Évek óta próbálom a saját környezetemben tudatosítani, hogy egy olyan hajós esemény, mint például a Kékszalag, valójában egy zarándoklat. A résztvevők döntő többségét semmi más nem motiválja, mint az a közösségi élmény, melynek során körbevitorlázhatják a tavat anélkül, hogy különösebben izgatná őket, hogy valójában egy versenyre neveztek.

Mikor Hovanec Zoltán kapitány meghívott, hogy csatlakozzak egy általa szervezett tengeri zarándoklathoz, gondolkodás nélkül igent mondtam, mert tudtam hogy fantasztikus utazásban lesz részem. Úgy éreztem, hogy az esemény valódi célját ráérek megismerni, hiszen mint minden zarándoklat, csak akkor válik értelmezhetővé, ha már visszatértünk és fel tudtuk dolgozni a megélt élményeinket.

Hovanec kapitány - aki mellesleg évről évre megrendezi a magyarok talán legnehezebb tengeri navigációs versenyét – rájött, hogy a versenyére érkező hajósok többet szeretnének, mint az általa kínált küzdelmes versengés.  A mezőny úgy halad el a földrész talán legszebb tengerpartja, szigetvilága mellett, hogy semmit nem tud a hely történetéről, múltjáról, jelenéről. Ezt a hiányt hivatott pótolni legújabb kezdeményezésével az Adriát bebarangoló, öt szakaszból álló zarándoklat megszervezésével. A közös hajózás megkerülhetetlen stációi  a tengerészek védőszentjéről, Szent Miklósról elnevezett kegyhelyek meglátogatása. Megismerkedünk a szent püspök legendás életének legismertebb részleteivel, választ kaphatunk a sokat vitatott kérdésre, hogy a Szent Miklós alakjára formált piros köpönyeges nagyszakálú Mikulás legendát a 30-as években vajon tényleg a Coca Cola ihlette?

Ezúttal talán a legizgalmasabb  V. szakasz megvitorlázására készülünk.

Az előttünk járó tengerésznemzedékek fontos kultúrtörténeti és szellemi központjait fedezzük fel, látogatjuk meg, mint például a 14. századi, Dubrovnik melletti Rožatban található ferences rendi kolostort; majd a szépséges fjordot, a Kotori-öblöt és Kotor UNESCO-városát, ahol a csodálatos ortodox Szent Miklós-, és a 9. században alapított Szent Trifun székesegyházat keressük fel, amely a történelemben előkelő helyre írta be magát, mint a Bokely-i haditengerészek gyülekező helye; a zarándoklat következő „stációja” a Prčanj városkában található, ferencesek által 1735-ben alapított Szent Miklós kolostor; ezután a szigetek “horvát Sixtus-kápolnája”, a Szirti Madonna-templom tárja ki kapuit a zarándokok előtt, ahová 1452-ben Szűzanya-festményt sodort a tenger egyre csillapodó hullámzása, hogy ugyanazon a helyen a tengerészek évszázadok kitartó munkájával lelki feltöltődést nyújtó sziget-templom csodát alkossanak a sziklaszirt tetejére.

A vitorlázás olyan, mint a zarándoklat. Figyelmességre, előrelátásra, találékonyságra, türelemre tanít, mert a tenger lenyűgöző és pihentető, de veszélyes és kiszámíthatatlan is.
A hullámok egyszerre képviselik a hatalmas óceán békéjét és nyugtalanságát, felébresztik a hitet, a reményt, az örömöt, de a félelmet is, hiszen az ember könnyen eltévedhet, eltűnhet. Akárcsak az életben. Ezért volt a Tengerész mindig is lelki és tiszteletreméltó ember. Nézte, ahogy az esti vörösségben a nap eltűnik a tenger láthatárán, tekintetét a tiszta éjszaka látványos csillagos egére emelte, látta a végtelen távolságot maga előtt és a mögötte eltűnő szárazföldet.

A tengerész végleg gondolkodni kényszerült az élet értelméről, a végtelenről és az örökkévalóságról. Parttól partig hajózva kitágította látószögét a találkozás a különböző népekkel, nyelvekkel, szokásokkal, kultúrákkal, vallásokkal, művészetekkel. A mediterrán tengerészek a legigazabb értelemben véve a világ emberei voltak. Félelmeiket és fájdalmaikat, bánataikat és örömeiket, reményeiket és vágyaikat szakrális művészi alkotásokban örökítették meg számtalan helyen: szigeteken, sziklákon, köpenyeken és tengeri átjárókon emlékműveket, templomokat és kápolnákat, szobrokat és oltárokat emeltek, amelyek ma is fogadalmaikra emlékeztetnek és becsületükről tanúskodnak.

Szent Miklós, a kis-ázsiai Myra város püspöke a 4. századból, a tengerészek védőszentje, a tengerészek hűséges társa és vigasztalója volt szerte a Földközi-tengeren. Szinte nincs olyan tengerpart, hely, ahol ne állna emlékműve.

A tengeri zarándoklat (Sea Camino) kettős vitorlázásra hív. Az Adriai-tenger kékjén hajózva elsajátítjuk és megerősítjük a vitorlázás és a hajóvezetés készségeit, mindezt a nyílt tenger meghódítása érdekében. Ugyanakkor a tengeri kultúra nagy műemlékeihez és olyan helyekhez hajózhatunk, ahol nagyhírű tengerészek hagytak ránk önmagukból egy részt: emlékművekhez, templomokhoz és kápolnákhoz, így lehetőségünk nyílik megérezni valamit a mediterrán kultúrából, a Földközi- tenger lelkéből. Ezáltal átfogóan építjük tengeri és vitorlás kultúránkat, tágítjuk a szellem, a lélek és

az elme horizontját, és részeseivé válunk az európai –mediterrán ökumenikus nagy civilizációnak. A tengeri zarándoklat azt is jelenti, hogy hajózhatunk az egyik helyről a másikig, ami egyben a tenger különleges megtiszteltetése is.
A TENGERI ZARÁNDOKLAT minden helyszínét áthatja a tenger és a tengerészek szelleme. Hajózzunk együtt, és gazdagodjunk a szellem, a kultúra és az élet harmonikus szentháromságával, mely békében tudja éltetni mindazokat, akik az élet új horizontjait szeretnék megélni!

Livio Marijan - diakónus

Izgalommal várom a pillanatot amikor Dubrovnik kikötőjében ellökjük a partot, kilépünk komfortzónánkból, és egy olyan utazáson vehetünk részt, mely több idősíkon nyújt betekintést a múlt és a jelen egymásra épülő történéseibe. Azt tervezzük, hogy naponta jelentkezünk a porthole.hu felületein rövid filmes beszámolókkal.

Tartsatok velünk!