Macon-ba értünk egész napos hegymenet után. A város központjában nagyon csinos pontonon köthettünk ki, minden a rendről, tisztaságról árulkodott. A rakparti sávban megragadt sarat a Municipal gépkocsija mosta. Egy ember vezeti, kezeli a magasnyomást, üríti a szemetes kosarakat, ki tudja, még mi a dolga. 

Először azt hittük, Macon-t Maszonnak kell ejteni, de nincsen cickafark (cédille) a cé alatt, a helyiektől megtudtuk, hogy kiejtése Makón. Gondosan elhallgattuk tájékozatlanságunkat, és átálltunk a Makónra. Így viszont ez sincs messzebb Jeruzsálemtől. 

Ezzel szemben a franciák egyik legöregebb városa. A vallási háborúk során olyannyira károsodott, hogy ma már csak egy-két emlék őrzi a régmúltat. A régi Saint Vincent katedrális, az azonos nevű Szent Vince híd és a Hotel Seneca épülete érdemel figyelmet, de számunkra az időjárás, vízállás, stb. okán fontosabb volt az Orange mobilszolgáltató képviselete, ahol meg tudtuk hosszabbítani a lejárt internet kártyát, hogy ismét legyen hozzáférésünk a fedélzeten. 

Zsilipek

A Rhone-Rajna csatorna bejárata a széles és gyors folyóról nevetségesen szűknek látszik. Ráfordulni is tempósan kell, mert csak egyszer lehet rosszul felmérni a sodrást. Amikor csendesedik az áramlat, mert vélhetően már befordultunk, nagy fékezés következik, mert hajóhossznyira a zárt zsilipkapu, emeletnyi magas kamrában találjuk magunkat, ahonnan már se előre, se hátra. A hajó viszont szívesen koccanna az oldalfalakkal, manőverre már nincs lehetőség. 

Szó nem hallik, levél nem rezzen, mégis megértjük egymást, mi 34.2 lábasok. Kötelek ki, bődületes tömeg víz be, első hullámra métereset emelkedünk mind a hét tonnánkkal. 

Pár perc múlva fenn vagyunk az emeleten. A hórihorgas torzonborz behív a bungiba és a megszokás tagolt hangján vegyes angol, német, francia szavakkal elkezdi magyarázni a hülye külföldi plaisanciernek, hogy mire kell vigyáznia a további 124 zsilipelésnél a Rajnáig. 

Kezembe nyomott egy távirányítót, amivel magunk kezeljük a zsilipeket, és sajátos hármas nyelvezetével tőmondatokban kezdte magyarázni a működését, közben azt figyelte, mennyi értelem sugárzik a tekintetemből. 

Amikor megvigasztaltam, hogy mondhatja anyanyelvén, megnyugodott, a kezembe nyomta a kütyüt, és kb. azt mondta: ha el is tudod olvasni a használatát, mehettek ezerrel. És mentünk...

Kárpáti Lajos