Humán szennyezés a Balatonon

Kedves Merlin! A Zamárdi kikötőről szóló álmodat jobban szerettem. :-) Bízom abban, hogy Rhea és a többi elitélt jobb sorsot ér meg 2050 juliusában. Mindenesetre abban egyet értünk, hogy óvnunk kell a Balaton törékeny egyensúlyát, még akkor is ha elméletileg jelen állapotában megnyugtató az állapota.

Jó szelet!
András

Kedves András!

Engedd meg, hogy élből kontrázzalak. Téged is, meg a Limnológiai Intézet pallérozott tudású jeles kutatóit is. Szerintem van nagy baj.
Nem a tonnákkal, meg pár almacsutkával. Szeretett tavunk szerkezetével. Gondoljunk utána; mondjuk legyen 75 km. hosszú, 5 km. széles és 3 m. mély. Kicsinyítsük le. legyen a makett 7,5 m. hosszú, 0,5 m. széles. Mi is lesz a mélység? 10 000 – el osztunk!!! 0,3 mm!!! Még egy kiterített tisztességesebb felmosórongy is vastagabb.
Ennek figyelembe vételével tekintsünk a víz hőmérsékletére, nap besugárzására, bomló anyagok bomlási sebességére... stb. A helyi probléma mindjárt nem lesz olyan helyi!
Divatos mondat a sajtóból: ...” a Balaton kosz fészkeinek megszüntetése”. Irtjuk a nádasokat, mocsaras részeket, lekövezzük a partokat, kulturált több kilométeres strandokat, üdülősorokat építünk.
De mi lesz a természetes szűrő területekkel, ahol büntetlenül elbomolhatnak az elhullott álatok meg az általunk beszórt hulladék (már ami egyáltalán képes bomlani), ürülék.
Meg aztán a kikötő medencéket is takarítanunk kéne, de naponta ám! Ott aztán gyűlik minden, ami csak nem hiányzik a vízből. És ha van olyam marha, aki saját szabadsága alatt, a vitorlástúra drága idejében, figyelmen kívül hagyva a befizetett évi félmillió forintot, saját szemetes zsákjaiba halássza össze amit tud, legalább be tudná dobni egy erre való zárt tartályba.
Ha csak nyugtatjuk magunkat és nem teszünk meg mindent, amit csak ép ésszel lehet, szerintem óhatatlanul ez vár ránk:


Filmrészlet 2050 július.

A légpárnás busz hatvan utasával kellemes surrogással siklik az autópályán. Messziről jött turisták. Ki a képernyőket bámulja vagy zenét hallgat, mások digitális könyvet olvasgatnak. Van aki csak ül kényelmes foteljében és élvezi a hűs lég kondiból a tovasuhanó tájat. Közép tájt idősebb bácsi: ősz haj, ápoltan bozontos szakáll. Kopott tokjából már percek óta előkapta távcsövét, kutatva szemlél jobbra. Mellette párja. Szinte nem fogta az idő, fényes sötétvörös haj, pajkosan csillogó szemek. Talán a kilók, de ugye ez a fiatalabb útitársaknál is bőven van. Egy hatalmas völgyhídról megcsillan valami.

