Először is nem vesszük ki a hajónkat, mert hisszük, hogy jobb dolga van a kíl környéki 4 fokos vízben, mint a parton esetleg -20 Celsius alatt. A bakra merevített hajók rudazata, stágolása jobban igénybe van véve, mint a vízen az erősebb szelekben lágyan kilengő társaiké. A vízrendszert mi is leürítjük, a penész ellen két páraelnyelő tablettás készség bőven elegendő.
Egyre több kikötő kerengeti a vizet, de a szabad kihajózás nem mindenhol megengedett. Halkan meg merném kockáztatni, hogy egy zajlásvédett kikötőben a hajók többsége nyugodtan befagyhat, azon túl, hogy pár centit emelkedik semmi baj nem éri.
A legjobb mégis egy olyan kikötő, ahol áramoltatják a vizet, hozzá lehet férni a hajókhoz és a kihajózást nem csak engedik, de még télen is melegen ajánlják. Van, ahol rájöttek, hogy a Balaton télen nyáron menő és ezt ki is használják. A négy időpontban megtartott téli versenysorozat, a szinte minden hétre betervezett parti rendezvények, a jégpálya, a wellness és a vízre épült panorámás szauna, a kitűnő étterem kultikus hellyé tette a Balatonlellei BL YachtClubot. Innen indul el évről évre a HidegenLégió bevállalós csapata, hogy egy közös túra keretében kiélvezze a téli vitorlázás semmihez sem hasonlítható élményét. Voltak, akik már az indulás előtti „nulladik” napon a IV. Lellei Gasztrofarsangon kimaxolták magukat, de a tervezett időpontban vasárnap reggel 7 hajó 26 fős legénysége indulásra készen hallgatta Bagyó Sanyi szigorú eligazítását a várható időjárásról és a kötelező biztonsági feltételek betartásáról. Beszélt a mentőmellény folyamatos, ruházaton kívüli viseléséről és arról is, hogy a kajütben tilos hordani. Szükség is volt a részletes eligazításra, mert idén olyanok is jelentkeztek, akik még hajózási tapasztalattal sem igazán rendelkeztek, de a bakancslistájuk előkelő helyén szerepelt ez a túra.
Kellemes szélben haladtunk Szigligeti célunk felé, amikor a semmiből előtűnt egy kajaknak látszó úszó tárgy, némileg fittyet hányva az egyébként igen rigorózus partkövető hajózási előírásoknak. Amíg mi fűthető kabinos hajóinkkal vagánykodunk, ez a fickó minden fészbukos habverést mellőzve, csak úgy lapátolgat a maga kedvére. Vajon ki lehet az aki ennyire szereti a Balatont? Nos, ő Kondor Géza Révfülöp polgármestere. Ha valaha átköltözöm Révfülöpre, tuti, hogy rá fogok szavazni!
Ábrahámhegy magasságában Luszi - motoros anyahajónk - ebédre invitálta a csapatot. Az egymás mellé kötött alakzat autentikus hajós étkészleten tálalt, az erre az alkalomra komponált kecskesajtos, céklás rizottót fogyaszthatta. Többen is kulináris orgazmust színleltek, de tényleg finom volt. Az ebéd utáni bágyadt szendergésnek Bagyó Sanyi havasi kürtön előadott hangparádéja szabott élvezetes gátat.
Szigligeten újabb támadás az érzékeknek: a szuper panorámás Villa Kabala étterme várta a flottát különleges étel és italsorral. A szállásról a szervezők minden kikötőhelyen gondoskodtak, de a hajók döntő többsége rendelkezett állóhelyi fűtéssel így sokan a hajójukon töltötték az éjszakát. Itt sem maradtunk zenei élmények nélkül. Kárpáti Lajos barátunk, aki diplomáciai pályája végén vett egy hajót a -Monát – és szépen átzsilipelgetett vele Franciaországból az Alpokon át a Balatonra – most gitárjátékával kápráztatta el hallgatóit.
Hétfő reggelre a beígért cudar idő megérkezett, az Időkép széladatai a fonyódi partszakaszon 100 km felett szélerőt mutattak. De még a tartós északnyugati front sem adott okot a csüggedésre, a reggeli eligazítás után felkészült a csapat az indulásra. Tapasztalt vezetőnk felhívta a figyelmet, hogy ne szakadjunk el az északi parttól mert a felerősödő hullámzásban a két kisebb 25 lábas hajó komoly nehézségekre számíthat.
