Mi, azaz a Zarándok, Európa 30-as cirkáló csapata (Kajner Gyula, Kipper György, Kovács Noémi, Vörös László) tudhattuk előre, hogy eltérően a múlt évi robogástól idén nem lesz szél, vagy csak alig. A kevés szél mellett változékony időre és tikkasztó hőségre lehetett készülni. A sok bizonytalanság miatt a honos kikötőnkből, az UNI-ból indultunk, lesz ami lesz alapon. A reggeli szimatolás után úgy döntöttünk, hogy irány Badacsony.
A Cső után a nyugati medencében semmi drámai nem volt, csak a megteendő távolság. Délelőtt a csapat minden szélben minden vitorlát kipróbált, és ha lassan is, de haladtunk. A Nagymágus (szintén Európa 30) Szemes magasságában a déli parton ment a keleti medence felé – ez az egyetlen infónk volt, a többi ellenfelünkről semmit sem tudtunk...
Itt jegyezném meg, hogy idén először a Kwindoo nyomkövető alkalmazás használata minden induló egységen kötelező volt. Mi, Európások, azonban megegyeztünk, hogy nem nézzük egymást, hogy a másik stratégiája ne befolyásolja a mienket, azaz menjünk egymás ellen vakon, és csak a végén derüljön ki, hogy mit is kellett volna jobban csinálni.
Délután 15:10-kor vettük a badacsonyi pályajelet, aztán „nekilódultunk”, irány Földvár. Néha egész jó tempónk volt, néha megálltunk, egyszer reménykedtünk, aztán amikor elfogyott, újraterveztünk. Teltek az órák, közeledett az este. Már Szárszónál voltunk, amikor tiszta lett, hogy Földvárra, és utána az éjszakai navigációs pontra esélyünk sincs így visszaérni.
Fájdalmas döntés következett: Zánka magasságában a víz közepén visszafordultunk a 21 órától megnyíló pontduplázó navigációs ponthoz. Ebben az időszakban kb. 3 órát vitorláztunk szorgalomból - nem úgy, mint az Ábránd (Európa 30), aki már este 7 körül odaért a pontra, és kb. 2 órán keresztül inkább várakozott. 21:10- kor lejelentkeztünk, majd irány Almádi.
A déli parton ekkor már feltűnt az Ezüst Szalag éjszakai verseny mezőnye. A szezonban nincs másik verseny, ami biztosan egész éjszaka megy, de a Spari rendezőinek sikerült eltalálni pont azt az egy időpontot, amikor két mezőny van egyidőben a vízen… Nem fogom minősíteni, egyszerűen érthetetlen – annyit csak, hogy íme a Csillagtúra 1941. évi kiírása:
Egy ugrással hajnali 2-kor már a Csőnél voltunk, ahol a tavalyi nyertes, és idén is abszolút esélyes NO1 úgy állt Tihany alatt, mintha le lenne betonozva - se előre, se hátra. Óvatosan, amennyire lehetett a déli parton, kb. 1 csomós sebességgel körbevitorláztuk az RC44-est, akiknek ez pszichikailag nem sokat segített...
Közeledett a napfelkelte, és Almádi is. 4:47-kor ismét fordultunk, spit rántottunk, és a reggeli frissülő keletivel rizikóztunk még egy Földvár-Füred távot. Végre feltűntek az ellenfeleink is: sorban összeintettünk az Ábránddal, Nagymágussal, Buddhajóval. Nehéz újra átmenni a Csövön, aztán reménykedni, hogy csak visszajutunk valahogy időre, de valahogy visszajutottunk!
A befutó után a fáradt csapatok kikötöttek, és elkezdődött a diskurálás, esélylatolgatás. Közben a leadott menetlevelek alapján a rendezőség számolt. Délután 1-kor volt az eredményhirdetés, ahol kiderült, hogy a Nagymágus begipszelt kezű kormányosa, Takácsy Géza és csapata tervezett a legjobban: nagy gratuláció az abszolút első helyhez! Mögöttük a helyezettek nagyon szorosan követték egymást, akár pontegyenlőséggel is.
Ismét nagyon fárasztó, de nagyon jó játék volt! Jövőre újra megpróbáljuk!
Kajner Gyula - Zarándok
