PH.: Szeptember vége van. Azt hihetnénk, hogy ilyenkor – különösen éjjel - már nem sok feladata van a szolgálatnak.
B.S.: A látszat csalóka. Igaz, hogy a strandok kiürültek, de a hajós élet ilyenkor legalább olyan intenzív, mint a meleg nyári napokon. A versenyek szervezői különösen szeretik ezt az időszakot. Most is volt két éjszakába nyúló rendezvény, az egyik a hagyományos csillagtúra, a másik – talán a legnehezebb balatoni megmérettetés – a Szóló Tókerülő, melynek hivatalosan is mi adtuk a biztosítását.
PH.: Szombaton vagy zuhogott az eső vagy totális szélcsend uralta a tavat, nem tűnt veszélyes vitorlázó időnek. Az éjszaka is nyugodtan indult.
B.S.: Nem is a vitorlázókkal kezdődött a pörgés. Riasztást kaptunk Csopakról egy elsodródott hajó felkutatására. Rutin feladat, legalábbis annak tűnt. Egy öt fős felbátorodott férfi csapat úgy döntött, hogy az éj leple alatt áthajózik Kenesére. Az indulásnál akadhatott némi nehézségük, mert a hajóvezető a kötél eloldása közben a vízbe pottyant, a legénység az elszabadult hajóval dél felé távozott. Mire a csuromvizes hősünk talált valakit az éjszakában, aki megértette a problémát és hívta a VMSZ-t, a hajó már messze járt. Jó két kilométerre a parttól találtuk meg a csapatot. Három pasi békésen üldögélt a cokpit asztal körül, iszogattak, sztorizgattak, még az időközben másodfokra váltó viharjelző fénye sem zavarta meg derűs nyugalmukat. A mentésükre érkező csapatot megnyugtatták, hogy minden rendben, indulhat a vonta. Valami nem stimmelt. Úgy tudtuk, hogy négyen maradtak a hajóban. Hol a negyedik? A fiúk egymásra néznek, majd kibökik: „ja az korábban kiúszott”... Teljes riasztás! A rendőrség a partot fésüli át, a vízimentők a vizet. Sehol az eltűnt. Javában folyik a kutatás amikor egy idegen számról hívják a kimentett csapatot. „ Itt vagyok a háznál, de a kulcs a hajón maradt. Segítsetek bejutni!”
PH.: Feltételezem, ennek az ügynek lesz még folytatása.
B.S.: Nyilván lesz, de a baj nem jár egyedül. Amíg Csopak körül pörögtünk, kaptuk a hívást, hogy Alsóőrsön a kikötőben az egyik hajóban tartózkodó hölgy rosszul van, segítségre szorul. Közelben tartózkodó kollégáink szakszerűen ellátták a beteget és adták át az OMSZ kiérkező egységének.
P.H.: Mi volt az egykezesen?
B.S.: Még éjfél előtt kaptuk a hívást, hogy az egyik hajó nyomkövetőn megjelenített mozgásán az látszik, hogy valami nincs rendben. Mivel hívásra sem válaszolt, a rendezők a helyszínre mentek, ahol megállapították, hogy a versenyző kieshetett a hajóból. Újabb teljes riasztás, több egységünk is a helyszínre sietett, így sikerült megtalálnunk a szerencsétlenül járt versenyzőt. Felkutatásában az is segített, hogy olyan mentőmellényt viselt, amelyik vízbeeséskor fényjelzést ad. Először áttettük a fűtött hajónkba, ahol száraz ruhát kapott így megkezdődhetett a lehűlt test lassú felmelegedése. A parton már várta az OMSZ kocsija, hogy viszonylag jó állapota ellenére – megfigyelésre - a keszthelyi kórházba szállítsa. A hajót időközben, még az érkező szélerősödés előtt a rendezők horgonyra akasztották, majd a VMSZ az anyakikötőjébe vontatta.
P.H.: Úgy tűnik sikerült kimaxolnotok az éjszakát.
B.S.: Mi is azt hittük. Hazaértünk, lepihentünk, amikor megszólalt a telefon: „Találtunk egy gyönyörű szép német juhász kutyát, nem a maguké?”