Ilyen időben normális vitorlázó nem indul el túrázni. Még nyáron se. Mi mégis. Erről ennyit. Ami miatt nagyon örültem a lehetőségnek, az az egy éve a hajóban szunnyadó vihar vitorlám kipróbálásának lehetősége. A vihar vitorlák arról híresek, hogy szinte soha nem kerülnek használatba, mert a józan hajós nem keresi a bajt. Az üvöltő negyvenesekben szerelnek ilyen cuccot, látványos színekkel hirdetve a captain eltökéltségét, persze a jó a láthatóság sem haszontalan. A szet két részből áll: a zsebkendőnyi fokból (storm jib) és az alig nagyobb grosz (try sail). A jib valójában igen hasznos felület, ha jó helyre húzzák. Vannak a forstágot átölelő jibek, de véleményem szerint a jib első élének a forstag mögött a helye. Ehhez nagyobb hajókon az úgynevezett inner fore-stay drótkötele ad támaszt, kisebb hajón, amilyen az én 33-asom bőven elég a jib első élében feszülő kevlár, lekötve a horgonycsörlő mögötti közép bikára. A vitorla felhúzására ideális a száling magasságából kibúvó spi felba kötele.
Ez a kis fok nem igényel külön behúzó pontot, egyszerűen be lehet fűzni a pihenő génua shot kötélvezetőjébe. Ha gyengül a szél alá húzható a kitekert génua és akár úgy is maradhat, ha a fordulóknál van energiánk a sok be és kitekerésre. Fölmerül a kérdés, miért nem elég a reffelhető rollgénuából kiengedni a megfelelő méretet? A roll rendszer egy merev nútos forstagra épül. Kitekert állapotban a forstag sinén megoszlik a terhelés. Ha csak részben tekerjük ki a vitorla élek koncentráltan terhelik a sint, amin segíthet az un. roll-ref génuák kipárnázása, de 40 csomó felett a csökkentett vitorla alaktalan, lengedező az iránytartást megnehezítő felületté válik.
Lássuk milyen vitorlát használhatunk az árboc mögött. A gyakorlat az, hogy megbízunk a dupla ref-ben, de tapasztalatból tudom, hogy kemény szelekben még az is sok, ráadásul ha lelazul a reffelt grósz alsó éle, a bumot ölelő reffzsinórok szétszakítják a vitorlát. 40+os szelekben a latnik kiszakadnak, ha lobogtatásra kényszerülünk. Az árbócba betekerhető vitorlák anyaga a helyhiány miatt nem túl vastag, 20 csomó felett már nem igazán ajánlják a használatukat, ráadásul nagy nyomás alatt a betekerő szerkezetek is gyakran feladják a működést. Sokan nem is tudják, de a rollgrószos árbocokon van egy vékony nut, amibe kényelmesen behúzható egy plusz vitorla. Az alsó élet egy tépőzárral az árbochoz, a hátsót a bumhoz rögzítjük. Külön felhúzóra nincs szükség a dirk kötele pont megteszi. Az alsó élet a dirk bumban futó feszítőjére bízhatjuk. A két vitorla összfelülete alig 8 m2 gyönyörűen vitte a hajót. A max 43 csomós ráfujásokban többször rá is kellett engednünk, de a latni nélküli vitorla jól tűrte a lobogtatást. Ha újra kéne terveznem, a try-sail alsó élét a jelenlegi 2.20m-ről 1,80-ra csökkenteném.
Keszthelyen a Bahart móló elkülönített öblében a VMSZ üzemi területére állhattunk. A sekély lágyiszapos öböl feladta a leckét, de mindenki épségben jelentős károk nélkül befutott. A csapat a John’s Pub nevű vendéglátóhelyen fogyasztotta kitűnő vacsoráját, altatásra senkinek nem volt szüksége.
Másnap kedden a csapat döntő többsége Hévízre látogatott, hogy alaposan kiáztathassák megfáradt testüket. Az otthon maradottak Keszthely nevezetességeivel, a borozók és a cukrászdák kínálatával ismerkedtek.
Már 2 óra is elmúlt amikor a flotta ellökte a partot és a kellemes 2Bft-os szélben lehátszelezett Fenyvesre. A téli túrák során szinte mindig kitüntetett túracélpontunk lenyűgöző változáson ment keresztül. Az évekig kihasználatlan hatalmas kikötőben már nincs szabad hely. Egyre nagyobb hajók érkeznek. Ottlétünk idején ép daruzásra várt egy gyönyörű frissen átadott 46 lábas Benetteau. Elgondolkodtató, ha a klímahelyzet nem változik, néhány éven belül komoly nehézségek várnak ezekre a gigantikus méretű mély merülésű balatoni hajókra.
A búcsúestet a fenyvesi klubház finom ételei, küzdelmes bowling és biliárd meccsek tették felejthetetlenné.
Másnap szikrázó napsütés 15 fokos meleg, Lelléig kitartó lágyan simogató délnyugati szél fogadott bennünket. A túra itt ért véget, az biztos, hogy jövőre sem fogom kihagyni.
Van már 2023-as naptárotok? Február első hete, tessék beírni, más programnak nincs helye!
