghatározni nem igen tudjuk. A dalukat viszont folyvást halljuk, és ezek alapján tehetünk különbséget közöttük.

• Nádiveréb: A pintyfélék családjába tartozó, nádasokban, füzesekben, vizek mentén élő, rovarevő madár (Emberiza schoeniclus). Gyakorlatilag házi veréb (Passer domesticus). Gyakran csapatokba gyűlik valami jó traccsparti kedvéért.

• Nádirigó: A nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a nádiposzátafélék (Acrocephalidae) családjához tartozó faj. Rovarokkal, pókokkal, békák ebihalaival és bogyókkal táplálkozik. Nádszálak közé építi mély, csésze alakú fészkét. Fészekalja 4-5 foltos tojásból áll, melyeken 14-15 napig kotlik. A fiókák 11-12 nap múlva hagyják el a lakást. Gyakran a parazita kakukk felnevelője. Tud ám dalolni.

• Nádi sármány: A nádi sármány (Emberiza schoeniclus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a sármányfélék (Emberizidae) családjába tartozó faj. Testhossza 15–17 centiméter, szárnyfesztávolsága 21–28 centiméter, testtömege pedig 16–25 gramm. Fűvel benőtt mocsarak elszórtan álló bokrokkal, fűzbozótok, keskenyebb nádszegélyek lakója. Közel sem olyan ügyes, mint a jól ismert nádirigó, de életmódjában mégis nagyon eltávolodott a legtöbb sármánytól, amelyek gyakorlatilag csak a földön és a levegőben képesek mozogni. Tápláléka lepkékből és hernyóikból, bogarakból, pókokból, csigákból és magvakból áll. Dalolni is tud.

• Csíkosfejű nádiposzáta: A csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a nádiposzátafélék (Acrocephalidae) családjába tartozó faj. Testhossza 13 centiméter, szárnyfesztávolsága 16–20 centiméter, testtömege pedig 10–14 gramm. Ízeltlábúakkal táplálkozik, szöcskéket, böglyöket, poloskákat, lepkéket, szitakötőket és pókokat fogyaszt. Ő a kórus tenorja.

• Énekes nádiposzáta: Az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a nádiposzátafélék (Acrocephalidae) családjához tartozó faj. Testhossza 13–14 centiméter, szárnyfesztávolsága 18–21 centiméter, testtömege pedig 10–15 gramm. Tápláléka vízicsigákból, búvárpókokból, legyekből, árvaszúnyogokból és skorpiólegyekből áll. Nagyon jó hangutánzó, az egyetlen európai madárfaj, amely afrikai madarak hangját is utánozza. A dalárda szopránját tisztelhetjük benne.

• Barkós cinege: A barkóscinege (Panurus biarmicus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a Panuridae családjába és a Panurus nembe tartozó egyetlen faj. Természetes élőhelyei a mocsarak, tavak, folyók és patakok környéke. Állandó, nem vonuló faj. Testhossza 12-13 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-18 centiméter, testtömege 12-18 gramm. Csilingelő hangon énekel.

