Tizennégy hajó vett részt a zarándoklaton 34-től 50 láb hosszúságig, a csapatok létszámához, komfortigényéhez igazítva. Párommal Ildivel Veress Flórián kapitány Jeanneau 349-esén kaptunk helyet. Rajtunk kívül Detti, Flórián munkatárs felesége és egy valódi popsztár - Ádám - foglalt helyet a tengeri léptékben kicsiny hajóban. A Veress házaspár, velünk ellentétben, a túra szervező csapatában is dolgozott, részben a külső helyszíni események hangosításával, részben a napi vlogok filmes riportjainak elkészítésében volt szerepük. Ádám üstököse a hazai könnyűzenei világnak. Utazásunk alatt Fekete Rózsa című száma a százas lista 59. helyéről 3 nap alatt a top 20-ba emelkedett. (azóta már bejutott az első 10 be!) https://www.youtube.com/watch?v=_kA3BGV6bos Elképesztően flegma, utánozhatatlanul laza stílusával, nem utolsósorban a gitárral kísért énekével feledhetetlenné tette utunkat.

Lovagi ceremóniával indult a program. A dubrovniki ACI Marina tőszomszédságában lévő Ferences-rendi kolostor udvarában, díszes öltözékükben, katonás alakzatban álltak fel a lovagok. A hely akusztikáját professzionálisan kihasználó Flórián kapitány saját zeneművet alkotott az eseményhez.

Elhangzottak az ünnepi beszédek, felavatták az új lovagokat, majd irány a kikötő: közös ebéd és hajóátvétel. A csapatok felkészülnek a korai indulásra, ahogy tennénk mi is, de a padlódeszka alatti jelentős mennyiségű sós tengervíz aggodalomra ad okot. Jön is a charter cég megnyugtató embere, kitöröli a vizet és jó utat kíván. Már majdnem megnyugszunk, amikor azt észleljük, hogy az automata szivattyú 2-3 percenként bekapcsol, nyilván állandó vízbefolyással állunk szembe.

Össze-vissza telefonálunk, mindenki mást mond, egy biztos, a hajó pár hete keményen járdát fogott, javították is és higgyük el, minden rendben lesz. Nos, ettől nem lettünk nyugodtabbak, amikor Penjalov kapitány, az adriai versenyek nagy tekintélyű rendezője, a Horvát Vitorlás Szövetség helyettes vezetője is megvizsgálta az esetet és fogadást ajánlott. Ha kézzel, nem a motoros szivattyúval kipumpáljuk a vizet a bilgéből, a vízfolyás megszűnik. Nem nagyon hittünk neki, de igaza lett. Az automata ki-be kapcsolása onnan eredt, hogy amint kiszippantotta a szivattyú a bilge vizét, leállt, de a cső felszálló ágában rekedt víz lassan visszacsorgott és újra aktiválta a pumpát, anélkül, hogy a csekély mennyiségű vizet kinyomta volna a hajóból. Már megint tanultunk valamit.

Bár szó sem volt versengésről, de másnap pirkadatkor elindultunk, mert a flotta legkisebb hajójaként nem akartunk nagyon lemaradni a többiektől. Elsők között érkeztünk a GRUZ-i kikötő Q épületéhez, ahol némi várakozás után sikerült kilépnünk Horvátországból és a sárga Q lobogó felhúzásával elindultunk Montenegró felé. Friss, félszeles nyomás alatt érkeztünk a Kotor-i öböl bejáratát védelmező erődhöz. Felkerült a montenegrói lobogó és a Zelenika-i kapitányságon túlestünk a beléptetési procedúrán.

Első Montenegrói éjszakánkat a közeli Portonov kikötőjében töltöttük. Ha bárki – ahogy magam is – azt várta, hogy egy szegény balkáni ország alacsony technikai színvonalú kikötőjébe kötöttünk ki, akkor az nagyon meglepődhetett. Nem hiszem, hogy ennél jobban felszerelt, tisztább, modernebb kikötőben jártam valaha. A 30 €-os egyéjszakás kikötői díjat még talán egy Bahart kikötő áraihoz szokott balatoni vitorlázó is megirigyelné. A kikötőt élőzenés éttermek, kávézók, fagyizók vették körül. A kávé 2€, a Margarita pizza 6€, a méretes tuna steak 20€. Egy hetes 1 Terrás prepaid SIM kártya 15€. Aki a történelmi emlékeket keresi, annak ezt a kikötőt nem ajánlom, de ha a szolgáltatások magas színvonalára vágyik, akkor innen el ne mozduljon!

