A Magyar Vitorlás Szövetség 2020 évben közzétett adataiból indulok ki. Frissebb hivatalos forrást nem találok, csak becsléseket. Az meg, ugye, nagy eltéréseket is mutathat, így félevezető lehet.

-                   50-55 ezer alkalmi vitorlázó van jelenleg, aki egyszer-egyszer vízre száll, ugyanakkor rendszeresen 20-25 ezer fő hajózik – ezt mutatják a hajóadatok – fogalmazott online előadásában a Magyar Vitorlás Szövetség főtitkára. Tehát, alaphangon legyünk húszezren. A sportolók mintegy nyolcvan százaléka szokott túrázni. Ez annyi, mint tizenhatezer hajóval csavargó egyén. (Nekem túlzottnak tűnik, de a számok nagy urak.)

-        A versenyvitorlázók 3900-an vannak.

-                   Egyre kevesebb azok száma, akik hosszabb útra indulnak, legtöbbjük 1-3 napot tölt vízen. A túrák esetében is a főtitkár a legmeghatározóbbnak az időjárást nevezte (ezt akár vitathatom is), de fontos szempont a kikötőválasztás. Ez a pont az, amely talán jelenleg a legnagyobb gátja a túrázásnak, hiszen igen csekély a vendéghelyek száma. (E-félét üvöltök én is.)

-                   A Balaton 1,9 km3 vízkészlettel rendelkezik, míg ez a szám a Genfi-tó esetében 89 km3, a Garda-tó pedig 50,3 km3, a Boden-tó tartalma 48 km3. (Ezt a nagyságrendi különbséget a rendkívül alacsony medermélység okozza, ezt tudjuk.)

-                   104 kikötő van jelenleg a Balaton körül, ezek közül 55 alkalmas vitorlások fogadására.

-                   10.000 csónak és 8.000 tőkesúlyos vitorlás található a Magyar Tengeren. (Fogadjuk el.)

-                   Egy tó terhelhetősége EU-s normák szerint 4 hajó/hektár, jelenleg 0,4-0,5 hektárnál járunk a Balaton tekintetében. A főtitkár szerint vannak kihasználatlan területek, elsősorban a nyugati-medencében. (Enyhén fogalmaz, hiszen ezek szerint a tó tízszer ennyi hajót is elbírna. De ötször ennyit alaphangon tudna ringatni.)

-                   Kikötőhely bérleti díjból a marinák fenntartóinak mintegy 3,5 Mrd forint folyik be és mintegy 1000 munkahelyet biztosítanak. (Nem kis pénz.)

Én, a magam részéről az alábbiakat szűröm le ebből az adathalmazból:

Bár kétségtelen, hogy mi, túrázók, kisebbségben vagyunk a tóhoz látogató egyéb nyaralókhoz képest, azért a tizenhatezer főből álló seregünk is jelentős. Legfőbb ideje tehát, hogy hangunkat is hallassuk! Ne legyünk közönyösek, vagy lusták, jelezzük igényeinket, valamint azt, hogy egységesek vagyunk – a kutyafáját –! Írjuk hát alá azt a fránya petíciót!  Előre is nagyon szépen köszönöm!

               Tehát építsünk, fejlesszünk, bővítsünk, hajrá! De könyörgöm, csak ésszel! Ugyan, a kikötők és mólóik jó barátok a nádassal, segítik annak megtelepedését. Még az agyon pocskondiázott „ipari kikötőt” is zöld, viruló, egészséges növényzet szegélyezte annak idején (archív felvételen az uszályrakodó). Olyannyira óvjuk, hogy egyetlen szálat se húzzunk ki! Ugyanis pocsék állapotok uralkodnak. Folytatom az adatokkal:

