Kezdjük Balatonföldvár történéseivel: Gőz erővel folyik a Nyugati Strandon létesítendő kikötő létrehozása. Kérdéseimre az építtető az alábbi tájékoztatást adta: Kezdte azzal, hogy minden szükséges engedélynek birtokában vannak, tehát jogszerűen folyhatnak a munkálatok. Nincs értelme további lassító huzavonának, közös érdek, hogy mielőbb át tudják adni rendeltetésszerű használatra úgy a strandot, mint a hajótároló részt. Folyamatosan végzik a kotrást, a tavaly őszi negatív vízszinthez (69cm) képest lesz 180-as vízmélység, a nagyobb vitorlások kiszolgálása érdekében. Ez volt a terv is. Jól van. Ezzel párhuzamosan kerül kialakításra a daruzáshoz szükséges partfal. Remek. Előreláthatólag február végére március elejére készen lesznek ezekkel a feladatokkal. Így legyen. A kotrás függvényében kezdenek el cölöpözni. Kiválasztás alatt vannak az úszó pontonok, tavasszal már szeretnék telepíteni őket. Ez eddig rendben is volna. Mielőtt hiú reményeink lennének, mindez nem azt jelenti, hogy a nyári szezonra már hajókat lehetne fogadni. Ez egy hatalmas beruházás, rengeteg feladat van még ahhoz, hogy kész (használható) legyen. Hiába úsznak már stégek meg fingerek, az elektromos és vízhálózatot is ki kell alakítani. Nem szólva az üzemi épületről és a vizesblokkokról. Legmerészebb tervek szerint is augusztus környékére várható az, hogy „termőre fogható” legyen a hajókikötő. Persze, ha késleltető nehézségek merülnek fel, a határidő még jelentősen csúszhat. A magam részéről csak remélni tudom, hogy ezektől megmenekülünk.
Ide tartozik még, hogy horgász barátaim jelezték, miszerint most totálisan le van zárva az egész terület (ami ez eddig bejárható volt). Súlyosan sérelmezik. Megértem. Viszont ekkora munkálatokat fizikailag képtelenség nyílt területen végezni. Szerintem halfogásra egyébként sem lenne túl nagy remény dübörgő nehézgépek között. Pláne télen, amikor vízben úszó jószágaink a márgában alszanak, táplálékot nem is igen vesznek fel – majd március vége felé ébredezik a „korán kelő bodorka”, akit horogra lehet csalni –. Ennyit Földvárról.
Egyéb hajótanyák ügyében már szóltam arról, hogy úgy a bérelt, mint a vendéghelyek tekintetében kicsit javulóban a helyzet. Annyiért amennyiért, de lehet pár vitorlást még elhelyezni itt – ott. A BHZRT is bővített, ahol a meglévő adottságok lehetővé tették. Nem volna baj, ha komolyabb beruházásokba is belefognának. Úgymint Tihany kikotrása, uram bocsáss valódi vitorláskikötő megépítése, Balatonszemesen a keleti móló negyven méteres meghosszabbítása. Még sorolhatnám, de talán ők lennének a legfontosabbak. Reméljük az elkövetkező beruházásokba ezek is bekerülnek, nem csak új – gyerekbarát, légkondicionált – katamaránok. Bízzunk benne. Innen jut eszembe egy friss hír, miszerint a Világ Gazdaság cikkében olvastam, hogy megvásárolja a jogelődje által üzemeltetett csavargőzös flotta egyetlenegy példányát a Balatoni Hajózási Zrt. A társaság a Jókait a nosztalgiaflottája részeként kívánja használni. No fene! Hogy mik vannak?
Hajóink aludják csak nyugodtan téli álmukat, sétáljunk pár lépést a parkban. Előző cikkemben alaposan kitaglaltam madaraink vonulási mikéntjét, most foglalkozzunk azokkal, akik itt telelnek. Kódorgásunk során gyakorta látunk mindenféle mesterséges odúkat fák oldalára rögzítve, vagy ágra lógatva. Mire valók ezek? Lássuk miféle – fajtájuk is léteznek.
„A" típusú. Belső mélysége megközelítőleg 18-20 cm, röpnyílása 2,8cm. A legapróbb énekeseink számára jelenhetnek téli menedéket. A lyukon az ökörszem, őszapó, barátcinege, barkóscinege, kékcinege, meg a hozzájuk hasonló méretűek férnek be – a harkályok hajlamosak tágabbra kopácsolni a nyílást, hogy elorrozzák a szállást –. Zimankósan hideg éjszakákon öt – hat tollas csöppség is behúzódik egy odúba, hogy összebújva, egymást melengetve vészeljék át a mínuszokat. Kétségtelenül jó módszer. Hátránya viszont az, hogy amennyiben egyikük bolhás, esetleg tetves, azonnal megfertőzi a többieket. – Ez okból, baromfiudvar közelében nem célszerű e típust alkalmazni –. Olyat is hallottam, hogy fahamut kell beleszórni vékonyan az aljára, az elűzi az élősködőket. Ja az ősi bölcsesség.
„B” típusú. Mélysége 20 – 25 cm, röpnyílása 3,2 – 3,5 cm. Ide a közepes méretű, leggyakrabban előforduló (mutatkozó) tollasok férnek be, úgymint a széncinege, verébfajták, csúszka fajok, valamint a nyaktekercs és az örvös légykapó. Felmerülhet a kérdés: A rozsdafarkú, vörösbegy ugyan elment, de helyettük megérkezett Németországból a rostschwanzvogel, meg a rotkehlchen. Nekik miféle szállásról gondoskodunk? És kertjeink egyik legszínesebb, leg attraktívabb madárkája a tengelic? Helyette befutott a stieglitz. Ők ide beférnének, mégsem használják. Miért? Több szakember véleménye szerint, egyszerűen megszokták azt, hogy hazájukban a nyíltabb, „C” típusú odúnkhoz hasonlító formákat alkalmazzák – személyesen is ezeket láttam szinte kizárólag arra jártamban –. Idegen számukra a sötét lukba történő bebújás.
„C” típusú. Mélysége 18 – 20 cm, szögletes röpnyílás magassága 6 – 10 cm. Ide vackolhat be a barázdabillegető, szürke légykapó, valamint az előző bekezdésben feltett kérdések által érintett kompánia.
„D” típusú. A „B” fajtához hasonlatos, csak nagyobb. Mélysége 30 – 42 cm, röpnyílása 6 cm. Ebbe az odúba a szalakóta és búbos banka jól megtelepíthető, de főként az itt telelő harkályok használják. Füleskuvik is gyakran kifoglalja. Előfordulhat benne szajkó is. Tulajdonképpen bárki használhatja, aki nem fér bele a kisebb menedékekbe. Ennyit madarainkról.
És itt fejezem be a 2023. évet. Bízom benne, hogy a 2024. jobb lesz. És mi legyen a végszó? Jimi Hendrix mondása cseng fülemben:
„Amikor a szeretet hatalma legyőzi a hatalom szeretetét, a világ meg fogja ismerni a békét!” Legyen Így!
Kellemes karácsonyi ünnepeket, nagyon boldog Újesztendőt, Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
