Élve a Tengeri Lovagok társaságának meghívásával részt vehettem az öt szakaszra tervezett vízi zarándoklat Dubrovnik – Kotor útvonalán. Egy abszolút kívülálló hajósként megtapasztalhattam milyen az, amikor nem cél az elsőség megszerzése, amikor se kapitányi felelőség se szervezeti elvárás terhe nem nyomaszt.

Elindult a zarándoklat. A programot szervező 15 éves Sea Knights, a Tengeri Lovagok Társasága az eseményt összekötötte egy ünnepélyes tagfelvételi procedúrával a rozati Ferences Rendi templom korhű díszletei között. Kívülállóként is megható pillanatoknak lehettünk tanúi a szertartás során. De mi köze egy meghirdetett zarándokút résztvevőinek az azt szervező szervezethez? Nem sok. Ahogy Európa talán legismertebb zarándok útján az El Camino-n, a Santiagóba vezető Szent Jakab úton sem kizárólag a katolikus egyház hívő keresztényei koptatják a bakancsot.

Az egész úgy kezdődött, hogy a versenyszezon beindulása előtt még beterveztem egy-egy utazást lányaimmal, külön-külön, csak úgy kettesben, apásan. Még februárban Lucával az Amalfi Coast-on jártunk, Nápolytól Salernóig élveztük a szezon előtti nyugodtságot, a Tirrén tenger lenyűgöző szépségét. Akkor még alig sejtettük a közelgő veszélyt, a Kínából érkező nyomasztó híradások nem törték át az ingerküszöbömet. A hajókiállítás után néhány nappal Dóra volt soron, vele egy spártai túrát terveztem: a Portugál Caminót.

A júniusi teliholdhoz legközelebbi szombaton rendezi minden évben a Vilati SE lelkes csapata a Csillagtúrát, ami rendezői szempontból kb. 50 ember aktív részvételét jelenti - mindenekelőtt nagy köszönet nekik! A Balatonon rendezett versenyek közül ez a legtöbb tervezést, alkalmazkodást és kitartást igénylő megmérettetés.