Téliesítünk, ponyvázunk, párátlanítunk, elszállítjuk a cuccokat, majd visszavisszük, küzdünk a penésszel, létrázunk fel és le, aggódunk, mert a tél hidege nem javítja az átnedvesedett héj állapotát. A merev bakon az állókötélzet dinamikus terhelése összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a vízen hagyott hajón, ahol a billenés csillapít.

Azonban a legnagyobb baj az, hogy amíg vízre nem kerül a hajó, addig nincs vitorlázás.

Egyre többen követik a példámat, és ma már a kikötőkből is sokan kimerészkednek kihasználva az enyhe telek jégmentességét. Népszerűek a BL Yacht Club téli versenyei, de hosszabb túrára nem igen akadt vállalkozó. Hová is mennénk? A zárt kikötők nem túl csábítóak.

Tóth Balázs, a BLYC nyughatatlan hoppmestere már az őszi hónapokban arról győzködött, hogy lenne értelme a túrázásnak is, ha képesek lennénk a téli Balaton adottságait jobban kihasználni.  Kételkedtem, mert tapasztalatból tudom, hogy nem igazán találok kikötőhöz közeli télen is nyitva tartó vendéglátóhelyet a keleti medencében. Szokásos túráim: Keneséről Almádi a Jóbarátok strandkocsmája kitűnő halkínálatával, Marina Fűzfő Sirály Étterem vagy Füred, ahol mindig találok etető-helyet. Egyszer-egyszer bevállaltam Révfülöpöt is, de itt csak Rick Csaba privát vendégszeretetét vehettem igénybe, másnak nem ajánlhatom.

Balázs mert álmodni, amikor közös túrára invitált, elég szürrealisztikus ígéretekkel. Azt próbálta elhitetni, hogy egy 4-5 napos túra során akár körbe is vitorlázhatjuk a tavat, nem lesz hiányunk az élvezetekben.

A találkozót február első szombatjára időzítette – nem véletlenül – ekkor volt az első hagyományteremtő „Lellei Gasztro Buli” a vasútállomás melletti rendezvénysátorban. Az esemény sikerességét a helyi vállalkozók összefogása alapozta meg. Annak a célnak elérése, hogy télen is lehessen Balatonon tömegeket bevonzani, nem bizonyult rossz elképzelésnek. A koradélutáni nyitás után azonnal megtelt a sátor és környéke, és hiába fogyott el minden étel és ital, este 11-kor még mindig dübörgött a rendezvény.

A vasárnap 10 órára kitűzött indulásra 5 hajó 27 fővel jelentkezett. Később csatlakozott még egy hajó és folyamatosan bővült a létszám a váratlanul hangos médiavisszhangnak köszönhetően.

Mielőtt átmennék élménybeszámolóba, hadd említsem meg, hogy a túra látszólagos spontaneitása ellenére komoly biztonsági figyelem mellett szerveződött.

Bagyó Sanyi, a VMSZ vezetője - aki az első hívásra csatlakozott a csoporthoz - kemény feltételeket fogalmazott meg még indulás előtt. A mentőmellények állandó viselése mellett rögzített mentőhevedert is kiköttetett, mert a jeges csúszós fedélzetről nem kunszt becsobbanni. Elhozta legújabb szárazruháját, melyben több alkalommal is bemutatta, hogy a vízbeesés akár élvezeti értékkel is bírhat. Javasolta, hogy lehetőleg ne hajózzunk sötétedés után, mert a csoportnak mindvégig látótávolságon belül kell haladnia.

Ennek a túrának az alapfilozófiája a hedonista élvezetekre, könnyed kikapcsolódásra épült, így nem csoda, hogy senkiből nem tört ki a versenyláz, de még rekordok hajszolására sem fogalmazódott meg igény.

Mire befejeztük a túrát rájöttem, hogy a téli vitorlázás nem sokban különbözik a sízéstől. Sízni is megbízható felszereléssel indulunk, vigyázunk egymásra, nem próbáljuk átlépni határainkat, és ha fázunk, bemegyünk a legközelebbi hüttébe átmelegedni. Eszünkbe nem jut sötétben sízni, mert éjszaka a huplis pálya és a hullámos víz is közeli rokonok.

