Az új-zélandi születésű tervező, Ron Holland első átütő sikere volt az Eygthene. Ezt követte számos tonner jacht, győzelmek hosszú sorával. A Camper & Nicholsonsnál eltöltött évek során a Fastnet Race világában szerez elévülhetetlen érdemeket, majd 1990-ig a Swan-modellek tervezőjeként is bizonyít. Egyre nagyobb hajókat tervez, a maxik a Sydney-Hobarton is remekelnek, de a Volvo Ocean Race ír csapata már kevésbé sikeres. A jelenleg Írországban élő designer napjainkban főleg szuperjachtok tervezésével foglalkozik. Nevéhez fűződik a világ legnagyobb egyárbocos vitorlás hajója, a 247 lábas Mirabella V. megalkotása is.

A hajó tervezési munkálatai 1973-ban fejeződtek be, és a ma már méltán elismert jachttervező ennek a korai műnek köszönheti első sikereinek egyikét. A név abból a szóviccből fakad, hogy új-zélandi akcentussal az angol szó, „eighteen” (18) kiejtése leírva: „eygthene”. A hajó eredetileg az akkori előnyszámítási (I.O.R) rendszerben 18-as értéket kapott, ennek alapján került az ¼ tonnás osztályba. A hajó 1973-ban megnyerte az ¼ ton bajnokságot, majd rövid időn belül több első és második helyezést is begyűjtött.
 
A hajó főbb paraméterei:
A teljes hossza 24 láb, azonban ennek ellenére a „dundika” jelző rá talán a legmegfelelőbb, legnagyobb szélessége ugyanis 2,95 méter.
A vízvonal hossza: 6,35m;
Merülése 1,3 m;
Vízkiszorítása 1955 kg;
Fixpont magasság: 10,2 m;
Motor: beépített Volvo Penta MD5A, egyhengeres dízel (kb. 8 LE teljesítmény)
 
A mi példányunk becses neve: Collie. Az előző kedves gazdája is ezen a néven ismerte és tartotta nagy becsben a hajót, így mi is megtartottuk ezt a szép nevet. Collie a hetvenes évek végén látta meg a napvilágot, és azóta is – apróságokat leszámítva – szinte hibátlan állapotban, és persze használatban van.
 
Collie 
 
Rendkívüli adottságokkal rendelkezik, mert annak ellenére, hogy majdnem 3 méter széles, meglepően jól megy. Természetesen ez annak köszönhető, hogy a vízvonalhoz érve „összemegy a pocak”. A belső tér mégis tágas és széles maradt, rengeteg hasznos és praktikus tárolónak otthont adva. Tulajdonképpen úgy is elképzelhetjük, mint egy rövid kiülőkeretes liberát, ahol a keret külső éle és a test vízvonala által alkotott teret is beépítették, megnövelve a belső méreteket.
 
Sok minden szólt Collie mellett, azonban a legfontosabbak közé tartozik, hogy szerettünk volna egy olyan, túrázásra alkalmas hajót, amivel azért sportosabban, „könnyedén” is lehet vitorlázni. Meggyőző volt a Volvo dízel barátságos és minden férfi szívét megdobogtató pöfögése is.
 
A hajó kabinjába érkezve az ember rögtön egy viszonylag nagy elforgatható asztallal találja magát szembe. Jobbra van az első hűtőgép, egy mosogató, rögtön 3-4 fali tároló és az egyik „koporsóágy”, amely akár egy termetesebb embernek is tökéletes kényelmet nyújt. A szélességnek köszönhetően mindkét oldalon, a hajó elejétől a végéig elhúzható szekrények vannak beépítve.
Balra fordulva szintén egy ágy található, ami végignyúlik az első, nagyobbik kabinon. Ezen a fekvőhelyen hosszában akár két ember is elfér, ha nem zavarja őket, hogy fejük búbja így egymástól kb. 8,3 cm-re lesz…
 
 Collie
 
Az első kabinból az orrkabinba való átlépés egy viszonylag kicsi ajtócskán történik, és itt szépen fokozatosan meg is szűnik a „belmagasság”. Az orrkabinban az ajtó mögött található egy ruhásszekrény, melyben a 7+1 fő kabátjai, felsői mind elférnek. Ide, a bal oldalra építettük be a második hűtőgépet és egy polcrendszert. Ja, és itt a tipikus, orrkabinos „franciaágy”. Ami lényeges, hogy az ágymatracok alatt végig tárolók találhatók, némelyek lemennek a hajó fenekéig, de van jól szigetelt, teljesen „száraz” tároló is. 
 
A lépcső mögött van a motortér-ajtó.
Ha az orron lépünk be, hátrafelé haladva a deck egyfolytában szélesedik, s a hajó felénél egy picit tovább lépve el is éri a 2,95 métert. Ezen a részen akár a zavartalan napozáshoz szükséges fekvőfelületet is megtalálhatjuk, mindkét oldalon.
A cockpitban hátra van vezetve a futókötélzet, itt található két külső hangszóró és egy nagy hátsó rekesz, ebben van pl. a gázolajszűrő illetve a tank is. A hajó kormányrudas, kormányhosszabbítóval. Az irányváltó, a motor indítófelülete is kint található, illetve ezek mellett egy régi, kézi bilgepumpa is, amit nagyon kevesen  ismernek fel a korszerű hajókon szocializálódott hajósok közül.