• Búbos vöcsök: A búbos vöcsök (Podiceps cristatus) a vöcsökalakúak (Podicipediformes) rendjébe, ezen belül a vöcsökfélék (Podicipedidae) családjába tartozó karcsú vízimadár faj. Ezen tollasokra a 46–51 centiméteres átlagos testhossz és 85–95 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző, amihez 0,6–1,5 kilogrammos testtömeg társul. A nemek egyformák; a hímek némileg testesebbek. A búbos vöcsök elsősorban kisebb halakkal, ízeltlábúakkal, kétéltűekkel táplálkozik, olykor étrendjét növényi részek egészítik ki. Táplálékát a víz alá bukva szerzi meg, ahol levegővétel nélkül akár 30-60 másodpercet is eltölthet. Kiváló úszó, úszóhártyás lábainak ujjait karéjos oldallemezek is segítik. Ezek szarulebenyekből állnak, amelyek visszacsapódnak, hogy visszafele mozgáskor a legkisebb ellenállást tanúsítsák. A vöcsökpár minden évben tavasszal és nyár elején látványos udvarlási szertartást visz végbe a víz felszínén, felmeresztett gallérral és bóbitákkal. A hím a testét magasra emeli a víz színe fölé már a tojótól messziről. Az pedig úgy válaszol, hogy lekuporodik és "macskahelyzetet" vesz föl, megmutatva szárnyainak fehér csíkját. Ezzel jelzi a hímnek, hogy érdekli a dolog. A hím ekkor a víz alá bukik és pár perc múlva a tojó mellett tűnik fel, mintha a vízből nőne ki. Majd mindketten extázisban rázzák a fejüket. Lebuknak a víz alá, növénydarabokkal a csőrükben jönnek fel és egymáshoz úsznak. Hirtelen kiemelkednek a vízből, mint a pingvinek, mellet a mellhez szorítva. A hím egy halat ajándékoz a tojónak. Ezt követően a pár takaros úszó fészket épít a sűrű növényzetben valamely holtág, mocsár vagy más állóvíz felszínén nádból, gyékényből, hínárból és más vízinövényekből. A pár a fészek körül kisebb revírt tart fenn. Ebbe a gondosan óvott fészekbe kerül az 5-7 eredetileg kékeszöld, később a rothadó növényektől sárgásbarnává színeződő tojás, amelyek 19-20 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülő részt vesz a költésben, majd velük tartó fiókák etetésében. A kicsinyek védelmére gyakran hátukra veszik őket szüleik, de ők már kezdettől fogva jól úsznak és buknak. A fiókák önállósodására mintegy 20-30 napot kell várni, de a család még jó ideig együtt marad. Hangja inkább „vakogó ”, mint zenélő. Mellesleg ők az egyik kedvenceim, „lokátornak” becézem őket, mert folyamatosan körbe forgatják a fejüket. Sajnálom, hogy a kormoránok miatt, az utóbbi években jócskán csökkent az állományuk.

De miért is foglalkozom ilyen, véget nem érő fejtegetéssel ezzel a népséggel ebben az írásomban? Azért, mert pont ők azok – a vöcsök kivételével –, akik belakják a keskeny, nyílt vízi nádasokat. Ez az életterük, ami egyre csökken. Különösen a déli parton. A hatalmas szállodák és szürke apartmanházak előtt kegyetlenül kimarkolják a növényzetet.
A Földvár Beach Marina (új kikötő) megépítésével, a mólók külső oldala mentén viszont e-féle nádsávok kialakulása várható, viszonylag rövid idő elteltével, úgy 10 -15 méter szélességben. Sőt, ez már meg is kezdődött, bármiféle emberi beavatkozás nélkül. Az idesodródott úszó nádszigetek kezdenek gyökeret verni. Csak nem a természet foglalja vissza azt, ami az övé?

További előny, hogy abból adódóan, hogy a mólók merőlegesek a partra, további területeket nem foglalnak el a fürdőzőktől, nyaralóktól, horgászoktól, azaz bárkitől, aki a feltáruló panorámában kíván zavartalanul gyönyörködni. Ennyit arról, hogy tollas testvéreink mit nyernek ezzel a kikötővel. Csak egy mondat erejéig megemlíteném az ide gyülekező siklókat, kígyókat, békákat, teknősöket, kószapockokat.

És nekünk hajósoknak mi hasznunk lesz ebből a beruházásból? Kezdjük a legfontosabbal: Úgy tűnik, hogy a jogi csűrés – csavarás, pereskedés, feljelentgetés, a beruházás ügyében véget ért. Ennek is köszönhetően, teljes sebességre tudják kapcsolni a munkálatokat. A dolog komolyságát jelzi, hogy júniustól lehet kikötőhelyet bérelni a 2025 éves szezonnal kezdődően. A tíz éves időciklusra (hosszútávú) vásárlásokkal indítanak, vonzó kedvezménnyel. Tíz évet kap, de csak kilencet fizet konstrukcióban. Lesz szabad kikötőhely. Méghozzá jó sok. Pontosabban mindösszesen 175 darab. Égetően szükség van rá, (hiszen a keleti-medencében az északi parton ugyan már lett), de a déli parton egy szem sem akad sehol.