Másnap tovább vitorlázunk, hogy elérve a Szirti Madonna szigetét, vízre bocsájtsuk a kis RIB tendereinket, hogy összemérhessék a csapatok az evezős tudásukat. Az erős szél miatt végül a versenyt későbbre halasztották, így a flotta behajózott az öböl legtávolabbi csücskében megbúvó városka, Kotor kikötőjébe. Eredetileg úgy készültünk, hogy helyhiány miatt a partfalra kötünk, ahol semmilyen szolgáltatást nem vehetünk igénybe, de szerencsére mégis akadt hely a kikötőben, így csupán a tisztálkodást kellett a hajón megoldani, vagy a város valamelyik nyilvános illemhelyén. Ha eddig nem találkoztunk a történelmi korok épített emlékeivel, akkor itt mindent megkaptunk. Elképesztően gyönyörű ez a falakkal körülvett középkori város.

Tiszta, rendezett és hitelesebb, mint bármelyik kortárs település, ideértve a turisták által leginkább felkapott Dubrovnikot is. Már az első este bebarangoltuk a labirintusszerű kis sikátorokat, élveztük a hely szellemétől sem idegen vendéglátóhelyek kínálatát. Másnap korán reggel felkapaszkodtunk a várfal legfelső részén elhelyezkedő erődbe. Több mint ezer lépcsőfok!

Élveztük a gyönyörű kilátást a városra, az öbölre és a kikötőre. Alighogy leértünk remegő lábakkal, már indult is a zarándoklat több mint 5 km-es gyalogos szakasza a Prcanj-i székesegyházhoz, az öböl legnagyobb templomához. Ezen a ma jelentéktelen településen a középkor egyik leghatalmasabb hajózási központját működtették. Az orosz flotta felépítésében, vezetésében is kiemelkedő szerep jutott az itteni hajósoknak. Másnap motoros hajókra szállva meglátogattuk a festői Szirti Madonna sziget névadó templomát.

Az itteni, magyarul kitűnően beszélő idegenvezetőnkről kiderült, hogy helyi születésű, negyedik generációs magyar. Még a dédapja települt le itt, az akkori Magyarország területén a múlt század elején és a család azóta őrzi anyanyelvét. Ha bárki a környéken járva idegenvezetőt keres, írjon Bajkovic Enikőnek az enikobajkovic@yahoo.com címre! Nem bánja meg. A szigetről a perasti Szent Miklós kegyhely érintésével visszahajóztunk Kotorba. Kora délután elkötöttük hajóinkat és visszavitorláztunk a szigetek közelébe, ahol sikerült megtartanunk az elmaradt dinghy versenyt.

Innen néhány mérföld megtétele után feltűnt az öböl legnagyobb kikötője, Tivat. A hatalmas marinában szerencsénkre egy világhírű különlegesség, a 3 árbocos Black Pearl közvetlen közelében sikerült kikötnünk. Ebben a városban került sor a zarándoklatot záró búcsúvacsorára. Másnap a kissé macerás kijelentkezési tortúrát követően visszahajóztunk Dubrovnikba.

Egy többéjszakás közös hajózás idegen emberekkel kockázatos vállalkozás. A szűk tér, az összezártság képes megkeseríteni, lerombolni az utazás élményét. Hálás vagyok Hovanec kapitánynak, hogy összehozott ezekkel a kitűnő emberekkel: a Veress házaspárral, akiktől ellestünk néhány hasznos trükköt a kapcsolati feszültségek kezelésére. Ádám, a popsztár igazi szél és hullámálló manchaftnak bizonyult. Bízom benne, hogy ők is tanultak tőlem ezt azt, legfőképp a tudatos pöslérezés művészetét. J

Az út további érdekes részleteivel megismerkedhettek a porthole.hu főoldalán az oldalsávban megjelenő 10 részes vlogokban.