Kellemes nyugati lengedez, csábít a „mesés kelet”. Siklunk is szépen. Egy takkal vesszük a csövet, kellő távolságot tartva a kardinális jelektől, majd beélesedünk Tihany irányába. Távcsővel kémlelem a kikötőt. A Sport Terasz nyitva van – úgy tűnik – a móló büfé viszont nem jeleskedik (így hétköznap). Kirándulók sem sétálgatnak a mólón, mondhatni sehol egy teremtett lélek. Árbocok sem meredeznek a vendéghelyeken, csupán egyet látok. Nyilván a Popeye huszonötös, aki ugye itt lakik. Lehangoló látvány, hiszen normál esetben ilyen szép időben már jó pár vitorlás szokott itt vendégeskedni. Mi is kikötnénk egy kis felderítő sétára, de valahogy elriaszt a tizenötezer forintos díj. Hajózunk tehát tovább. Ebéd előtt el is érjük Balatonfüredet. Telefonon érdeklődöm vendéghely iránt. A móló nyugati (védett) oldalán egyszerűen nincs. Jó lesz nekünk a keleti stég is, hiszen stabil nyugatias széljárás várható (északkeleti, keleti, délkeleti légmozgásnál ez az oldal gyakorlatilag használhatatlan, akkora a hullámok hőbörgése éjszaka).
Kikötünk tehát a szépen felújított (csatlakozó dobozokkal és vízcsapokkal ellátott – ideje volt, köszönjük szépen–) móló belső oldalán. Bejelentkezünk a kikötőmesternél, a Bahart pénztárban bepengetjük a tizenötezret – ilyen sem történ velem az elmúlt ötven évben, sőt azelőtt sem –.
„Kongatják már a levesnótát”, elindulunk tehát koszt után nézni. Irány a Borcsa vendéglő !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! Átsétálunk a parkon – üdén éledeznek a rózsák –, majd végig a Tagore sétányon.
Alig lézengenek páran, viszont a strand határán sorakozó bódék közül néhány már kinyitott. A közért is. Kedvesen fogadnak az étteremben – ahogyan ez itt szokás –, kellemes helyre ültetnek. Az árak minimális mértékben emelkedtek (a főszezonra nyilván drágulnak), az ételek kitűnőek. Kávézós helyet keresve megakad a pillantásom valamin.
Nem hiszek a szememnek! Csak nem a közkedvelt Garázs Borozó Tihanyból (ami megszűnt) költözött ide a Tagore sétányra (Annabella strandtól kicsit tovább)? De bizony az! Nagy Pista és Kati a szokásos kínálatukkal várják régi vendégeiket. Örömmel köszöntjük egymást. Szóval itt megtalálhatjátok őket.
A Bodorka akvárium hétfő kivételével látogatható. A Vaszary Galéria viszont a következő kiállítás megnyitójáig, június 10-ig a bontási és építési munkák miatt zárva tart. Sebaj. Nézzük, miféle lehetőségek kínálkoznak arra, hogy feljussunk az „óvárosba”. Jár ugye a Dottó kisvonat, ami kettőezer-ötszáz forint ellenében, egy körutazás keretében felvisz. Menetrendszerű autóbusz ugyanezt megteszi háromszáztízért (a sofőrnél lehet jegyet kapni). Ezt választjuk, ugyanis nemsokára érkezik (úgy óránként jár). Megnézzük a „vörös templomot” (Krisztus Király-templom). Nagyon szép a belseje is. Kedves, meghitt.
Sétálgatunk az utcákon. Mit mondjak, semmi városias érzésem sincs. Szépen karbantartott családi házak, apró üzletek. Azok is délután ötkor bezárnak – még a jó kiállású cukrászda is –. Ennyire nincs közönség? Nem tudom. Tény, hogy sétálókkal elvétve sem találkozunk. Visszabuszozunk a parthoz. Bekukkantunk az épülő kikötőbe. Készülget. Vajon mikorra fordul termőre? Jó lenne minél előbb. Mindenesetre már árulják a helyeket. Bár semmi köze Füredhez, de Aligán is komoly építkezés (fejlesztés) zajlik. Pár bérelhető hely tán ott is akadhat még. Annyiért, amennyiért. Ide tartozik Balatonföldvár új kikötője. A legfrissebb hírek szerint építése szeptemberig szünetel. A területet a strand nyitásáig megtisztítják és akadálymentesítik. Idéntől hosszabb partszakasz áll a fürdőzők rendelkezésére, mivel a Nyugati Strandhoz csatolták a Fesztivál előtti területet. Várhatóan jövő tavasszal a kikötő is elkészül és fogadhatja a bérlők hajóit. Tán enyhül a hiány mizéria? Szeretném azt hinni.
