Akkor hát szaladjunk végig röviden a „kincs” történetén. Kezdődött ugye azzal, hogy mindannyiunk örömére, anno megszületett az a bizonyos 1821/2015. (XI. 12.) számú kormányhatározat. Szinte azonnal hozzá is fűztem észrevételeimet – azaz beleütöttem orromat a témába, elkárogva aggályaimat. Azután csak teltek–múltak a napok, hetek, hónapok, egy év is elcsordogált, és nem történt semmi. Azaz, visszavonták az egészet. Volt, nincs. Majd – ó boldogságos nap –, világot látott a 1861/2016 (XII. 27) Korm. határozat. Még több lóvé ütötte a Balaton markát. Akkor hol itt a baj? Sehol! Csillogó tekintettel révedtünk a körvonalazódó szebb jövő felé. Az a fránya idő pedig ismét csak elkezdett telni. Olyannyira, hogy elröppent két szezon.
És most megint csak felgyulladnak Ádvent lángjai. Számomra az első gyertya a Fény megjelenését szimbolizálja. A második az Úté, amely egyszerre jelöli azt az utat, amit Jézus vállalt értünk, hogy a földre szállt, és azt a lelki utat is, amit nekünk kell megtennünk, hogy követhessük Őt. A harmadik gyertya az Örömé, a negyedik pedig vagy Jézus személyét, vagy pedig azt a békét szimbolizálja, amit Isten az emberekkel kötött Jézus megszületésekor. Valamint a Reményét!
Szürke, hideg napok járnak, szitál az eső. Későn pirkad, hamar sötétedik. Engem, egy cseppet sem vonz a víz – irigykedve csodálom, akiket igen –. Jobban érzem magam a meleg szobában. Annál is inkább, hogy egy pohárka vörösbor mellett, a kavargó szivarfüst ködében átkutassam elmémet. Mit is láttam túráim során? Mármint olyan létesítményt, ami a fent említett temérdek pénznek köszönhetően – vagy ahhoz köthetően – készült el, és vált (számunkra) használhatóvá. Hangsúlyozom, csak azt fogadom el, amit láttam – megfogtam, ráléptem, hozzá kötöttem… stb. –, amiről csak írtak, vagy nyilatkoztak, azt majd akkor, ha legalább valami jelét tapasztalom a megvalósításának. (Tudom, ez a hitetlenség nagy hibám, de sajnos ez van. Így hozott a gólya.)
Lássuk pontok szerint (a teljesség igénye nélkül) a 1861/2016 (XII. 27) számú kormányhatározatban rögzítetteket. Kezdeném a számomra talán legfontosabbal:
- 4. Vízminőség és biztonság. Ez bizony érezhetően ment előre. Sokkal jobb, tisztább és átláthatóbb lett a Balaton. Csökkent az alga és a foszforterhelés. Míg az előző években, nyaranta háromszor-négyszer kellett a hajó fenekét „végigsimogatni” – a szakáll eltávolításának céljából –, idén elég volt egyszer (augusztus végén). És tűrhetetlen mértékű, az egész tavat érintő, árvaszúnyog rajzás sem keserítette meg az életünket. Bár nem tartozik szorosan ide, mégis megemlíteném, hogy mintha mi is „környezettudatosabbakká” váltunk volna. Kevesebb az úszó palack, nejlonzacskó, üveg, vagy bármilyen szemét. A kikötőkben is most már jobbára olyan kommunális szeméttározókat alkalmaznak, amelyekből a varjak nem tudják kiszórni a számukra ehetetlen cuccost, így a szél sem hordja be a medencékbe. És a szelektív gyűjtés is – többé-kevésbé – működik. Ez eddig rendben. Az már kevésbé, hogy a víz átvilágítottság határa is megnőtt. Ebből adódóan, a kikötőkben bőségesen tenyészik a hínár. Gyakoribb vendég lehetne a vágógép!
