Fúj az északnyugati, mint a disznó. Elsőfok van, viszont legkisebb reffel – normál orrvitorlával is ablakig dőlünk néha oldalszélben (tehát bőven indokolt lenne a másodfok). Sebaj, jó ez nekünk. Repülünk nyugat felé. Először viszont foglalkozzunk azzal, hogy mit hagyunk magunk mögött Balatonföldváron. Lesz új kikötő, vagy sem? Változtatás nélkül idézem – szokásomtól eltérően – a két szemben álló tábor hivatalos nyilatkozatát:
„Nem épülhet kikötő a balatonföldvári Nyugati strandra: a Pécsi Közigazgatási Bíróság hatályon kívül helyezte a Veszprém megyei Kormányhivatal határozatát, amely engedélyezte volna a Nyugati strand területére építendő, 175 vitorláshajó befogadására alkalmas kikötő létesítését. A hírt a kikötőépítés ellen évek óta küzdő, a kormányhivatali határozatot bíróságon megtámadó Mosolygó Balatonföldvár egyesület osztotta meg Facebook-oldalán. A civilek azt kifogásolták, hogy a kormányhivatali engedély nem írta elő a kötelező környezetvédelmi hatástanulmányt, elmaradt a társadalmi egyeztetés, valamint a helyi építési szabályzat (hész) tiltja a strandok funkciójának és területének megváltoztatását. Mint az egyesület elnöke, Herényi Károly beszámolójából kiderült, a bíróság éppen a hészre hivatkozva hozta meg határozatát: ha a Nyugati strandra kikötő épül, akkor annak törvényben rögzített funkciója megváltozik, ugyanis az építendő két mólószár által bekerített területen fürdeni tilos, tehát közel 100 méter partszakasz fürdőzésre alkalmatlanná válik.” Ezt írta a NÉPSZAVA (és még több újság). – Az indokolásban felsorolt tények valóságtartalmáról megtartom magamnak a véleményemet. – Lássuk a másik oldalt:
A MAGYARNARACS hasábjain jelent meg: „A balatonföldvári e-vitorláskikötő továbbra is rendelkezik az építés elkezdéséhez szükséges engedélyekkel, de csak akkor kezdik el az építését, ha az eljárás körül minden tisztázódik” - állítja a beruházó. A Balatonföldvár Város Facebook-oldalon az a közlemény jelent meg, „miszerint az önkormányzat továbbra is támogatja az e-kikötő építését; nem igaz, hogy hatályon kívül helyezte volna a bíróság az elektromoshajó-kikötő építési engedélyét, illetve a beruházó továbbra is rendelkezik az építés megkezdéséhez szükséges engedéllyel. Az ellentmondás tisztázása érdekében kerestük meg a kikötőépítéshez közel egymilliárd forintos állami támogatást elnyerő, balatonföldvári székhelyű Balabo Kft.-t, melynek tulajdonos-ügyvezetője, Deák Sándor a következőkről tájékoztatott: Nagyon meglepett minket a Pécsi Törvényszék döntése – fogalmazott Deák Sándor. – Az elmúlt két évben vízügyi, környezet - és természetvédelmi, valamint hajózási szakemberek alapos, körültekintő és a jogszabályi előírásokat messzemenően szem előtt tartó munkájának az eredményeképpen lezajlottak a beruházás engedélyeztetési eljárásai, és társaságunk ezek eredményeként minden szükséges engedélyt megkapott. Ezért is várjuk értetlenül, hogy milyen indokkal utasítja a bíróság új előzetes környezetvédelmi hatásvizsgálati eljárás lefolytatására a Veszprém Megyei Kormányhivatalt.” Deák Sándor hozzátette, az indoklás ismeretének hiányában nem tudnak további nyilatkozatot tenni. Az azonban tény, hogy a beruházás a továbbiakban is rendelkezik a megvalósításhoz szükséges jogerős építési engedélyekkel, ennek ellenére az előzetes környezetvédelmi hatásvizsgálati eljárás körüli kérdések tisztázásáig nem tervezik az építkezés megkezdését.” Na, akkor most mi a tök van? Ördög tudja. Lehet kérem szurkolni ennek is, annak is. Amit én hozzátennék: A Balabo Kft. reprezentatív oldalán úgy a nyitóképen mint a videoban nem a helyes (jóváhagyott) tervrajz szerinti móló elrendezés szerepel, hanem egy (nem hajós személy) által megálmodott – szerintem használhatatlan – valami. A hiteles rajz a fenti képen látható. Ja, és még valamit el ne felejtsek: Attila barátom idén tavasszal indított petícióját 2065 társunk aláírta. Jóval többen, mint a kikötőépítést ellenzők hasonló kezdeményezését. – Tehát szerintem szó sincs arról, hogy többségben lennének a tiltakozók –. Aki esetleg kíváncsi a részletekre, kattintson a tavasszal írt esszémre. Erről ennyit. Remélve, hogy mielőbb véget ér a jogi csűrés – csavarás, és pont kerül az ügy végére. Méghozzá úgy, hogy eltűnnek a partot lezáró rácsok, és sokunk számára megelégedettséget szülő fejlesztések jöhetnek létre.