- Kedves útitársak, jobbra tekintve a méregtavat láthatják! Nemsokára megérkezünk. Addig engedjék meg, hogy pár szót ejtsek a történetéről. A középkorban szánó – vető emberek éltek körülötte, halászok járták gazdag zsákmányt remélve. Az első világégést követően kezdték üdülőhelynek használni. Kikötők, strandok, nyaralók épültek. Az huszadik század közepétől a folyamat felgyorsult. Gombamód szaporodtak az egyre nagyobb üdülők, szállodák, nyaranta több millióan pihentek, szórakoztak sportoltak itt. Képzeljék el kedves útitársaim; fürödtek, szörföztek, vitorlás és kiránduló hajók szelték. Esténként a partokon zene szólt. Minden volt itt amivel most a Garda tónál vagy az Adriánál találkozhatunk (szenzációs ajánlatainkat a hatos menüpontnál olvashatják). A tragédia hetek alatt történt. 2020 nyarán a nyaralók bőrén különböző kiütések, fekélyek jelentkeztek. Két hét múltán történt az első haláleset. A gombamérgezéshez hasonló tünetekkel több százan vesztették életüket. A strandokat, kikötőket lezárták. Egy hónap alatt elnéptelenedtek az üdülőhelyek. Haltetemek tömkelege lepte el a vizet és a partokat. Hullottak a madarak, kígyók – békák, minden vízzel kapcsolatos lény. A nádasok a következő tavaszra pusztultak el. A dögletes bűz több kilométeres sávban lehetetlenítette az emberi tartózkodást. A helybéli lakosság is elmenekült. Csak a nagyobb városok parttól távol eső területein laktak még pár évig.
És biztosan máig sem tudjuk mi történt. Tudósok vizsgálódtak, vitáztak. Feltételezések születtek; növényvédő szerek, illegális vegyi anyag temető, túlterhelés, foszfor, vízhőmérséklet és még sok más. Ne higgyék kedves vendégeink, hogy nem tettek semmit. Gépek tömkelegével szedték az állat és haltetemeket. Balra tekintve, az a magas kéményes épületcsoport az egyik égető maradványa. Hat ilyen üzemelt napi 24 órában. Vegyi anyagokat is juttattak a vízbe, de minden igyekezet kudarcba fulladt. Végül a vízcsere mellett döntöttek. A Sió zsilipjét felrobbantották. Ebből az következett, hogy a fertőzött víztől Gemenc vadállományának egyharmada is odaveszett. A tó vízkészletének úgy hetven százalékát sikerült leengedni, mire megállapították, hogy az iszap úgy elszennyeződött, hogy nem volna értelme az újra feltöltésnek. A Zala folyót elkerülő csatornába terelték, a tó környékét öt kilométeres körzetben hermetikusan lezárták. Katasztrófa sújtotta terület, belépni tilos.
Önök viszont ne nyugtalankodjanak, látogatásunk veszélytelen. Irodánk minden „katasztrófa túrizmus” útján garantálja teljes biztonságukat. Köszönöm kitüntető figyelmüket, pár perc múlva megérkezünk! –

A jármű lassít, jobbra kanyarodik. Tiltó táblák, majd sorompó fel. Magas, dupla szögesdrótkerítésen nyílik a kapu. Lassan tovább siklanak a töredezett úton. Elvadult dzsumbuj mindkét oldalon, egyre sűrűbben omladozó házak. Némelyik rom felett üszkös gerendák meredeznek. A tűz is kivette részét a pusztításból.
- Nézd! Ez itt panzió lehetett! Ez meg bevásárló központ.
- Apu! Ez benzinkút volt?!
- Kedves útitársak! Balra láthatják a hajdani vasút állomást. – Az épület teteje berogyva, ablakai tokostul kitörve, falai omladoznak. A bejárat fölött pár betű még kapaszkodik : BALA O FÖ DVÁ .
Átsiklás a rozsdás síneken, váratlanul egy új, hipermodern, fehér, vasbeton – üveg épület. A busz mellé csúszik, halk szusszanás, felcuppan a zsilip, a közlekedő alagúton szabad az út az épületbe.
- Hölgyeim és uraim! Sétáljunk át a fogadó terembe. A minden kényelemmel felszerelt helyiségekben tetszésük szerint fogyaszthatnak ételeinkből – italainkból. Gyermekeknek játszó sarok, érdeklődés esetén megtekinthető három dimenziós helytörténeti kiállításunk, esetleg a 150 TV csatornából választhatnak kedvükre valót (a hatos csatornán láthatják cégünk augusztusi üdülési kínálatát, valamint óriási kedvezményeinket törzs utasaink részére).
A „katasztrófa séta” résztvevőit kérem fáradjanak velem az öltöző – fertőtlenítő helyiségbe. Az időjárással szerencsénk van, a levegő összetétele megfelelő, gázálarc nem szükséges. Elégséges a gézmaszkot lazán a szájuk elé kötni. Ne feledjék a cipőjükre húzni a gumi papucsot! –
Miközben cihelődnek két mosolygós rendőr lép a szobába, köszönés – bemutatkozás.
- Mi leszünk az Önök „véd angyalai”, kérem azonnal szóljanak, ha bármi kívánságuk vagy problémájuk van. -