A két, utólag beépített hűtőn túl bekerült egy erős rádió fejegység is, ami jó társa az előző tulaj által hátrahagyott négy minőségi hangszórónak. A sok fogyasztó természetesen igényli az áramot, úgyhogy hol kettő, hol három akkumulátort szereltünk be, melyeket kiegészítettük áramtalanító kapcsolókkal, szivargyújtók sokaságával és akkumulátortöltőkkel, nehogy a nagy bulizásban véletlenül elfogyasszuk a Volvo bácsinak szánt áramadagot is.
Az első teljes szezon letöltése után most egy kedves barátunk segítségével, jó tanácsaival és a saját hajón lakás tapasztalataival felvértezve arra szántuk rá magunkat, hogy Collie egy teljes külső-belső, főleg famunkákat érintő felújításon essen át. Egy picit próbálunk tágítani rajta, ami a felesleges mosdó eltávolításával kezdődik, és igyekszünk még praktikusabbá tenni a ki nem használt tereket.

Collie-t persze elsősorban hajózásra használjuk, úgyhogy valóban szinte minden időjárási körülményt megjártam vele idén. A tapasztalataim vegyesek, de összességében pozitívak. Miután a hajó relatíve könnyű, ezért szépen meg tud indulni már a legkisebb légmozgásban is, de nagyobb szelekben csodára képes! Ez néha annyira meglepő volt, hogy szinte minden ilyen élmény után úgy éreztem, ezt soha nem fogom elfelejteni, illetve hogy „na, ez most tényleg a határ volt”. 
Szerintem még az is a könnyű súlyának tudható be, hogy az erősebb hullámok könnyen kedvük szerinti irányba mozgatják – kivéve, ha rendesebb tempó van, mert akkor nagyon szépen elsiklik rajtuk.

A motorról egy rossz szót sem tudok szólni, mindig indult, amikor kellett. Olyan kiállást, kikötést még nem végeztem egyedül, ahol mellőztem volna a motorhasználatot. A hátrázást szívesen kihagynám: nagyon nagy gáz kell ahhoz, hogy az ember elérje azt, amit szeretne, akkor pedig már a kormányzás változik meg teljesen a fordulatszám növekedése és az összecsukódó propeller forgásirányából eredő eltérítés miatt. Ennél a típusnál is fennáll a kormánylap túlfordításának hátrányos hatása, de azért jól érezhető, hogy meddig van értelme elfordítani a kormányt. A hajó oldala nagyon gömbölyded, ezért a partfalhoz való kikötésnél a kormányosnak nem olyan egyszerű szépen odatenni, mint egy hosszabb, elnyújtottabb típust.
Májustól augusztusig szinte szünet nélkül a Collie-n laktam. Ha az ember megszokja, hogy az állómagassághoz legjobb esetben is minimum 10 cm hiányzik, akkor meg tud békélni minden mással. A legzsúfoltabb időszakokban öten aludtunk a hajóban, ketten az orr- és hárman a főkabinban, de ez már egy picit több volt a kellemesnél… 6-7 ember el tudja magát kényelmesen helyezni a decken, de bent 4 fő az ideális létszám.
Van a konyhában egy nagyon jó szolgálatot teljesítő melegszendvics-sütő, ott a két hűtőgép, két ventilátor, sőt egy hőfúvó is, úgyhogy a komfortérzetem teljes volt ez alatt a két és fél hónap alatt is. Problémát okozott ugyanakkor, hogy egy kicsit erősebb szél esetén a hajó könnyedén elkezd táncolni a hullámok tetején, amit valaki vagy meg tud szokni, vagy nem. Kikötőben ez azzal egészül ki, hogy hiába hagyja az ember lazábbra a köteleket, azok akkor is meg-megrántják a hajót, ha gumicsontot fűzünk be.
Az idő vasfoga itt-ott belevájt a szigetelésbe: egy-két helyen néha beázunk, de egyik sem vészes. A motorban kellett impeller-lapátot cserélni, de szerencsénkre rögtön a szezon legelején. Ezeken kívül több meghibásodást nem tudok említeni, de lekopogom! A vízpumpa-szervizt és minden egyéb kisebb szerelést is nagyon gyorsan letudtunk, úgyhogy gyakorlatilag egyetlen szép napot sem vett el.
 
Ezt a hajótípust azoknak nem ajánlanám, akiknek kompromisszum nélkül fontos a teljes kényelem, illetve akik nem nagyon viselik a zeg-zugos, lehajolós, óvatosan lépkedős, kisebb kabinokat, a kihívásos hajóéletet! Tehát főként fiatal házasok, kiscsaládok 1-2 lurkóval, hajlékony hölgyek, hajlékony hölgyekkel túrázni szerető fiatalabb, sportosabb urak jöhetnek számításba. Meg persze bárki más, akit a hajó előnyei kárpótolnak a kicsit puritánabb, egyszerűbb belső életért. 

Ha Collie-t lecserélném, egy olyan hajót vennék, amiben megvan az állómagasság, és kicsit nagyobb a kabin. Legyen belmotorja, ha lehet, akkor legalább 15 lóerős, illetve szeretném, ha kerékkormányzású lenne, de ez talán a legkevésbé fontos. Egy 3011 típusú vízibusz hatékony vitorlázattal például tökéletesen megfelelne…
 

ifj. Horn András