               Pomogyi Piroska hidrobiológus kifejtette: a Balaton növényzetének felmérését ötévenként végzik el. Az új nádtérkép 2020-as légi fotók és terepbejárások alapján készült el az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz tartozó VIZITERV Environ Kft. megbízásából. A 2015-ös felvételek szerint 3,6 hektárról, 2020-ban már 12,6 újabb hektárnyi területről tűnt el nádas, ami azt is mutatja, hogy több, mint háromszorosára nőtt a nádirtási aktivitás öt év alatt. – Rettentő ronda szám, egyenesen felháborító. –  A visszaszorulás oka 90 százalékban az, hogy hosszú évek óta folyamatosan nő az illegális bejárók, feltöltések, kikötők száma. Azzal, hogy megbontják az összefüggő nádast, kiteszik a hullámzás eróziójának, az idegenhonos növények betelepülésének. A minőségromlást mutatja, hogy jelentősen csökkent a jó besorolású, köztük a gazdaságilag is hasznosítható nádasok területe. Míg 2008-ban 371 hektár, 2015-ben 157 hektár, 2020-ban már csak 112 hektár volt ez utóbbiak területe a Balatonnál az adatok szerint. Erről ennyit, be is fejezem a számháborút. Tudom, unalmas és rideg volt, de jó, ha ezekkel tisztában vagyunk, mint kiindulási alap.

               Számomra a végkonklúzió az, hogy piszokul kellenek az új kikötők, viszont a természet LEGCSEKÉLYEBB KÁROSÍTÁSA NÉLKÜL, továbbá a nyaralók által használt partszakaszok megőrzésével.

               Megvalósítható az ilyen építkezés egyáltalán? Szerintem igen, ugyanis a BFYC, az egyik lehetséges megoldást már megvalósította. Erről beszámoltam. Egy merőben másféle, de elfogadható variáció lehet, amit Balatonföldváron terveznek. Vadonatúj kikötő, a meglévő mellet, úgy másfél kilométerre, a Nyugati Strand helyére. De mi lesz a strand sorsa? Megszűnik ez a közkedvelt pihenési lehetőség? Még csak az hiányozna!

               Tegnap fogtam magam, és átautóztam Földvárra, hogy szemügyre vegyem a szóban forgó létesítményt. Odaérvén ledöbbentem. Azt sejtettem, hogy most nem üzemel, viszont arra nem is gondoltam, hogy csont keményen le is lakatolják. Rács hátán rács, ronda drótkerítések annyi, hogy sosem fogy el. – Még valami jótékony lyuk, vagy rés sincs rajtuk, ahol be tudnék bújni –. 

Ez a nagy és csodaszép partrész, augusztus harmincegyedikétől az elkövetkező év júniusának közepéig „meghalt”. Akárhogyan is számolom, kilenc és fél hónapig hermetikusan le van zárva. Nehogy már valaki ott sétáljon pár lépést, elgyönyörködjön a panorámában, végighordozza tekintetét Tihany félszigetének délnyugati oldalán. Elmélázva hallgassa a hullámok locsogásának dallamát, remélvén a tavasz mielőbbi beköszöntét. Nem! Teremtett lélek oda be ne tegye lábát! A ketrecek szigorúan útját állják. – Rettentően gyűlölöm az e-féle ocsmányságokat –. Tovább füstölgök magamban: Pár éve még szabad volt ide a bejárás. Miért kellet ezt megszüntetni? Most valami Balatonföldvári Nonprofit Kft. üzemelteti ezt a kócerájt – tiszteltetem őket –, még nem is közvetlenül az Önkormányzat. Vajon miért hagyják ezt a partzárlatot? Bezzeg másutt (például Badacsonyban, Szigligeten vagy Keszthelyen… stb.) szezonon kívül nyitva állnak a kapuk, pénztár nincs, szabad a bejárás. Ott lehet, itt meg nem?

