Elindult a zarándoklat. A programot szervező 15 éves Sea Knights, a Tengeri Lovagok Társasága az eseményt összekötötte egy ünnepélyes tagfelvételi procedúrával a rozati Ferences Rendi templom korhű díszletei között. Kívülállóként is megható pillanatoknak lehettünk tanúi a szertartás során. De mi köze egy meghirdetett zarándokút résztvevőinek az azt szervező szervezethez? Nem sok. Ahogy Európa talán legismertebb zarándok útján az El Camino-n, a Santiagóba vezető Szent Jakab úton sem kizárólag a katolikus egyház hívő keresztényei koptatják a bakancsot.
Ahhoz, hogy bepillantást nyerhessünk az út legérdekesebb stációiba, Dr. Zsigmond Gábor Phd. történész segítségét kértük. Gábor – aki mellesleg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató helyettese – a magyar hajózás történeti ismeretei révén autentikus partnere, hivatalosan nagykövete a tengeri zarándoklatnak.
Az útunk során rövid filmes beszámolókat készítünk, melyet a porthole.hu fő oldalán, annak folyamatosan frissülő oldalsávján érhettek el.
A tenger szeretete vajon elvezet-e a szeretet tengerére? Hovanec Zoltán kapitány tengeri zarándoklatát azért hozta létre, hogy az általa alapított Equites Maris tengeri lovagrend tagjaival bebarangolja a teljes adriai térséget Montenegrótól Olaszországig. A tavalyi túrán a csapat a Kotor-i öbölben látogatta a magyar történelem dicső emlékeit. Baráti hangulat, maradandó élmények tették izgalmassá azt a találkozót. Eltérő méretű hajókon nem volt más feladat, mint A-ból B-be eljutva követni a szervezők által megadott programot, élvezni a tartalmas együttlét örömét.
Élve a Tengeri Lovagok társaságának meghívásával részt vehettem az öt szakaszra tervezett vízi zarándoklat Dubrovnik – Kotor útvonalán. Egy abszolút kívülálló hajósként megtapasztalhattam milyen az, amikor nem cél az elsőség megszerzése, amikor se kapitányi felelőség se szervezeti elvárás terhe nem nyomaszt.
A zarándoklatok lényegét jobb, ha leginkább mint társas meditációt próbáljuk megérteni, függetlenül attól, hogy talán az összes nagy világvallás saját hitéleti megmozdulásként szeretné kisajátítani. Az európai keresztény kultúra spirituális hagyományai a zarándoklat céljaként nem csak az elérendő szent helyet, de magát az odavezető, viszontagságos utat is kijelölték.
Immáron 110 éve annak, hogy első alkalommal megjelent a Tenger c. folyóirat, amely két világháborút is átvészelve a Magyar Adria Egyesület tudományos, társadalmi, közgazdasági és tengerészeti havi képes közlönye volt egészen 1944-ig.
A Nemzetközi H-Boat Szövetség (IHA) hivatalosan is tagjai közé fogadta a magyar H-Boat osztályt 2025. március 12-én, így Hungarian H-Boat Association (HHA) néven már az IHA honlapján is megtalálható a magyar H-Boat flotta. Ez a változás azt jelenti, hogy a Magyar Vitorlás Szövetség által már korábban is nyilvántartott, de inaktív osztályként jegyzett H-Boat osztály mostantól aktív versenyosztályként folytathatja működését, erősítve egyúttal a magyar vitorlázás nemzetközi jelenlétét.
2025. március 24-én örökre elhajózott közülünk Gerlóczy Péter, a magyar hajóépítő közösség egyik meghatározó alakja, akinek nevét és munkásságát évtizedeken át a minőség, a precizitás és a vitorlázás iránti szenvedély határozta meg.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) történelmet írt, miután Kirsty Coventryt választották meg a szervezet első női és egyben első afrikai elnökének. A 41 éves zimbabwei sportvezetőt hét jelölt közül, titkos szavazáson választották meg a görögországi Costa Navarinóban zajló 144. NOB-ülésen március 20-án, és nyolcéves mandátummal veszi át a tisztséget a leköszönő elnöktől, Thomas Bachtól.
A Magyar Vitorlás Szövetség elnöksége új struktúrában, megerősített fókuszpontok mentén indította újra az utánpótlás és versenysport fejlesztését célzó munkát. Ennek keretében létrejött az Utánpótlás és Versenysport Bizottság (UVB), melynek szakmai vezetésére Nagy R Attila kapott felkérést. A vitorlás versenysport egy rendkívül széles spektrumot ölel fel: a sportággal való első találkozástól, a vitorlástáborokon és suli programokon át az utánpótlás osztályokig, egészen az olimpiai felkészülés szintjéig. A legnagyobb kihívások a köztes szinteken, különösen az utánpótlásból az olimpiai osztályokba való átmenetnél jelentkeznek – itt történik a legtöbb lemorzsolódás, és itt van a legnagyobb szükség célzott szakmai támogatásra.