Ideje elindulnunk! Vasárnap szikrázó napsütés, kellemes észak-északkeleti szél tolta el a csapatot Balatonfenyvesre. A fenyvesi kikötőt olyan gyorsan elértük, hogy majdnem túlfutottunk. Kikötés után elfoglaltuk a Fenyves Yacht Club ultramodern hotelszobáit, bár volt néhány megátalkodott, aki ragaszkodott a hajón való alváshoz. Állítólag ők sem fáztak, annak ellenére, hogy a fedélzeteket és a móló-szárakat reggelre belepte a dér. A finom vacsorát követően szauna, bowling és biliárd csatákban mértük össze erőinket. Másnap a bőséges szállodai reggeli után akár sízni is mehettünk volna, de a téli vitorlázás lehetősége mindenkit feldobott. Apropó sízés: az egyik hajón Litkey Árpi és népes családja – 3 gyerek – kedden például korán reggel Eplénybe autózott, mert a srácok egy síversenyen indultak. A verseny után visszaszálltak a hajóba, és még aznap este csatlakoztak a flottához.

No de vissza a hétfőre, mely leginkább a tavaszt idézte, meleg napsütéssel, kevés szelet kínált, így a csapat a Vonyarcvashegyi Szent Mihály kápolnánál keletre fordult, hogy még világosban, köthessünk ki Badacsonyban. Aki járt már itt télen, az nem tudja elképzelni, hogy egyáltalán lehet-e ilyenkor valamit kezdeni ezzel a nyáron túlterhelt turisztikai célponttal. Ők azok, akik nem találkoztak a Balatoni Kör lelkes tagságával, a Balatoni szezon meghosszabbításában érdekelt vállalkozókkal. Már a kikötőben UAZ-nak kinéző klasszikus terepjárók várták a csapatot, hogy megkönnyítsék a szárazföldi helyváltoztatást. Aggodalommal gyömöszöltem magam az orosz hadipar már-már elfeledett reliktumába, de mint kiderült a badacsonyi UAZ-ok alig kétévesek és az öreg dizájn korszerű Toyota hajtást rejt.

Az első helyszínen, a Laposa birtok teraszán még megbámulhattunk egy téli naplementét, majd élvezhettük az elmaradhatatlan borkostolót, sajt-sonka-kolbász tállal kiegészítve.

A hagyományos magyaros ízeket egyéni felfogásban tették még élvezetesebbé. Hogy mivel, azt most kihagynám, el lehet menni megkóstolni. Laposa Bence – mint a Balatoni Kör elnöke tudatosította bennünk, hogy amit mi vitorlázók ezzel a túrával megvalósítottunk, az egy komoly lépés az alvó téli Balaton lehetőségeinek feltárására.

Büszkén, küldetéstudatunk kiteljesedésével érkeztünk a következő állomásra, az Istvándy család birtokára. Gergő, a harmadik borászgeneráció képviselője először a mozivászon elé ültette a csapatot, hogy képi információkkal is alátámassza: mit jelent egy elkötelezett balatoni borászat. Megható emlékek elevenedtek meg a családról, ahol a nagypapa még ünneplőbe öltözött az újbor kóstolására. Az Istvándy borokról, a finom ételekről nem szívesen számolok be, mert elfogult vagyok, és nem akarom befolyásolni a jövendő látogatók elvárásait. Mindenesetre nagyon is érdemes ide ellátogatni.

Este, mielőtt bevonultunk volna a számunkra kinyitott, egyébként télen csütörtök és vasárnap között üzemelő, Neptun szálló wellness részlegébe, lesétáltunk a kikötőbe és megcsodáltuk a közmóló teljes hosszát elfoglaló flottánk szívet melengető látványát. A szállodánk valamikor hadikórházként működött. A sebesült Egry József itt szerelmesedett bele ápolónőjébe és választotta Badacsonytomajt lakhelyéül. Legszebb alkotásai is itt születtek.