               Ezer bocs, de nem értem, miért ragaszkodnak ennek megmaradásához az új kikötőt oly buzgón ellenzők? Én ugyan nem hullatnék érte egyetlen könnycseppet sem. A létesítmény megépítésénél az első dolgok közt szerepel ezeknek a ronda vaskordonoknak ez eltüntetése. Tessék parancsolni, szabad a bejárás! Sétáljanak, nézelődjenek, készítsenek szelfiket a hajókkal, hozhatják a gyerekeket, kutyákat, érezzék jól magukat, Isten hozta Önöket!

Tekintsünk a nagyvonalú tervrajzra. Tüstént kiderül, hogy tartalmaz strandot. Méghozzá, a mostani fizetős helyett, egy szebb, jobban felszerelt és térítésmentes variációban.

               Korszerű vizesblokk is készül. Úgy nádat, mint fákat nem kell kivágni, sőt párat még ültetnek is. Szóba került az „okos padok” kihelyezése (mobiltelefont lehet tölteni róluk USB kábellel, illetve szabad WIFI hálózatot sugároznak éjjel, nappal). – Ezeket az ülőalkalmatosságokat Balatonbogláron a Sziget Strandon tavaly már alkalmazták, nagy sikerrel. A fentiek ismeretében vajon mennyire tartható az ellenzők fő indoka: „A kikötő tervezéséhez annak ellenére kezdtek hozzá 2020 végén, hogy a területrendezésről szóló törvény, és a balatonföldvári helyi építési szabályzat paragrafusai is rögzítik: a strand területe nem csökkenthető, funkciója nem változtatható. Márpedig, ha a kikötő megépül, akkor a jelenlegi strand partjáról nem lehet, és tilos is lesz a Balatonba lépni, azaz megszűnik a strand, amint azt a rajz mutatja.” Na jó, hagyjuk! Viszont igen fontos a hiteles és gyakori (elérhető) pontos, vitára alkalmas tájékoztatás.

               2013 évben írtam egy esszét arról, hogy miféle előnyöket jelent egy kikötő a vonzáskörzetében előforduló emberek számára. – Ennek az adta az aktualitását akkoriban, hogy Zamárdiban tervezték egy valódi hajóállomás megépítését. A terv remek volt (Nagyapámnak és mérnök barátainak az ezerkilencszázharmincas években készült műszaki rajzai alapján). Pénz, szándék, engedélyek megvoltak, mégis „elbuktunk”. Telekspekulációba csapott át a beruházás, apartmanházakat építettek a nevezett területre. Szégyellhetik magukat! –

               Szóval mivel kell számolni a fent említett hajópihenő létrejötténél. Először a negatívumok:

-        Elfoglalja a part egy viszonylag nagy darabját, ez kétségtelen.

-        Kora tavasszal és késő ősszel zajjal jár a hajók karbantartása, csiszolása, polírozása, valamint traktorokkal való vontatása, daruzása. Előfordulhat kiabálás, ordítozás, káromkodás. Így igaz.

-        Nyáron, különösen hétvégenként, a bevezető út személygépkocsi forgalma megnövekszik.

-        A feliszapolódás kétségtelenül bekövetkezik, de adataim szerint ötven és száz méter közti hosszban, tíz - tizenöt méteres szélességben a mólószárak melletti területen várható. Itt viszont nádas alakulhat ki, amit még telepítéssel elő is segíthetnénk. Ennek rejtekébe visszaköltözhetne a rideg kőpart elé az élővilág. Nádiveréb, nádirigó, poszáta, ha   bakcsó nem is, de kócsag és hattyú nagy eséllyel tanyát ver. A récék pedig elszaporodnak, továbbá szárcsa is megjelenhet. Ez azután valóban rettenetes. Szörnyű! Még tán kószapocok is idefészkel. Micsoda természetpusztítás! Vagy mégsem?

Jöjjenek az érvek, melyek a kikötő mellett szólnak, kinek miért lenne jó?

-        Horgászoknak: A mólók végéről a „marásba”, illetve az alacsony és mély víz határára dobhatnak, így mód nyílik a csónakkal nem rendelkező sporttársaknak a mélyvízi halak (süllő, harcsa stb..) horgászatára. Mindez a partra érvényes horgászjegy áráért.