Száguldunk tehát tovább úgy három kilométeres magasságban a déli part előtt. Szemes vonalában tovább erősödik a szél és még kedvezőtlenebb irányba is fordul. Folyamatosan kapjuk a fröccsöket. Lellét még bőven tudjuk tartani, tehát úgy határozunk, hogy oda bemenekülünk. A viharos szél okozta apróbb nehézségek árán sikerül ráállni az egyik belső – védett – úszómóló végére. Mire a manővert befejezzük, elered az eső.
Másnap reggelre nem csitul az orkán, az égen is ólomszürke fellegek tornyosulnak. Nem hajózunk tovább, inkább felderítjük a Balatonboglár felé eső partszakaszt. Végeláthatatlan szabadstrand tárul szemünk elé. Kerítések nincsenek, akadnak viszont játszóterek (kicsiknek és nagyoknak), büfék (pár még nyitva van), illemhelyek. És uram fia, egy jollekikötő! Méghozzá védett, ugyanis a gát vége a part felé fordul.
Ringatózik (illetve a homokon fekszik) pár csónak. Egyébként kezelve van, a móló ép, partfala működésképes, a kikötő bikákkal egyetemben. Minimális kotrás kellene (akár egy közepes méretű lánctalpas markológép is egy nap alatt elvégezné), farcölöpöket volna jó leverni (ugyanezzel a géppel), és kész passz. Legalább húsz jolle lelhetne otthonra. Persze ne feledjük, a jobboldali képen éktelenkedő homokpadok, a jelenlegi 68 centiméteres vízállásnál kerültek elő, egyébként több mint félméteres víz fedné őket. Nem volna baj, ha megcsinálnák!
Párszáz méterrel odébb újabb építmény. Ez két mólós, és jóformán tökéletes állapotban van, bár lerí róla, hogy évek óta árválkodik elhagyatott magányában. Megközelítőleg harminc teknő elférne benne, csak (szintén) farcölöpökkel kellene ellátni. Kotrás sem szükséges, hiszen a jelenlegi apálynál is víz hullámzik medrében. A gond viszont az, hogy hermetikusan le van kerítve, a kapun pedig öklömnyi lakat. Állítólag hajdanában a Belügyminisztérium üdülőjéhez tartozott. Ennek régi szocreál épületét felújították, most fene tudja kié. Üzemel, mert autók állnak mellette.
Megkísérlek utánaszimatolni, hogy miképpen volna mód arra, hogy „termőre fogjuk”. Annál inkább, hiszen végül is, közterületen fekszik, méghozzá a szabadstrandon.
Sétáljunk tovább. Újabb párszáz méter és megint egy kiskikötő. Ez egészen pontosan olyan, mint amelyikben először jártunk. Mármint, az építmény szempontjából. Viszont teljesen elhanyagolták. Így a természet visszafoglalta azt, ami az övé, azaz elözönlött mindent, hiszen másnak nem kellett (nem volt jó gazdája).
A kő és beton elemek még állnak, a palló járófelület viszont eltűnt a bejárati hídról. A vascölöpök szétrozsdásodtak. Teljesen más feeling, mint az első esetében. Itt már jelentős munka (beruházás) árán lehetne hajók számára ismét kulturált feltételeket teremteni – azért milliárdokat nem emésztene fel –. Szerintem megérné, hiszen húsz hely itt is akadna.
Most öt – hat kisvitorlás lóg klocnikon, nádba vájt öblöcskékben. A semminél több.
Kitekintvén a nád sűrűjéből, ismét megpillantunk egy mólót, immáron a negyediket. Nem unjátok még? Mert én már kezdem. Annyi kikötőcske sorakozik itt, hogy sose fogynak el.
Ez a hely is pontos mása az elsőnek, ugyanazokkal a problémákkal. A különbség talán az, hogy itt hevenyészett vékony farcölöpök is akadnak, csónakok számára. Pár jolle viszont bójákon áll. Markológépes kotrás, tisztességes husángok ledöfése, és újabb húsz kikötőhely képződne, még nagyobb, felhúzható tőkesúlyú jószágok számára is. Ennyi.
