A Budai vár alatt lévő lakás meglehetősen autentikus környezet, egy cirkáló tulajdonosának. A berendezés biedermeier stílusú, az ódon bútorok közé vitorlás ereklyék, a konyhapolcra lekvárok közé hajó alkatrészek keverednek. Gábor imádja a régiségeket és ez meg is látszik a környezeten. Bár időgép nem létezik, ha létezne ennek a lakásnak a bejárati ajtaját így hívnánk.

Gábor filmesztétikát és vallástörténetet is tanult, civil életének munkában aktív része mégis a vendéglátó ipar körül forgott. Többek között a Hilton szálloda éttermének főnökeként de a Petneházy Country Club igazgatójaként is tevékenykedett. Talán nem meglepő, hogy ma sincs elveszve a konyhában így talán az sem, hogy a beszélgetésre három fogásos vacsorával várt.

A csirkesaláta mit előétel fölött kezdtünk beszélgetni.
Apukája, Kádár László 25-ös jolléval versenyezett, Ullai (Uhl) Gyula edzősködése alatt a 40-es években, így Gábor gyakorlatilag beleszületett a hajóba. Előbb Füreden Kővári Karcsi bácsinál az Előrében, majd később a tó másik oldalán a Spartacusban Dolesh Ivánnál illetve Erdélyi Bécinél vitorlázott a "Lidérc" -nevet viselő csillaghajóval közel 25 éven keresztül. Nem egyszer az 1960-as római olimpiát is megjárt Telegdy István is beült mellé.
A Lidérc név visszatérő motívum, hiszen apukájának a jolléját is így hívták. Érkezésemkor Gábor kicsit mérgelődik is, hiszen Hafi (Haffner István) éppen abban az ügyben írt neki, hogy már van egy Lidérc nevű 30-as cirkáló a Balatonon. De a hagyomány az hagyomány.

A csirkesaláta eteti magát, de hagyni kell helyet az "igenhúslevesnek" amibe minden van, csak hús nincs... megjegyzem, ettől még (vagy épp ezért) különösen ízletes.

Szóval Gábor a csillaghajó után J24-be ült, méghozzá az elsőbe a Balatonon, amit Svédországból hozott. A "Kéttucattal" Magyar bajnok, illetve ezüstérmes lett. De ennyi év után, már vágyott egy kis kényelemre... Így vásárolta meg Balaton 21-es hajóját a "Capricornus"-t Kovács Tamás fotóművésztől, aki remek vitorlázó tudásáról épp úgy híres, mint a balatoni légifotóiról. Hogy fából nem lesz vaskarika, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2008-ban YSIII. bajnok lett a B21-essel és a legtöbb versenyen a mai napig elindul vele.

A 22-es cirkálóra az egyben sült, és kolbásszal töltött fasírt után térünk rá. A kérdésre, hogy miért cirkáló egészen nyilvánvaló választ kaptam: "Világ életemben erre vágytam".
Azt hiszem kevés hajós ember van, aki a lelke mélyén nem vágyik egy schaerenkreuzer kormányrúdja mögé. Hogy miért pont most, arra már nem ilyen egyértelmű a felelet. Talán a csillagállás, talán egy kép az interneten, talán egy éjszakai álom volt rá hatással, de ez nem is fontos. Eljött az idő, hogy cirkáló tulajdonos legyen, mégpedig egy 30-asé.
Az élet is kegyes volt Gáborhoz, hiszen az első hirdetésről egy gyönyörű állapotban lévő, és meglepően kedvező árú hajó mosolygott vissza rá. Az 1929-ben épült schaeren a méltatlanul kevéssé híres Eskilstuna városában várta az új gazdáját. A mosoly olyan széles volt, hogy az az apró méretkülönbség nem is volt feltűnő, így a füredi kidaruzásnál lett egyértelmű a "Caprice" bizony nem 30-as, sokkal inkább 22-es. Ez értékéből semmit sem von le, hiszen kívül belül kiváló állapotban van. Gábor felújítást nem is tervez rajta a télen. Tavasszal lecsiszolják és újra kezelik az alját és már mehet is a vízre. A neve természetesen "Lidérc" -lesz. A dokumentációk megtöltenek egy vastag mappát. Az eredeti Svéd hajólevél, osztály előírásoknak megfelelőségi dokumentum és egy sor egyéb érthetetlen nyelven íródott papírlap.. Jó részük az idő során megsárgult, elszakadt.. De ne felejtsük el, ezek a papírosok 81 évvel ezelőtt íródtak.

Sajnos a hatóság nem kezeli ilyen gördülékenyen a kérdést, hiszen nem az első kör az, amit Gábor végigjár a hajólevél érdekében. Az első probléma a Svédül kitöltött Magyar adásvételi szerződéssel volt, amire itthon került közjegyzői pecsét. Ezt egy Svéd közjegyző által ellenjegyzett szerződés követte, ami önmagában még mindig nem elegendő, hiszen igazolni kell hogy Svédországban a nem létező regiszterben nem szerepel a hajó. Gábor türelmes ember, ráadásul nyugdíjasként ideje is van, így lassan törzsvendég a hajózási főfelügyeletnél. Megérkezett az angol nyelvű papír ami persze még mindig nem elégséges, hiszen minálunk a hivatalos nyelv a Magyar, még a hajózásban is. A hivatalos nyelvhez, hivatalos fordító dukál. A hivatalos fordító pedig nagyon tud Angolul. Ezt a tudást honoráljuk, amikor 3 mondat lefordításáért 14.000 magyar forintot fizetünk ki.
Azt hihetnénk, hogy ezzel aztán sínre kerül a dolog, de nem. Mert mint kiderül szemlézni csak vízen lévő hajót lehet. Ja hogy ha vízen van, akkor nem látszik a leglényegesebb része a hajónak.. az alja? Minden esetre itt most szünetel az eljárás hiszen a tél beálltával szemlézés is beáll.

Azt hinnénk, hogy úgy a hatóság mint többi cirkálótulajdonos örül egy ilyen szép hajó érkezésének, ha másért nem hát csak azért, mert kevés vitorlás dicsekedhet ilyen szép korral a Balatonon. De ez nem így van. Manapság egy ilyen hajóra hajólevelet szerezni komoly kihívás. Gábor nem bízott semmit a véletlenre és mind a 30-as, mind a 22-es osztálykapitánnyal felvette (volna) a kapcsolatot, ha ők válaszra méltatják... Hogy miért nem teszik? Ezt a kérdést nyitva hagyom, de azt azért rögzítem, hogy a hatóság részéről nagyobb figyelmet érdemelnének turisták és vitorlázók szemét egyaránt gyönyörködtető klasszikus vitorlások.

Minden jó, ha a vége jó.
Cikkünk után az osztálykapitányi öröm és támogatás is megérkezett Gáborhoz, így már csak a hatóság jóváhagyására van szükség a felhőtlen vitorlázáshoz. Ezt kívánjuk Gábornak 2011-re.

További képek a cirkálóról a galériában!

Szutor Ferenc