Hirtelen vihar kitörése esetén, a mélyvízről menekülő csónak hamarabb ér védett vízterületre. Pont az általában legkritikusabb utolsó párszáz métert vészelheti át a mólók védelmében. (Ez elsősorban a déli partra érvényes.) Jelentősen megnövekszik a horgászatra alkalmas partszakasz hossza, mivel mindkét mólóról kifelé (nyílt víz felé) lehet dobálni, a közforgalmúról befelé is (a mély kikötőmedencébe). Mivel a csónak zárt, őrzött helyen van, nem kell cipelni minden esetben a horgonyokat, evezőket, villanymotort, akkumulátort … stb. Nem fog eltűnni, ha szervezetten van elhelyezve és lezárva.

-        Uszonyos vitorlásoknak: Váratlan vihar kitörése esetén, a mélyvízről érkező kishajó hamarabb ér védett vízterületre. Méghozzá, az általában legkritikusabb utolsó kétszáz métert nem kell felhúzott uszonnyal, stabilitását vesztve megtennie, hanem a mólók védelmében közlekedhet. Strandidő esetén nem szükséges indulás után és kikötés előtt átküzdenie magát (felhúzott uszonnyal, nehezen irányítva, sodródva) a fürdőzők tömegén (kölcsönös anyázások, szitkozódások közepette). Védett, őrzött helyen vesztegelhet. Nem lopják le a szereléseket, nem rondítanak a ponyva alá, nem rángatják szét a kormányt …stb.  Nem kötelező „csupaszra” leszerelni vitorlázás végeztével hajónkat. Rendezetten, viharbiztosan ottmaradhatnak a kellékek. Az úszómólókról rendkívül kényelmes a ki – be szállás.

-        Fürdőzőknek: Különválik a strandolásra szolgáló vízterület a hajózási útvonaltól. Nem mennek az uszonyos vitorlások (katamaránok) a fürdőzők közé, különösen nem erős szélben, mivel közvetlenül a mély vízre futnak ki. Nem kell osztozniuk a területen, nem veszélyezteti testi épségüket vágtató katamarán, vagy svert nélkül sodródó kishajó. Kevésbé kell tartani a beszakadt etetőkosaraktól, horgoktól, ugyanis a horgászok nagy része, a jobb fogás reményében nem az alacsony vizű strandterületre fog dobálni, hanem a mólókon gyűlik össze.

-        Nyaralóknak: Módjuk nyílik arra, hogy tartózkodási helyükhöz közel, csoportos kirándulásokra bérelhető 25 – 50 személyes nagyhajót, illetve 3 – 4 résztvevő számára (személyzettel) vitorlás kishajót vegyenek igénybe. Egyre több helyen kölcsönözhető, jogosítvány nélkül vezethető elektromos csónak.

-        Tőkesúlyos vitorlásoknak: Mindannyiunk számára ismert az égető kikötőhely hiány, annak minden káros vonzatával egyetemben. Ezen volna jó változtatni. Azután megállapíthatjuk azt is, hogy Balatonunknak vannak olyan partszakaszai, ahol egyáltalán nincs lehetőségünk a partra szállásra, különösen úgy, hogy ott éjszakázzunk. Például Tihany és Ábrahámhegy között minden kikötő megszűnt (ezért, vagy azért). Ezen is sürgősen segíteni kellene.

Mindezekről ennyit. Ideje befejezni. És mi legyen a végszó? Talán az, hogy amennyiben Balatonföldváron megépülne az e-kikötő, közös kiinduló pontból startolhatnánk közös, többhajós túrára elektromos hajók és vitorlások részvételével. Legfőbb ideje, hogy „temessük az árkokat”!

Ja, és itt látható egy szép nagy tök! (Tavaly találkoztam vele Badacsonyban.)

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!