- Kedves résztvevők! Indulhatunk?! Kérem haladjunk egy csoportban, maradjunk a számunkra kijelölt ösvényen. Köszönöm!-
Szusszan a zsilip, nyílik az ajtó. A kis csoport lassan kilép a szabadba. Süket csend honol. Jobbról sárga boltíves épület maradványait kerülik. Kikötő épület lehetett, falán szóró festékkel mázolva feketéllik a felirat: B E V É G E Z T E T E T T !
Feltárul előttük az öböl. Barna mocsár, pár sekély tócsa. A víz spenót zöld és szúrós. Hajóroncsok, félig a sárba süllyedve körös körül. A hajdani beszállóhely mellett utasszállító rozsdásodik oldalára ferdülve; kecses, karcsú teste még holtában is eleganciát sugároz. Farán egy név: HELKA . Szemben és jobbra vitorlások maradványai. Három fahajó szinte egymáson, árbocaik darabokra törve végükkel az iszapban, drótkötelek összegabalyodva. Találgatják, hogyan hívták őket; SIR K Ó látszik az egyiken, NE ERE II és ST FÁ IA a másik kettőn.
Szó nélkül követi a csapat a vezetőt a part menti ösvényen, őket pedig a rendőrök. Jobbra emeletes épület romjai, aztán egy másik is.
- Itt volt a vitorlás klubház – töri meg a csendet az idegenvezető.
- Ezek voltak a zuhanyozók – mutat a sötéten ásító romos lyukakra.
- Miért van ekkora csend? Se egy madárfütty, se egy békabrekegés?
- A tómeder és környéke teljesen steril. Pontosabban a vízben kizárólag zöld alga és tüskéshínár él, ezek viszont burjánzó mennyiségben. Halak, állatok, madarak nincsenek, még szúnyogok sem. A romok zugaiban kizárólag a csótány fajták tenyésznek és ülik torukat. A patkányok szintén kipusztultak pár év alatt. Táplálék híján a parti madarak is eltűntek. –
A hajdani klubház falán kopott cégtábla: MARI A BI Z RÓ.
A deszka mólók, melyeknél a vitorlások álltak össze – vissza ferdülve, töredezve rogyadoznak. Pár hajó hátulja a cölöpökhöz kötve lóg míg orrát már elnyelte az ingovány. A műanyag testek lassan porlanak a feliratok még láthatóak: CASTOR , POLLUX, PITLÁK, BUTHAJÓ, NAGY MÁGUS. A parton is temérdek hajóroncs. Elég sokat kiemelhettek a vízből. Sorba állították őket, a kocsikon rögzítették, bízva a vész elmúltában. De az nem múlt el. Az utánfutók szétrozsdásodtak, a hajók többsége már ledőlt, darabokra tört vagy szétrepedt. Villannak a fényképező gépek, pásztáznak a videók.
- Ebben a kikötőben több száz vitorlásnak jutott ..... Dávid bácsi!!! Dávid bácsi!!!! ne menjenek a roncsok... Zsuzsa néni!!!! ....-
- Hagyja kedves kisasszony, évente itt járnak. Látja a kollégám már kíséri őket pár méterrel lemaradva. Az egyik hajó az övé volt, apjától örökölte, látja ott az a kék. Ne zavarjuk, az öccse geológus volt, a tó megmentésén dolgozott, itt halt meg. Hallgassa csak, a néni híres musical énekes, mindjárt énekelni fognak valami régi dalt. –
A kék hajó alatt az állványt szinte alig kezdte ki a rozsda. A műanyag hajótest viszont alaposan megfakult, de még viszonylag egyenesen áll, lefektetett árboccal, vastag sárga ponyva alatt. Az öreg korát meghazudtolva fellép a trélerre és egy kéztörlővel végigsimítja a hajóoldal egy darabját. Előtűnik a felirat: RHEA. A pár kézen fogva áll a föléjük magasodó hajótest mellet és felcsendül az ének: Balaton – Balaton náddal van kerítve ....... elmennék én véled a kék tó kellős közepébe ...... ahol a Balaton náddal van kerítve.
A kis csapat némán hallgatja, majd mikor megfordulnak szórványos, majd egyre ütemesebb taps csattan fel, aztán elhal, ismét a süket némaság. Szó nélkül sétálnak vissza.
Ismét a buszban ülnek.
- Kedves útitársak! Megvan mindenki?! Akkor indulhatunk.
Amint lassan kikanyarodnak, egy vörös kő templomrom tűnik fel. Teteje beszakadva, tornya, falai magányosan merednek az ég felé. Durva, vastag, fehér festékszórt felirat: ELJÖTT AZ ÍTÉLET NAPJA, MENTSD MEG URAM BŰNÖS LELKEMET, DE NE KEGYELMEZZ A GONOSZOKNAK!


2010-07-26

Merlin!