Valójában egyáltalán nem volt rossz helyünk, a látogatók közvetlenül előttünk vonultak a kikötő, a vízen bemutatkozó hajók felé. Talán azért sem tudtam huzamosabb időt tölteni a hajók között, mert árnyékos sátrunkban egymást váltották a napon tikkadt látogatók, akiket mégsem hagyhattam magukra. Elsősorban a hajózáshoz, az egészséges életmódhoz köthető szolgáltatóként azt tapasztaltam, hogy érezhetően megváltozott a látogatók összetétele. 
Az időjárás ezúttal nem nagyon befolyásolta az érdeklődést, bár a péntek éjszakai vihar, a sátrak átrendeződése feladta a leckét a kiállítóknak. Azt azért többen is megerősítették, hogy a látogatók száma csökkent, és láthatóan visszaesett a fizetőképes érdeklődők száma. Nem hinném, hogy ez a csökkenés a szervezők hibája lenne. Egy hajókiállítás mindig is tükrözte egy ország gazdasági állapotát. Ha igaz az a szomorú statisztikai adat, hogy hazánk a fogyasztás terén egyike a leggyengébben teljesítő európai országoknak, akkor ez nyilván megmutatkozik egy hajókiállítási részvétel eredményességében is. A hitvány fogyasztási adatok elsősorban a gyengélkedő középosztály számlájára írhatók, ami egyáltalán nem tartja vissza a látványosan gazdagodó felső réteget a néha indokolatlannak tűnő túlköltekezéstől. 
Ezen a kiállításon 3 db 50 láb feletti elektromos hajó is bemutatkozott. Miközben azon törtem a fejem, vajon melyik kikötő vendéghelyét javasolnám a tulajdonosoknak, amennyiben túrázgatnának egy jót a Balaton körül, azt is el kell hogy ismerjem, hogy ebben az egymillió eurós csúcskategóriában a magyar gyártó semmivel sem mutat gyengébb minőséget külhoni versenytársával összehasonlítva. Ha úgy hozná a sorsom, hogy hátralévő éveimben egy motoros hajón kéne élvezkednem, akkor azt a kis harminc valahány lábas francia katamaránt választanám, a cuki kis oldalra nyíló napozó fedélzetével, vagy a WIA hasonló méretű Hard Top hajóját a zárt állóablakos felépítményével. Idén egyetlen vitorlásra sem jutottam fel, de impozáns flottáik, látványos megjelenésük egyértelműen igazolja életképességüket.
A pénteki vacsora során megemlékeztek a kiállítás történetének szereplőiről, az ötletgazdától a leghűségesebb kiállítókig. A konyha is kitett magáért, nem is beszélve a hatalmas ünnepi tortáról.
Miért szeretem a hajókiállításokat? Mert ez az a hely ahol rég nem látott ismerősökkel találkozhatok, jókat beszélgethetek és még hajók is vannak.