Összeszámolom: 20 + 30 + 20 + 20 az egyenlő kilencvennel. Nem hiszek a szememnek. Jól látok? Majdnem száz hajóállás hever itt kihasználatlanul! Nem kár érte? Dehogynem! Csak tenni kéne valamit! Zamárdi nemes városában, a szabadstrand területén kettő darab hasonló építmény van, csak kedvezőtlenebb hajlásszögben. Az egyikhez egy második, hullámtörő mólót kellett építeni. És tele vannak ladikokkal, még egész komolyakkal is. Vitorlásiskola szintén működik, sőt immáron nyolcadik alkalommal került megrendezésre – hatalmas munkával, remek szervezéssel – a Svert Kupa, nagyon nagy sikerrel. Csak gratulálni tudok hozzá. És távol álljon tőlem, hogy konkurenciát akarnék csinálni Mátay Éva sporttársamnak és kedves vitapartneremnek, de felmerül bennem a kérdés. Itt Lellén, ilyen adottságok kihasználásával nem lehetne valami hasonlót elindítani? Mondjuk, akár Zamárdi hagyományaihoz csatlakozva?
Akkor hát mi a végkonklúzió? Ezen alkalommal, rászánva egy hosszú délelőttöt, végigsétáltunk egy Balaton partján fekvő város fél partszakaszán. Jó pár kis merülésű vízi jármű elhelyezésére tökéletesen alkalmas, meglévő, kisebb – nagyobb felújításra érdemes, nem kellőképpen kihasznált létesítményt volt módunkban fellelni. Hangsúlyozom, egy település úgy másfél kilométeres partszakaszán, a déli parton. Teszem azt, ha valaki, hasonló módon körbesétálná az egész tavat (a bejárható, közterületet képező szakaszokon), vajon hány hasonló kócerájt (düledéket) számolhatna össze? Sólyákkal, illemhelyekkel, vagy ezek nélkül. Majd összeadván (összegezvén) a potenciálisan elhelyezhető hajók számát, vajon mi kerekedne ki? Párszáz, ezer, ötezer? Igen kíváncsi lennék rá, ugyanis felbecsülni, setét – gyepes elmém nem képes. Namármost, amennyiben ezt az értéket összevetnénk a mélyvizű kikötőkben álló (és tőkesúlyosok számára alkalmas) helyet foglaló jolle vitorlások számával (Balatonföldváron van legalább öt), ismét egy érdekes szám mutatkozna. Gondolkozzunk tovább: Egy fenn említett ilyen hely komplett éves bérleti díja majd egymillió forint (valamivel talán kevesebb). Amennyiben megjelenne a piacon egy olyan cég, aki a hatvan – nyolcvan centiméteres vízmélységű kikötőjében (kikötőiben) éves tárolást kínálna ötven – kilencvenezer forintért, vajon mennyien fognák a sátorfájukat és áttelepülnének egy eféle medencébe? Ötvenen, százan, ezren (elektromosokkal egyetemben)? Hű, de érdeklődő lennék rá! Lehet, hogy megoldódna (lazulna) a mostanság égető (tűrhetetlen) kikötőhely hiány? Ki tudja. És még valami: Azzal, hogy meglévő műtárgyakat újítanánk fel, még őriznénk, védenénk, mentenénk is a Balaton értékeit is. Meg kéne próbálni. Úgy érzem, hogy eleget időztünk a kikötőknél. Váltsunk témát.
„Mólón nyomták a rizsát” rovat következik:
Az alábbi kép szerint kötött ki egy elektromos meghajtású hajó:
Csupán az egyik farcölöpre rögzítették. Elől viszont rendben, V alakban mindkét helyre. Meglátásom szerint egy igen hosszú kötelet indítottak a jobboldali farbikától, átbújtatva az oszlopfülön vissza a bal hátsó rögzítőre, majd a hajótesten előre vezetve, annak orrán megkötve a móló baloldali bikájára csomózták. Akadt még egy rövidebb zsinór, amivel az első V alak jobboldali fülét érték el. Így persze a szomszéd vitorlás oldalához a pufival folyamatosan érintkezett. Persze, többeknek igencsak nem tetszett. A magam részéről már láttam rosszabbat is. Valahogyan azért megoldották. Feltehetőleg nem volt több (legalább még egy) madzag, amivel a jobboldali cölöpöt is megfoghatták volna – lehet, hogy bérelték a teknőt –. Amint észlelem, ez egy valódi kisgéphajó, melyhez képesítés szükséges, tehát a hajó vezetője nyilván ismeri a szabályos kikötést. Célszerű tehát odafigyelni arra, hogy amennyiben idegen kikötőbe indulunk, rendelkezünk – e legalább két darab, minimum négy méteres (orrköteleknek) és ugyanennyi nyolc méteres farrögzítő kötéllel. Egyszerűbb is lesz az életünk.
Egyik este egy hölgy hatalmasat esett a stégen össze-vissza, heverő elektromos vezeték által vetett hurokba lépve. Persze pont a kacsasz@rba tenyerelt. Azontúl, hogy káromkodott, mint a záporeső, csúnya veszekedés alakult ki. A kikötőmesternek kellett rendet teremtenie.
Nagyon szépen kérek tehát mindenkit, tüntessük el a drótokat a stég deszkáinak réseiben. Csúnya baleseteket előzhetünk meg. Nagyon szépen köszönöm! Legyen ez a végszó!
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
