A képes közlöny lebilincselő és érdekfeszítő útleírásaival, élménybeszámolóival, a tengerek és azok csodálatos élővilágának részletes ismertetőivel és más tudományos igényességgel megírt cikkeivel 34 éven keresztül magas színvonalon szolgálta az egyesület alapvető célkitűzéseit.
Elsődleges feladata a tengeri hajózással és a tengerkutatással összefüggő problémák feltárása, az Adria magyar vonatkozású történelmi kérdéseinek tanulmányozása és népszerűsítése volt. Ezek a célok napjainkban is aktuálisak és a 2016-ban alakult Adriai Tenger Egyesület egyik fő feladatának tekinti, hogy a tengert szeretők és tisztelők egyre népesebb táborával is megismertesse mindezeket.
Ám a világ lenyűgöző és jórészt ismeretlen tengerei és óceánjai iránti tudományos érdeklődés, valamint gyermeki vágyakozás a 19. században kezdődött, amikor sorra indultak a tengeri expedíciók és ezzel párhuzamosan megszületett a tengerek és óceánok világával foglalkozó tudományág, az oceanográfia is.
Az Adriai-tenger kutatása és partvonalának, valamint teljes szigetvilágának a felmérése és feltérképezése a kezdetektől fogva jelentős magyar részvétellel zajlott, hiszen a munkálatokat az 1860-as évektől az osztrák-magyar hadiflotta irányította és szervezte meg.
A legelső expedíciók a számtalan a térségben lezajlott kutatás és biológiai vizsgálat után végezték el az első nyílt tengeri mélységméréseket is. A kezdeti sikereknek köszönhetően a kutatások központja Fiuméből a trieszti zoológiai központba helyeződött át, ahol olasz-osztrák közös megállapodás született az Adriai-tenger átfogó és összehangolt kutatásáról, amelynek Magyarország is aktív résztvevője volt.
A Magyar Adria Egyesület 2 évvel a megalakulása után tevékenyen szállt be a nemzetközi tengeri kutatásokba és 1913 őszén hivatalosan is elindult az első magyar Adria-expedíció.
A korábban sosem látott hazai együttműködést követően a Magyar Királyi Földtani Intézet, a Nemzeti Múzeum állattári osztálya és a Magyar Királyi Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet segítségével és aktív közreműködésével jött létre az az expedíció, amelyet a magyar tengerkutatás első és máig legfontosabb mérföldkövének tekintenek.
Az expedíció „otthonául” szolgáló SMS Najade gőzhajót a bécsi tengerészeti parancsnokság engedte át kizárólag kutatási célokra az egyesület tagjai számára.
Az eredetileg 1891-ben megépített és vízre bocsátott hajó teljes fedélzetét úgy építették át, hogy helyet kaptak benne az expedíció sikerességéhez nélkülözhetetlen meteorológiai, hidrográfiai, geológiai és biológiai felszerelések, kialakították benne a mérésekhez, kutatásokhoz szükséges korszerű laboratóriumokat is.
Az egyesület alapításakor kitűzött egyik fő cél a rendszeres magyar tengerkutatás megteremtésének első felének teljesítése után - a 3 hétig tartó expedíció alatt - mintegy 1200 tengeri mérföldet hajózva, több mint 6000 mérést és vizsgálatot végzett el a hajó legénysége.
Ezt követően 1914 áprilisában végrehajtottak egy még nagyobb, 7000 mérésből álló sikeres második expedíciót is, de minden leleményesség, kitartás, áldozatkészség és jószándék ellenére az I. világháború, illetve az azt lezáró trianoni békeszerződés megakadályozta további magyar tengeri expedíciók szervezését.
Úgy gondolom 110 év elteltével sem veszítettek aktualitásukból az egyesület eredeti célkitűzései.
Az Adriai-tenger természeti viszonyainak folyamatos tanulmányozása, ezeknek az eredményeknek a széleskörű ismertetése, az adriai magyar tengerészet dicsőséges emlékének és történelmi hagyományainak ápolása, valamint megismertetése, a tengerrel és tengerészettel kapcsolatos tudományok állandó fejlesztése, ismeretanyagának terjesztése, a magyar tengerészek baráti és bajtársi együttműködésének elősegítése manapság is rendkívül fontos és megoldandó feladatok.
Az Adriai Tenger Egyesület azzal a nem titkolt céllal alakult meg 5 évvel ezelőtt, hogy olyan dolgokkal is foglalkozzon, amelyeket méltánytalanul a feledés homálya fed a magyar tengeri hajózás történelmében.
Hogy mi is ez valójában?
A történelem, a hajózás, és természetvédelem három sziklaszilárd alapkővére építve felfedni és feleleveníteni a magyar tengeri vitorlássport és tengeri hajózás tradicionális értékrendjét.
Nagyjainknak méltó emléket állítva újra kell élesztenünk a hagyományos értékeket és azt széleskörűen kell népszerűsítenünk a jövő nemzedékének.
Át kell adni részükre a magyar hajósok által felhalmozott rengeteg tapasztalatot, szaktudást és ismeretanyagot, valamint be kell mutatnunk számukra a tenger híján elfeledettnek vélt, de meglévő tengeri hajózási ismereteinket.
Nem utolsó sorban fenn kell tartanunk az Adria meglévő formáját, segítenünk kell a keletkező károk felszámolását és fel kell készülnünk arra, hogy a későbbiekben sokkal kevesebb sebet okozzunk ennek a szemet gyönyörködtetően káprázatos élővilágnak és a csodálatos tengernek, amely évszázadok óta otthona a magyar tengerészeknek és hajós társadalomnak.
Kiss Dávid
Forrás:
Leidenfrost Gyula: Az első magyar Adria-expedíció
Gonda Béla (szerk.): A Tenger c. folyóirat
