Az elmúlt héten leadott egy cikket, ami egy váratlan informatikai gikszer okán nem bírt időben megjelenni. Naponta telefonált, sürgetett, harcolt,  mire sikerült kitennünk írását.

Aztán újra telefonált, hogy az ornitológiai rész mögé feltöltött madárhangok nem igazán hallhatóak. Ezt a problémát is megoldottuk, bár nem hiszem, hogy az olvasók tömegeinek feltűnt volna ez a hiányosság. Merlin ilyen, hozzá voltunk szokva maximalizmusához.

Aztán egyszer csak újra látom a kijelzőn, hogy hív. Nem ő volt. A család értesített a szomorú hírről...

Merlin valódi nevén Gelencsér György a szép emlékű sailing.hu oldalain indított egy rovatot „Túrázóknak ajánlott” címen. Szorgos túravitorlázóként járta a kikötőket, látogatta a balatoni éttermeket, kocsmákat beszámolókat írt majd minősítette a helyszíneket. Aztán vagy egy évtizede hozzánk költözött, és a népszerű rovatán kívül a túravitorlázás teljes szakmai képviseletét szárnyai alá vette. Írásaiból nem hiányozhatott a kritikus szemlélet, a hajósokat leginkább foglalkoztató jelenségek bemutatása sem. Jellegzetes tartalmi elemként cikkeiben integrálta a vízi világ madarainak bemutatását, szokásaikat megjelenésüket.

Irásaiban legtöbbször saját élményeit írta meg. Kiemelten foglalkozott a kishajósok és kevésbé tehetős vitorlázók problémáival. Emiatt is sokan szerették, bármerre is járt, gyakran felismerték, és mindenkivel váltott pár kedves szót. Népszerűségét jól szemléltette a Budapest Boat Show szerkesztőségi standján őt körülvevő olvasóinak lelkesedése.

A fővárosban született, igazi otthonának mégis a Balatont tekintette, a család Zamárdi nyaralójában töltötte ideje nagy részét. Gyakran horgászott, mindenféle vízi járművet kipróbálhatott, dióhéj csónak, kis svertes vitorlások, kalóz, B15-ös fa túra Jolle, amivel már rövidebb túrákra is mehetett . Tizenévesen nagyobb, tőkesúlyos vitorlásokat bérelt a barátokkal, ezekkel hajózták körbe a Balatont. A túrázás szeretete élete végéig elkísérte. Később, felnőtt korában társtulajdonosa lett egy Sudár Sport-nak, a Rheának, amivel – amikor csak lehetősége volt – járta a vizet és a kikötőket.

Mindent szeretett, ami a Balatonhoz kötötte.

Dolgozott a Postánál, majd az Igazságügyi Minisztériumban informatikusként az intézmény számítástechnikai infrastruktúrájának kialakításáért és fenntartásáért lett felelős. Két felnőtt fia is informatikus.

Igazolt asztalitenisz játékos volt, amit szintén nagyon szeretett. 

Feleségével akivel összekötötte őket a Balaton szeretete – haláláig - 45 évig éltek együtt. Két fiuk és négy fiú unokájuk született. 

Az írás mellett érdekelte a költészet, kedvence volt József Attila. Ő maga is több vers szerzője. Ezeket szívesen adta elő.

Társaság kedvelő ember volt, ami nem csak a túrák során, de sport táborszervezőként is megmutatkozott. Saját telkén asztalitenisz táborokat szervezett, 2025-ben volt a 40. Alkalmanként részt vett vitorlás táborok lebonyolításában is.

Mivel szívügyének tekintette a Balaton sorsát, komolyan kampányolt a tó vízpótlását segítő csatorna megépítése mellett.

A múlt héten egyik este hirtelen rosszul lett. Felesége, és a mentők intenzív küzdelme ellenére se sikerült visszahozni őt az életbe. Az orvos tűdőembóliát és szívleállást állapított meg a halál okaként. 

Merlin Kapitány most már az égi vízeken túrázik tovább…

Temetéséről és a búcsúztatásról később ad tájékoztatást a család.

Jó szelet kívánunk utolsó túrádon!