Nézem, mint az okos kutya az építtető oldalán megjelenő (nehezen bogarászható) helykiosztási ábrát, melynek tanúsága szerint az alábbi méretű állások épülnek ki: 10x4 m > 2 db. 11x4 m > 24 db. 11x4,1 m > 66 db. 11x4,3 m > 17 db. 11x8,6 m > 11 db. 15x5 m > 4 db. 15x5,3 m > 23 db. 15x10,6 m > 9 db. 16x5,5 m > 18 db. Szóval ekkorák! Jó nagyok. Kényelmes, az szent, de szerény meglátásom szerint a legisebből (10x4 m) jóval több, legalább húsz kellene (a nagyobbak rovására) ahhoz, hogy az egyéb helyekről kiszoruló kisebb hajók itt otthonra leljenek. – Ez magánvélemény, „uff, én beszéltem”! –

Bekéredzkedem magamat az építési területre. Egy árnyas padon ülve bámulom, ahogy folyik a kotrás, a meder mélyítése. Nagy erejű munkagépek berregnek – sivítanak – pufognak előttem. Gőz erővel, hétvégéken sem pihenve dolgoznak. Rengeteg még a feladat, melyeket el kell végezni a műszaki átadásig. Szorít az őszi határidő. Meg egyébként is jó, ha jövőre „termőre fordul” a létesítmény.
Megkísérlek kikukucskálni a nyílt vízre. Nézem jobbról, balról. Sehonnan sem tudok. Tehát még a keleti szelek korbácsolta hullámok sem tudnak bepofátlankodni ebbe az öbölbe. A kikötőmedence teljesen védett, az itt elhelyezett sajkák nem fognak rángatózni, hőbörögni. És ez a lényeg. Biztonságban lesznek. Lelki szemeim előtt már látom, ahogyan az úszómólók fingerei mellett alig mozdulva, merőlegesen a tóra, alig billegve állnak a hajók, még a szemben fújó viharos szélben is. Tökéletes tervezés. Hozzáértést, vér profizmust tükröz. De jó ilyet látni! Sajnos egyre ritkábban van hozzá szerencsém. Annál többször konstatálom viszont, hogy oldallal állnak a Balatonra. Így még a kisebb szelekben is dülöngélnek az árbocok.

Olvasgatom a Kikötőhely Használati Szerződés tervezetét. Igen korrektnek tűnik. Teljesen rendben van. Átbogarászom a „Kikötőhely Használati Szerződésekre vonatkozó általános szerződési feltételek” – ÁSZF című dokumentumot – ez már hosszabb, igényesen részletes –. Szerintem bárki számára érthető, világos egyértelmű. Örömmel látom, hogy az energiafelhasználást mérni tudják. Korrekt! Az 5. pontban közétett „Hajók téli parti tárolása idegen kikötőben, amennyiben a kapacitások ezt lehetővé teszik. Az FBM területén parti tárolásra nincs lehetőség.” Ez bizony sajnálatos. A 4. pontban rögzített …” Hajók ki-és be daruzása karbantartási célból április 1. és május 15. illetőleg október 1. és november 15. között. A daruzások időpontjait a kapacitások figyelembevételével Használatba Adó határozza meg. Használatba Adó a kapacitások, illetve a tárolási helyek hiánya esetén a daruzásra vonatkozó igényt visszautasíthatja…” fényében még kellemetlenebb. Ősszel ugyanis legfeljebb nagynyomású vízborotvával a hajófenékről lehet az algásodást letisztítani. Algagátlót kenni nem érdemes, ugyanis annak 15 fok meleg és száraz hajófenék kell, különben a téli hónapok alatt leázik.

Igényes vitorlázó tavasszal tart karban. Algagátlót hengerel, kiigazítja a festett részeket (rendszám). Vízkőoldóval lemossa a hajótestet, majd pasztával felpolírozza az egészet. Ez legalább három nap. Felszorozva a százhetvenöt teknővel kiderül, hogy beleférni a megadott intervallumba lehetetlen. Jó, tudom, az általam képviselt „állatfajta”, aki saját maga görcsöl ezekkel a munkákkal „pusztuló élőlény” kategóriába esik. Ennek ellenére úgy érzem, hogy érdemes volna ezt a témát újra átgondolni, és – ha nem is azonnal – valami jobb megoldást találni a téli tárolásra. Ennyit erről. Kíváncsian várjuk az árakat, remélem mielőbb örvendhetünk az első szerződéskötéseknek.

Száz szónak is egy a vége, nagyon jó érzés számomra, hogy közeledik eme létesítmény elkészülte. Remek dolgot építünk. Remélem, előbb vagy utóbb más helyszíneken is belefognak hasonló fejlesztésekbe. Maradjon meg a Balaton gyermekeinknek, unokáinknak is. És ne csak a dúsgazdag milliárdosoknak legyen privilégiuma a szeretett tavunkon való hajózás.
Wass Albert gondolatával kezdtem, örökérvényű szavaival fejezem be jelen írásomat:

„És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.”

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!