Kishajós víziturisztikai megállópontok létesültek Balatonfüreden, valamint Keszthelyen, melyeket tavasszal már birtokba is vehetnek a látogatók – hangzott el a „Balatoni Megállópontok létesítése” projekt záróünnepségén Balatonfüreden.

Ebben a sorozatban a vitorlázás nélkülözhetetlen kellékéről, a hajókról szólunk. Kitérünk jogi, műszaki és egyéb kérdésekre is. Az újabb részben a balatoni vitorlázásra gyakorolt angol hatással, két vitorlázó nemzet sportági fejlődésének összefüggéseivel foglalkozunk. Bemutatjuk továbbá az angollá lett német cirkálók érdekes történetét, amely a II. világháború lezárásának egyik majdnem feledésbe merült fejezete.

Ekkora vízállást értünk el karácsonyra. A semminél több. Annak fényében viszont, hogy a késő őszi hónapokban alig volt csapadék a Balaton vízgyűjtő területén (nem úgy, mint a Dunánál) egyenesen csodálatos. Még öt centiméter, és kiköthetünk szinte mindenütt. Tihanyban is. Tavaszra a százhúszat kellene meghaladni, hogy normális szezonunk legyen. Ehhez viszont igen esős hónapoknak kellene következniük.

Ebben a sorozatban a vitorlázás nélkülözhetetlen kellékéről, a hajókról szólunk. Kitérünk jogi, műszaki és egyéb kérdésekre is. A mostani részben olyan kérdéskört járunk körbe, amelynek meg kell(ene) előznie minden hajóvásárlást: milyen a jó hajó a Balatonon?

Már a tavalyi szezon végén sejteni lehetett, hogy a kapacitáshiány, az ebből eredő brutális bérleti díj emelések nyomán a kisebb hajók, a szerényebb költségvetésű családok kiszorulhatnak a kikötőkből. Sajnos ez be is következett, több száz hajó került bajba, vált reménytelenné a helyzete. A hontalanná vált hajók egy része a parton maradt, sorsuk egyre kilátástalanabb, többségük elenyészik és veszélyes hulladékként végzi.

2022-ben 64 strandon teljesítettünk szolgálatot, 51 balatoni, 10 vidéki és 3 budapesti helyszínen. Egy átlagos nyári napon 120 kollégánk dolgozott napi 10-12 órában.

Közeleg a HL 2022-es első túrája. Összeállt a program, jelentkezni ér! Nehogy már csak azért tartsátok vízen a hajótokat, hogy megspóroljátok a daruzást! Tessék jól felöltözni és hajózni! Mert a Balaton télen is menő!

Csak ámulok. Amikor december elején egy elemzőnek szánt cikk következményeként megalakult a Bóján a Balatonon FB csoport, nem számítottam másra mint arra, hogy néhány érintett az ünnepek ráérős idején segít megfogalmazni a partra került hajók megmentésének lehetséges irányait. Alig egy hónap alatt a csoport átlépte a 700-as taglétszámot! Építő jellegű hozzászólások tömege arra sarkalt, hogy érdemi lépéseket tegyünk a helyzet megoldására.

A történet korábbra nyúlik, mint az elmúlt napok, nem csak hetekkel, de hónapokkal. És ez a cikk talán kicsit többet is mutat a kialakult helyzetről, mint egy hajó megmentéséről, egy hajózási veszélyhelyzet közösségi erőből történő megszüntetéséről.

Mielőtt a bolygónkért még nálam is jobban aggódó sporttársak ledermednének, ez az írás most azoknak szól, akik valamilyen okból kikerültek védett kikötőjükből és most válaszút előtt állnak. Vagy a partra kerül a hajó és a veszélyes hulladékok szomorú végsorsa vár rá, vagy bójára állnak, mint ahogy azt még a múlt században oly sokan tették.

Olaj hőmérsékletek rendben, motorpróba! Hibátlanul, egyenletesen jár. Biztonsági öveket bekapcsolni, fülhallgatókat ellenőrizni! Jól halljuk egymást. Fékszárnyat tíz százalékra! Megtörtént. Egyes pálya szabad, kigurulunk a startra. Légtér szabad, felszállásra engedélyt kapunk. Teljes sebességgel előre!