- 1. Turisztikai fejlesztések. Dacára a törölt, illetve átcsoportosított tételeknek, komoly beruházások történtek. Végre megépült Alsóörs kikötője. Iszonyú nagy szükség volt rá, nagyon kellett. Példás összefogás eredményeként születhetett meg ez a remek létesítmény. Nagyon szépen köszönjük! Azután lett Balatonfenyvesen is. Ne tagadjuk, igen csak „megosztó” történetté kerekedett, viszont ez is csak nagy hiányt pótolt. Idetartozhat még, hogy Csopakon is elindult valami. Kipakolták a medencéből az egyébként igen kedves kis szigetet. A kotrásnak köszönhetően, tulajdonképpen „megágyaztak” egy kicsi, de valódi vitorláscentrum kiépítésének. Remélem, lesz is belőle valami. Igen örülnék neki.
Bár nem tartozik szorosan a beruházásokhoz, de meg kell említenünk két dolgot: rengeteg korhadt, lötyögő facölöpöt kicseréltek, majd minden BHZRT kikötőben. E-kikötő fejlesztések alcím gyanánt pedig jelentősen javult a térerő. Badacsony kivételével szinte valamennyi vendéghelyen is használhatóvá vált a Wifi. Szignifikáns javulás ez is. Ami viszont igencsak megfeneklettnek tűnik, az a Balatonfüreden, a túrázóknak tervezett, és igen nagy dirrel-durral beharangozott menedék megépítése. Két újságcikk óta (1. és 2.) síri csend honol körülötte. Pedig a Balaton egyik szégyene, hogy Füreden temérdek kikötő leledzik, viszont a vendég hajósok jószerivel, elfogadható árért, sehol nem köthetnek ki, vagy éjszakázhatnak biztonságban. Szóval mólók, medence, vizesblokk nuku, ronda 64 lakásos luxus apartman viszont épül. Ez viszont nagyon nem jó! Egy másik keservem, ami csak nem akar megépülni, a szemesi kikötő jobb oldali mólójának negyven méterrel történő meghosszabbítása.
Miért is lényeges ez? A dolog ott indul, hogy eme nevezetes hajóállomás átépítését alaposan elbaltázták. Eszembe jut annak a jobb sorsra érdemes középkori festőnek az esete, akit arra kapacitáltak, hogy fessen harci elefántot. Ő azonban (más európai ember sem nagyon) még sohasem látott ilyet. Csak azt tudta, hogy nagy állat és ormánya van. A katonák pedig, a vár védelmekor, egy bástyatorony tetején szokták várni az ellenséget, amint elébük vonul. A lovat ismerte Isten leghatalmasabb teremtményének, tehát mázolt egy freskót, a Brixen városában álló Chiostro della Cattedrale kerengő mennyezetére. Úgy, ahogyan azt ismeretei alapján elképzelte. Valahogy így, kedves feleségem és kapitány társam (Dobos Zsuzsanna) által elém tárt sztori szerint járhatott nagyra becsült tervezőnk is, aki feltehetőleg életében, szintén nem látott sem kikötőt, de még úszómólót sem. Nem szólva a vitorlás hajóról. - Persze, aki ezt felülvizsgálta, vagy jóváhagyta, az sem -. Ennek ellenére fogta magát és álmodott egyet. Meglehet, hogy valaki „nagyfejű” utasítására kellet így csinálni. Átforgatta a stégeket úgy, hogy ne a hullámvédett oldalra essenek. Így, a mai napig, gyakorlatilag használhatatlan a tó felé eső két legközelebbi úszómóló. Még egészen gyenge nyugati szélben is erősen behullámosodik. A gát meghosszabbítása orvosolná a problémát. Megvan rá az engedély, a fedezet, csak nem tudják az uszályokat hol megpakolni. Jó kifogás sose rossz. Marhaság! Alsóörs megépítésénél tudták?
További, régi hasfájásaim: Tihany, Révfülöp és Balatonalmádi, esetleg Balatongyörök megépítése. Ezek is megmerevedtek. Neki kéne végre állni!