A „Hatlépcsősbe” (Muskátli Étterem) !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! térünk be vacsorázni – szinte kötelező jelleggel. A többiekéhez hasonló áremelkedés itt is megvan. Napokon belül áttérnek a nyári bővített kínálatra. Örömmel hallom. A velőspirítós szokásosan „isteni”. Megköszönjük a vendéglátást és nyugovóra térünk.
Nyugodalmas, csendes éjszakát követően verőfényes reggel köszönt ránk. Enyhe keleties szellő lengedez. Gyorsan megreggelizünk, s mielőtt elállna, kiröppenünk. Úgy ezer méter magasságot nyerünk, majd megfordulván, jóformán tartani tudjuk a parttal párhuzamos irányt. Kerekedi – öböl, Paloznaki – öböl, közelítjük Alsóörsöt. A part kiszögelésén épülő Pelso Bay kikötő nem sokat haladt előre, legalábbis a vízről nem látok szignifikáns változást (nincs árbocerdő). Majd elválik, mi lesz belőle. Tizenkét óra előtt futunk be Alsóörsre. A legkülső úszómóló végén találunk üres fingert, rá is simulunk íziben. A bejárat jobb oldalán kijelölt vendéghelyek üresek. Nem csoda, hiszen teljesen védtelenek az északkeleti, keleti és délkeleti szelektől, és a hullámveréstől. Bejelentkezünk az irodában, és fancsali pofával kipengetjük a tizenöt rugót.
Csütörtök lévén a Bakter Bisztrót !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! célozzuk meg ebédelés okából. Az árai szokásosan kedvezőek, ételei kitűnőek. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy e-környéken ez a legjobb kocsma, főtt étel fogyasztás ügyében.
És az adagok sem lettek kisebbek. A szarvaspörkölt egyenesen „első osztályú” volt. Ebéd után kicsit pihenünk, majd körsétára bandukolunk.
A Varázserdő Varázserő látogatóközpont hétvégenként éledezik, különféle programok is akadnak. Persze vannak árak rendesen. Na ja, az ország pillanatnyilag legnagyobb működő planetáriumát valamiből fenn kell tartani, nehogy olyan sorsra jusson, mint Budapesten a Népligetben romosodó társa. A Törökház még alszik, nincs információm arról, hogy mikor nyílik az első kiállítás idén. Visszakutyagolunk a strandhoz. Sorba vesszük a már nyitva lévő büféket. Akad olyan is, ahol meglepően nagy a választék. Egy ilyenbe ülünk be pár falatot vacsorázni. Én egy szép szál kolbászt kapok. Nem is rossz, sőt kimondottan ízletes. Az étlapot böngészve kiderül, hogy pontosan ugyanakkora árakkal dolgoznak, mint Füreden a Borcsa étterem. Egy fillérrel sem olcsóbbak. Érdekes. Bár régen is találkoztam hasonló jelenséggel, mikor kiderült, hogy Szigligeten az elegáns Kikötő Étteremben Marcsinál, a halak dekája ugyanannyiba kerül, mint a strand bejáratánál az éget olaj szagú büfében. Nincs új a nap alatt.
A strand partja mentén csellengünk vissza a kikötőhöz. Gyönyörködünk az alkonyatban csillogó tükörsima víztükörben. Számos hajó áll bóján a kikötő közelében. Az elégtelen infrastruktúra kárvallottjai? Lehet. Észreveszek viszont valami különlegességet. Vadliba pár kísér négy csibét. Ritka eset. Ezek bizony nálunk maradtak költeni. Beigazolódni látszik, hogy állománya lassan, de folyamatosan növekszik, ami a vadászati tilalommal, illetve a fészkelőhelyek hatékony védelmével magyarázható. Igencsak örülök neki. Végezetül benézek a János Pincéhez !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT!. Boraik kitűnőek, főzni csak hétvégenként szoktak. Júniusban már hétköznap is teljes üzemben dolgoznak.
