Jó sokan álljuk körbe a szóvivőket amikor hatalmasat roppan a jég és mi a sajtó kitűnő képviselői úgy éreztük, hogy ezen a szép téli napon a bekerülünk a hírekbe...
Magam részéről a biztonságot jelentő Bagyó Sanyi mellé menekültem, ő csak tudja mi ilyenkor a teendő. Meg is nyugtatott, hogy ilyen van, valójában nincs ok az aggodalomra, addig nem kell aggódni amíg a jég be nem szakad. Ez még csak roppant egyet.

Megismerkedtünk a jégjárás legismertebb eszközeivel a különböző talpon csúszó szerkentyűtől, a korcsolyázó ember kézzel megmarkolható szárnykészségéig.
A wc pumpapárral hajtott, korcsolyán csúszó rajtszámos fajansz tűnt a leginkább felhasználóbarát konstrukciónak, bizonyítékául az alkotó elme mozgásvágyának.
Azért a fő attrakció, a DN Bajnokság első futama a gyenge szél miatt még váratott magára, miközben a 10 fok feletti meleg a biztonságos versenyfeltételeknek üzent hadat. Már alkonyodott amikor a rendezők kihajtották a mezőnyt. A nehezen mozduló szánok keserves küzdelmét a csehek dominanciája, és az osztrák csapat tüntető morgolódása jellemezte. Ha valaki a jégvitorlázást, valami nagyon hideg ülősportként ismerte, az most láthatta mennyire nem az. Az ingre vetkőző spotolók kreutzolva futkároztak a szán mellett, mert a szabályok ezt is lehetővé teszik! A szerencsétlen vitorlaszabók hiába alkotnak a maximális élességre optimalizált vitorlát, ha azt a futó sporttárs könnyen felülírhatja...

Reméljük az éjszaka nem fűti tovább a pályát, és az életünket féltő hatóságok sem akadályozzák meg, hogy a várható front közeledtével, valódi széllelbélelt futamokon dőljön el a Bajnokság sorrendje.

Gerő András