Elindult a zarándoklat. A programot szervező 15 éves Sea Knights, a Tengeri Lovagok Társasága az eseményt összekötötte egy ünnepélyes tagfelvételi procedúrával a rozati Ferences Rendi templom korhű díszletei között. Kívülállóként is megható pillanatoknak lehettünk tanúi a szertartás során. De mi köze egy meghirdetett zarándokút résztvevőinek az azt szervező szervezethez? Nem sok. Ahogy Európa talán legismertebb zarándok útján az El Camino-n, a Santiagóba vezető Szent Jakab úton sem kizárólag a katolikus egyház hívő keresztényei koptatják a bakancsot.
Ahhoz, hogy bepillantást nyerhessünk az út legérdekesebb stációiba, Dr. Zsigmond Gábor Phd. történész segítségét kértük. Gábor – aki mellesleg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató helyettese – a magyar hajózás történeti ismeretei révén autentikus partnere, hivatalosan nagykövete a tengeri zarándoklatnak.
Az útunk során rövid filmes beszámolókat készítünk, melyet a porthole.hu fő oldalán, annak folyamatosan frissülő oldalsávján érhettek el.
Élve a Tengeri Lovagok társaságának meghívásával részt vehettem az öt szakaszra tervezett vízi zarándoklat Dubrovnik – Kotor útvonalán. Egy abszolút kívülálló hajósként megtapasztalhattam milyen az, amikor nem cél az elsőség megszerzése, amikor se kapitányi felelőség se szervezeti elvárás terhe nem nyomaszt.
A tenger szeretete vajon elvezet-e a szeretet tengerére? Hovanec Zoltán kapitány tengeri zarándoklatát azért hozta létre, hogy az általa alapított Equites Maris tengeri lovagrend tagjaival bebarangolja a teljes adriai térséget Montenegrótól Olaszországig. A tavalyi túrán a csapat a Kotor-i öbölben látogatta a magyar történelem dicső emlékeit. Baráti hangulat, maradandó élmények tették izgalmassá azt a találkozót. Eltérő méretű hajókon nem volt más feladat, mint A-ból B-be eljutva követni a szervezők által megadott programot, élvezni a tartalmas együttlét örömét.
A júniusi teliholdhoz legközelebbi szombaton rendezi minden évben a Vilati SE lelkes csapata a Csillagtúrát, ami rendezői szempontból kb. 50 ember aktív részvételét jelenti - mindenekelőtt nagy köszönet nekik! A Balatonon rendezett versenyek közül ez a legtöbb tervezést, alkalmazkodást és kitartást igénylő megmérettetés.
Az egész úgy kezdődött, hogy a versenyszezon beindulása előtt még beterveztem egy-egy utazást lányaimmal, külön-külön, csak úgy kettesben, apásan. Még februárban Lucával az Amalfi Coast-on jártunk, Nápolytól Salernóig élveztük a szezon előtti nyugodtságot, a Tirrén tenger lenyűgöző szépségét. Akkor még alig sejtettük a közelgő veszélyt, a Kínából érkező nyomasztó híradások nem törték át az ingerküszöbömet. A hajókiállítás után néhány nappal Dóra volt soron, vele egy spártai túrát terveztem: a Portugál Caminót.
Idén 415 vízmentő kollégánk állt szolgálatba, és csak a strandokon összesen 4370 esetet látott el. Ezek nagy része könnyű sérülés volt, 49 esetben pedig olyan bajbajutottnak nyújtottak segítséget, aki magasabb szintű ellátásra szorult. (Tehát egészségügyi személyzettel dolgozó sürgősségi mentőhajónk és/vagy az Országos Mentőszolgálat egysége vette át a beteget és folyatta az ellátást.)
Pótolhatatlan veszteség érte a magyar vitorlástársadalmat és a hazai sportéletet: 2026. október 17-én hajnalban elhunyt dr. Kollár Lajos, a Magyar Vitorlás Szövetség (MVSZ) egykori elnöke, elismert érsebész, vitorlázó és sportvezető.
A magyar vitorláscsalád péntek este a balatonfüredi Kékszalag Portban gyűlt össze, és ünnepélyes keretek között köszöntötte Vadnai Jonatánt, aki a múlt héten nyerte meg az ILCA 7-es világbajnokságot Írországban.
