A kezdetek az utóbbi években eluralkodott sajnálatos állapotokig nyúlnak vissza, miszerint a kikötői helyhiány, és a kereslet jelentős növekedése miatt a kikötői bérleti díjak drasztikus emelkedést mutatnak. Ennek következtében a kisebb tőkesúlyos vitorlások és a nagyobb, már nem annyira könnyen sólyázható jollék elkezdtek kiszorulni a kikötőkből. Emiatt aztán vagy partra kerültek ezek a hajók, vagy bójára kényszerültek. Sajnos a bóják telepítése nem feltétlen szakszerű és végképp nem megfelelően ellenőrzött, szabályozott módja a hajók elhelyezésének. Mindezek miatt az utóbbi időben több elszabadult, valamint néhány sajnálatos esetben elsüllyedt hajóról hallhattunk.
Az első hírek egy Alsóörs előtt elsüllyedt vitorlásról talán olyan október végén jelentek meg a Porthole Túravitorlázás, Túrahajózás csoportjában és más helyeken a közösségi médiában. Aztán az óév vége előtt két nappal Bagyó Sándor a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának (VMSZ) vezetője újabb post-ot helyezett el a fenti csoportban, melyben tájékoztatta a tagokat, hogy az elsüllyedt hajó még mindig sajnos a meder rabja. Több tag is gyorsan felvetette, hogy szervezzünk gyűjtést és közösségi erőből mentsük meg a hajót. Bagyó Sándor a felvetést megerősítve felajánlotta a mentésben a VMSZ önköltséges segítségét, valamint magánemberként a mentési költségekhez hozzájárulását. Ezután Kardos Attila sporttársunk adományozóként az élére állt a kezdeményezésnek és meghirdette a gyűjtést a mentéshez. Mindig is tudtuk, hogy nagy erő lakozik egy közösségben, nem véletlenül építjük ezt a csoportot már lassan 4 éve, hamarosan elérve a 8000 tagot. Facebook csoportunk egyik célja pont az, hogy akár ilyen jellegű akcióknak helyt adjunk, vagy tagjaink segítségével az ilyen akciók célt érjenek, egymásnak bármilyen ügyes-bajos dologban segítséget nyújthassunk, tanácsot és iránymutatást adhassunk. Először mutatta meg erejét csoportunk, és úgy látom ennek debütálása szenzációsnak ígérkezett. Mindössze 7 óra alatt - 51 felajánlásból – össze is gyűlt a teljes mentés 860.000,- Forintos önköltséges ára.
Már az elindított gyűjtés előtt felmerültek kritikus hangok. Először talán a mentés költségeinek nagyságrendjét kérdőjelezték meg. Pedig ez nem egy olyan művelet, hogy fogjunk össze négyen-öten és emeljük ki a hajót. Meg kell ismételjem, amit Bagyó Sándor is leírt a költségekkel kapcsolatban. A VMSZ vezetője szakértőként elmondta, hogy a mederágyból kiemelés víz alatt levegővel megtöltött ballonokkal lehetséges. Ez a munka, különösen télen, speciális hideg vizes búvárruhával felszerelt műszaki mentésre kiképzett búvárokkal lehetséges. A hajó víz felszínére emelése után is több szakképzett ember, továbbá két biztosítóhajó, valamit nagyteljesítményű szivattyúk és parti daruzás szükséges. Mindezek önköltséges díjkalkulációja vezetett a 860 ezres összeghez. A vízimentők vezetője minderről tájékoztatta a mentésre gyűjtőket. Elmondta, hogy szívesen átadják a mentés „lehetőségét”, ha közben találnánk kedvezőbb árú megoldást, vagy jelentkezne esetleg más mentő szervezet szakszerű, de olcsóbb mentési tervvel. Nem jelentkezett!
Másik talán komolyabb kritika a tulajdonost érte a hajó nem megfelelő vesztegeltetése miatt. Felmerült, hogy minek „jutalmazunk meg” egy felelőtlen embert azzal, hogy összedobjuk a mentés költségét. Egyrészt nem megjutalmazzuk, csak segítünk a kialakult helyzet megoldásában az esetleges jegesedés beállta előtt. Másrészt a mentőakcióval megmentünk egy hajót, és nem utolsó sorban a kimentéssel megkíméljük a tavat egy környezetszennyezéstől.
Nincs még vége a történetnek. Sőt! Igazából csak most kezdődik! Ezzel, a közösségi összefogásból született mentőakcióval. Valójában maga a mentőakció is csak most kezdődik. Annak szervezése zajlik a háttérben. Mindezidáig „csak” a fedezetét teremtettük meg ennek. Azonban ezzel megmutattuk mind magunknak, mind a külvilágnak, hogy összefogással több minden elérhető. Azaz, ha mi vitorlázók, legalább a saját érdekeink védelmében összefogunk egy ügyért, akkor akár el is érhetjük céljainkat. Tudom különbözőek vagyunk mind emberileg, mind gondolkodásmódban. Másban hiszünk, vagy éppen nem, és nem feltétlen értünk egyet sem ideológiailag, sem világnézetileg, sem pedig társadalmilag, politikailag. Szinte mindenben különbözünk. Egy dolgot kivéve persze! Sporttársak vagyunk. Akkor hagyjunk minden különbséget hátra és koncentráljunk arra, miben egyetértünk, amiben hasonlóak vagyunk és harcoljunk együtt azért. Legyen ez a mentőakció a vitorlázók összefogásának kezdete! Kezdődjék ezzel valami, ami mindegyikünknek jó, ami mindannyiunk érdeke. Csoportunk erejének bemutatkozása elég „ütősre” sikeredett. Hatalmas öröm ez számunkra. Látjuk az eredményt, és motivációként szolgál a folytatáshoz, újabb lendületet és erőt adva nekünk. Hisz, akad bőven még tennivaló…
Szentandrási-Szabó Attila