Tündöklő napsütés és enyhe délkeleti szél ébreszt reggel. Csodás időnk van. De jaj, mit mutat az előrejelzés? Holnapra hidegfront érkezik, és pokollá változtatja pár napra a Balatont. Normál esetben átmennénk Siófokra, és ott vészelnénk át a viharos időszakot. Na de most? Ingünk – gatyánk rámenne a kikötőhasználat költségére. Valahogy nincs ínyemre negyvenötezer forintot kiadni a háromnapos ázásért – fázásért, bármennyire is szép programok várnak Siófokon. Meghozzuk tehát a nehéz döntést: Irány haza Földvárra.
Elbúcsúzunk kikötőmestereinktől megköszönve a vendéglátást, majd felcihelődünk. Kellemes raumban, elfogadható tempóban vitorlázunk egyenest a Tihanyi félsziget csücskét célozva. Szelünk egész délelőtt kitart, így ebédre hazaérünk. Kizárásos alapon a Platánba megyünk, ugyanis a Csigaház csupán készülődik a nyitásra (azóta már megtörtént).
Tetszik, vagy sem, ennyi tellett első túránkba. Szép volt, jó volt, rövid volt. És drága. Jóval nagyobb költséget emésztett fel, mint amit idáig megszoktunk. Tehetünk valamit ez ellen? Nem! De káros hatását valahogyan mérsékelhetjük. Méghozzá úgy, hogy a kirándulás tervezésénél fokozottan tájékozódjunk arról, hogy hol, miféle látnivalók, programok, kiállítások, események lesznek. És azokon a pontokon álljunk meg (érjünk oda délre), ahova „érdemes”. Majd másnap reggel – kinyögve a tizenötezret – élményekkel gazdagodva, sok szépet látva álljunk tovább. Tehát tartalmasan igyekezzünk eltölteni a rendelkezésre álló időt.
És még valami. Ugye nem csak BHZRT kikötők léteznek. Máshol is ott tudjuk hagyni a lóvét. Csupán a példának okáért említeném Balatonalmádi kedves TVSK telephelyét. Húsz lábig 11000 Ft, huszonkilencig 12500 Ft, afelett 14000 Ft. Két óra pedig díjmentes. Olcsóbb, mint a saját hajóállomásaink. És látnivalók itt is bőven akadnak. Vagy lássuk Ábrahámhegyet, a Jégmadár öblöt. Itt csupán tízezret kóstál egy éjszaka. Kirándulni, ismeretlen ösvényeket bejárni, kilátókra felmászni itt is lehet. Érdemes tehát ezeket (és hasonlókat) felkeresni. Erről ennyit. Ugorjunk tovább.
Eltelt pár hét jó sok esővel. Túl vagyunk a fagyosszenteken, Szent Orbán napján, elérkezett Pünkösd ünnepi hosszú hétvégéje. Kirajzottak a túrázók. Hurrá! Megteltek a vendéghelyek. A fizetési kötelezettség ellenére. Szóval az a teória nem jött be, hogy a díj bevezetésével majd kevesebben kódorognak más kikötőkbe. Balatonföldvár is – annak ellenére, hogy inkább küldő, mint fogadó állomás – totálisan megtelt vendég hajókkal.
Még szinte „nagygéphajós” erényeket csillogtató méretű elektromosok is érkeztek látogatóba. Cipőkanállal tudtunk csak beállni (segítséggel) saját helyünkre. Félreértés ne essék, az ég egy adta világon semmi bajom sincs ezzel. Tudomásul kell vennem, hogy a fejlődést nem lehet megállítani. Az elektromos hajózásé a jövő. Ám legyen, nem bánom. Sőt örülök, hogy mások is túráznak. Viszont ilyen vízibusz nagyságú jószágoknak inkább a nagygéphajók számára fenntartott közforgalmú beszállóhely külső szélén volna a helyük. Ja, hogy ott uszályok és vontatóhajó várakozik. Ezeknek pedig az ipari kikötőben kellene tartózkodniuk. Viszont az nincs. Terv volt Vonyarcvashegyen a kialakítására, de megfúrták. Követ sem tudunk megfelelően rakodni. Így viszont a BHZRT. hogy a pokolban üzemeltesse a tavat? Nagy kérdés. Csodát tenni ők sem tudnak.
2023. június 5.
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