A BonVino hotel reggelije után Révfülöpre, majd onnan Balatonboglárra hajóztunk, ahol a tó legöregebb menetrendi hajóján a múzeumként funkcionáló 1873-ban vízre került csavargőzösön merenghettünk a múlt dicső emlékein. Estére ismét a BL Yacht Club vendégszeretetét élvezhettük kiegészítve némi kulturális kitérővel a Budapest Bár siófoki koncertjére. Akik otthon maradtak, azok a Balaton talán legszebb kilátását nyújtó wellness-ében, vagy a műjégpályán mulatták az időt.

Szerdára megjött az igazi tél. Havazás, viharos tengelyirányú szél nehezítette utunkat Balatonfüredre, ahova már olyan későn érkeztünk, hogy az Alsóörsi célpontról le kellett mondanunk.

Az erős szél, az arcba fúvó havazás egyáltalán nem vette kedvünket. Amíg az első napok napsütése inkább a korai tavaszt idézte, a hamisíthatatlan telet legalább annyira élveztük. A téli vitorlázás hangulatát nem igazán a hőmérséklet határozza meg, hiszen fagyos reggelekre még májusban is számíthatunk. A legnagyobb különbséget a tó színe és a hullámok megváltozott természete jelenti. A hideg vízben eltűnnek az átláthatóságot csökkentő organizmusok, ettől a tó teljesen új színeket produkál. A hideg víz nagyobb sűrűsége érzékelhetően lassítja, tompítja a hullámzást. A hófödte hegyek látványa a víz felől olyan élmény, amit minden balatoni hajósnak meg kell élnie.

A közel ötórás kreuzolás után a füredi Karolina előtt kötöttünk ki, ahol a cukrászda tulajdonosa személyesen hozott nekünk forró teát, feltételezve, hogy csonttá fagytunk a hosszú cirkálás alatt. Tévedett, most sem fázott senki, sőt az egész út alatt sem volt megfázás vagy hasonló kellemetlenség. A szerdai naplementét már a csopaki Márga Bisztróból élvezhettük. Talán említenem sem kell, de itt is egy, a Balatoni Körhöz tartozó vállalkozó, Kovács Tamás látott fantáziát a túrában. A gasztro élmények itt kiegészültek egy igen részletes bor-tudattágítással a család Szent Donátról elnevezett pincéjében. Ki hallott már kerámia gömbtartályban tárolt borról? Ki tudja mi a különbség a hegy lábánál lévő vörös talajon vagy a márgás dűlőkben termett borok között?  Mi már tudjuk.

Csütörtök reggel a túra a hazatéréssel folytatódott, a résztvevők visszahajóztak anyakikötőjükbe, de a történet igazán csak most kezdődik. Hajósaink - közel negyvenen -  fantasztikus élménnyel gazdagodtak. Azóta eltelt már néhány nap, de még mindig pörög a net! Képek, filmek osztódnak, megy az agymenés és van is miről! A csapat elhatározta, hogy együtt marad, megalakítva a Hidegen Légió közösségét. A jövő télig hátralévő alig egy évben megszervezünk egy különleges téli túrát, melyen 20-30 hajó és legalább száz résztvevő számára próbáljuk megteremteni azt az élményt, ami nekünk megadatott. Nyilván egy száz-fős csoport már felkelti a télen zárva tartó vendéglátók érdeklődését is, és nem kell azon dilemmáznunk, hogy tyúk, vagy a tojás, élő infrastruktúra, vagy élményre vágyó hajós turista van előbb. Mi belevágunk!

Az milyen lenne, ha pár év múlva a családok azon vitáznának, hogy sízni vagy vitorlázni menjenek-e a téli szünetben...?

A cikkben említett támogatókon kívül köszönet Pach Gábornak a kitűnő pálinkájáért, az ARCOK film stúdiónak a felejthetetlen felvételekért, Borbély Ferkónak a színvonalas közvetítésért, Kopasz Balázsnak a GPS-es követésért, Papp Gergő Pimaszúrnak, aki magával hozta népszerű blogjának figyelmes követőit, az országos tv és rádiócsatornák megtisztelő érdeklődésének, a Quantum Sails-nek, mert elég jó télálló vitorlát varrt nekem, barátainknak, ismerőseinknek, netes követőinknek és nem utolsósorban a túra lelkes résztvevőinek!

Gerő András, főszerkesztő

Fotó: Snewisport, BL Yacht Club