- 2. Gazdaság és innováció. Kiemelném az Elektromos hajózással kapcsolatos úszólétesítmények (hajó, úszómű… stb.) fejlesztése, illetve gyártási létesítményeinek fejlesztése alcímet. Az egy dolog, hogy nekem (többünknek) tetszik, nem tetszik, szeretjük, vagy sem, támogatjuk-ellenezzük, esetleg némelyiküket a pokol kénköves fenekére kívánjuk. Hovatovább milyen véleményre ragadtatjuk magunkat, amikor valaki „megvesz a közértben” egy ilyen teknőt, majd bármiféle vízi képesítés híján kihajózik és játssza a hős tengerészt… A tény akkor is az, hogy rohamosan nő a kereslet az efféle járművek iránt, gomba módra szaporodnak, tehát ki kell őket szolgálni. Igen sok helyen megépítették számukra a kikötési és töltési berendezéseket. Helyes.
- 5. Közlekedés. A déli parti vasútvonal korszerűsítése megtörtént. Járnak a vonatok, viszonylag pontosan, Budapest jó fél órával „közelebb került”. A főszezonban még ülőhelyfoglalás is van. Itt is javulásról beszélhetünk. Az északi part ügyében viszont még bele sem kezdtek. Pedig nem volna baj. Várjuk a fejleményeket.
- 9. Turisztikai szolgáltatások fejlesztése. Örvendetes, hogy a kerékpárutak épülgettek, mostanra a tó majdnem teljesen körbetekerhetővé vált. Van, ahol még napelemes – ledlámpás világítást is fölé biggyesztettek. Használják is, gyakorlatilag folyamatosan, hajnaltól késő estig. A Kempingfejlesztés alcím viszont, véleményem szerint „alaposan félrecsúszott”. Ugyanis, felmarják a támogatásokat, majd első dolguk legyalulni pont azokat a szálláshelyeket, amelyeket fejleszteni kellene. Ezt követően, az „igényes, felsőbb kategóriájú turizmus” divatos szlogenje mögé bújva, kivágják a fákat, pusztává silányítják a ligeteket és a parkokat, felhúzzák azokat az otromba, gusztustalan, hatalmas, szürke beton kolosszusokat, majd jönnek a markológépek, és a part előtti nádasoknak (mint a Balaton koszfészkeinek) még az írmagját is kipusztítják. Azután jó pénzért eladják az egészet. Borítékolom, miszerint sem a hátizsákos, biciklis (gyerekes – kutyás) családok, vagy a kenus – kajakos – kis vitorlás népek nem jönnek ezekre a helyekre (hovatovább messze elkerülik). Nem fogják kifizetni azt az éjszakánkénti harminckétezer (vagy annál több) forintot a szállásért. Meg a wellness hotelben sem kívánnak zsibbadni ahelyett, hogy járnák a vizet, vagy a hegyeket – völgyeket. Összegezve, ama bizonyos öt járásmód képviselői (gyalogos, biciklis, lovagló, evezős, vitorlázó) számára elérhető és használható szálláshelyek (sátrazó lehetőségek) száma rohamosan csökkenni látszik. Méghozzá pont annak a támogatásnak eredményeképpen, ami arra lenne hivatott, hogy bővítse őket. Ezt rendkívül rossznak és károsnak tartom.
Fonyód és Badacsony közötti kompjárat. Semmi mozgolódás. Nem mintha nekem (vagy több vitorlázó társamnak) oly nagyon hiányozna. De állítólag (part menti járműforgalom tehermentesítése) szükség volna rá. Ez is komoly érv, el kell, hogy fogadjam.
Ennyi jutott eszembe így nagy hirtelen e témáról. Hangsúlyozom, nagyon szubjektív dolgokat vetettem papírra, nem ex katedra, kétséget kizáró tényeket, valamint igazságokat. Mint ahogyan az imént említettem, én bizony ezeket láttam (látom). És nem mást.
Száz szónak is egy a vége: Tél lett, pilinkél a hó, befagyott a pocsolya, ráérünk e-féle dolgokon agyalogni. Legalábbis mi „nyári fiúk-lányok”. Nem úgy, mint azok, akiket keményebb fából faragtak. Kezdődhet a „Hidegen légió” ideje. Akad program bőven, csak a példa kedvéért említeném. Érezzétek nagyon jól magatokat!
2018. november 28.
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