Meg van annak a romantikája, amikor meglett családapák elhúznak otthonról, hogy sűrű nádasok között hódoljanak perverz szenvedélyüknek, de ez pusztán kattintásvadászat, be is fejeztem, bocs. :)

Hétágra tűz a nap, a szellő alig rezdül. Június utolsó napjaiban járunk és tombol a nyár. A hőmérő majd eléri a negyven fokot, a tó vize pedig a huszonnyolcat. Inkább nevezhető strandidőnek, mint vitorlázónak. Még a „kormányos gatyáját” is felhúzzuk az árbocra annak érdekében, hogy hajónkat mozdulásra bírjuk. Be szeretnénk járni azokat a helyeket, amelyek eddig kimaradtak a középső és nyugati medencékből.

Az idei Kékszalaghoz gyűjtőköri napokat szervez a Magyar Nemzeti Levéltár együttműködve a Magyar Vitorlás Szövetséggel és az Europeana gyűjteménnyel. A Kékszalag Fesztivál helyszínére, Balatonfüredre, a Vitorlás térre várják mindazon naplókat, leveleket, visszaemlékezéseket, fényképeket és egyéb dokumentumokat, melyeket tulajdonosa a kulturális örökség részévé tenne. Szatucsek Zoltán a Magyar Nemzeti Levéltár Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Uniós Projektek Igazgatóságának vezetője a Vitorlázz Itthonnak elmondta, céljuk a hazai vitorlázás, valamint a Kékszalag személyes emlékeinek megőrzése és átemelése a jövő generációi számára.

„Zápor előtt, zápor után, mindig ugat az én kutyám. Zápor előtt a felleget, Zápor után a kék eget. „ (Kányádi Sándor) Nincs is kutyám! Csak én ugatok folyvást, hogy hideg van, meg eső, vacak idő… stb. Na, ennek itt és most vége. Olyan, amilyen, most például melegen ragyog a nap, sehol egy felhő. Induljunk hát tovább nyugat felé.

A Magyar Vitorlás Akadémia NKft. május hónapban elvégezte a Balaton körüli Vitorláskikötők újraminősítését a Kék Csillag Kikötőminősítési rendszerben. Az adatok kiértékelése után szembetűnő, hogy az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően több Marina legalább egy szinttel magasabb kategóriába került. A felmérésben hangsúlyos pontok a kikötési lehetőségek, a szolgáltatások színvonala és a természetvédelem.

Petőfi Sándor csodálatos gondolatával indítom írásomat. A vírus mizéria fogságából kikeveredve vághatunk neki a „mesés kelet” felfedezésének. Hű, de vártuk már ezt a pillanatot! Lássuk tehát, hogyan éled fel a keleti medence karanténba és korlátozásokba béklyózott lázálmából.

…”Tavasztündér táncol csillagfényes éjben. Lágy, selymes hangja bűvöli a tájat, dallamára langyos szél ringatja a nádat.”... Tornóczi Köles Ildikó meleg szavai csengenek fülemben. Végre ezt is megéltük. Induljunk túrázni!

Az ünnepek mesés szélviszonyokkal ajándékozták meg a vitorlázókat. A korlátozott lehetőségeket sokan próbáltuk kihasználni, ki így ki úgy. A hatósági szigor szőrszálon csüngő Damoklész kardját azonban éreznünk kellett a fejünk felett.

Úgy egy jó hónapja csatangoltunk utoljára erdőn, mezőn és a vizek partján. Még javában tél volt. Most pedig március derekán járunk. Az olvadék sietve, csobogva, egymásba csurranva igyekszik a folyókba, tavakba. Kétségtelenül tavasz van. „Tél tábornok úr” viszont makacsul tartja állásait. Bár napközben néha tíz fok felett járunk, bimbóznak, sőt néhol virágoznak a fák, éjszakánként a kemény mínuszok uralkodnak. Északi hegyeinket hó fedi.