Utoljára az utolsó futam utáni hatalmas izgalomban találkoztunk. Éppen zajlott egy óvás, aminek a végkimenetele változtathatott Joni összetett eredményén is. Lesz-e Joni második az U18-ban is? - ez volt a kérdés akkor. Igen, második lett, és megnyerte az U16-ost Európában és a Világon is. Felszabadultan beszélgetünk, számára eljött a pihenés ideje - gondolom én. De nem, ezen a héten szolgálatban van: önkéntesként segít a Radialok és a Standardek világbajnokságán sólyázni.

Mennyi munka van amögött, hogy valaki 247 fiú közül a legjobb legyen? Azt tudom, hogy rengeteget szerepeltetek Benjivel együtt külföldi versenyeken.

 

Hát igen, sokat voltunk kint, meg most, a VB előtt volt egy pár hét edzőtáborunk is, hogy szokjuk az balatoni körülményeket...

A Balatont neked szoknod kell?? Többet vagy tengeren, mint itthon?

Igen, sokat voltunk külföldön, és ez úgy van, hogy mindig azt a vizet kell szokni, ahol épp világverseny jön, most a Balatont. A többiek is ugyanannyit edzettek itt, meg eljöttek korábbi versenyekre. De az ausztrál például, aki harmadik lett, az csak a VB előversenyére jött el, ott meg nem is ment túl jól. Ott egy másik ausztrál ment jól, aki meg itt a VB-n nagyon peches volt, mert három futamban vezetett és mindhármat lelőtték.

Neked mi múlt a szerencsén és mi a teljesítményen?

Tudtam hozni egyenletesen a helyeket, mindig 10-ben voltam. Az volt a cél, hogy az első 5-ben legyek, ehhez pedig 50% a teljesítményen múlik, a másik 50 pedig azon, hogy mások rontanak-e, vagy sem.

Édesapád, aki mindvégig ott állt a hátad mögött, büszke most?

Hát, remélem! Ő igazából az edzőm, a menedzserem, a mentorom, minden.

Milyen volt szerinted ez a VB összehasonlítva más országok világversenyeivel?

Szerintem jobb volt. Nagyon kitettek magukért a rendezők, jó volt, hogy megtettek mindent, hogy ebben a forgolódós, leálló szélben is meglegyen a vb. Ahhoz képest, hogy milyen szél volt, nagyon jó volt ez a vb. A többi az mindig tengeren van, az más. De egyébként is olyan személytelen, megjössz, becsekkolsz, mész aludni, vagy mennek az óvások, satöbbi. Itt meg tök jó volt, hogy mindig kaptunk fagyit becsekkolásnál, mosolyogtak, segítettek sólyázni, volt zene, meg csocsó, úgyhogy ez sokkal jobban tetszett, mint máshol. Ezeket nem csinálják máshol.

Sok barátod van már a világból?

Hú, rengeteg.

Ők mit mondtak a vébéről?

Nekik is nagyon tetszett a rendezés, csak nekik az nem tetszett, hogy ilyen forgolódós a szél. Ők egyenletes irányból fújó szélhez vannak szokva, ami maximum 5 fokokat fordul. Meg a tengeri kétméteres hullámokhoz is, na, itt az is más.

 

Neked is jópár kalandod lehetett már a világban. Melyik volt a legdurvább, amire emlékszel?

A legdurvább itt a Balatonon volt, amikor apával kimentünk egy jó 6-os északiban még ópéval edzeni és közben feltűnt délről egy fekete gerenda. Gondoltuk, északi szembeszélben ez biztos nem fog tudni bejönni, de nem így lett. Egyszer csak lecsapott, a vitorlám az rögtön szanaszét szakadt, még lobogtatva is lógtam a hajóból, aztán elkezdett esni a jégeső, ami a nagy szélben olyan volt, mintha kövekkel dobálnának, a mericskét tartottam az arcom elé, hogy védjem magam.

A tesóddal támogatjátok egymást?

Igen, motiváljuk is egymást, meg örülünk egymás sikerének. Most is, amikor kiderült az eredmény, rögtön írt sms-t, hogy király vagy, tesó, meg minden.

Ő most éppen Cipruson van, ISAF VB-n, Laser Radialban.

Igen, egy futamuk volt eddig, csinált egy negyedik helyet. Én is drukkolok neki.

Indulsz Kékszalagon?

Még nem tudom, egy haverom hívott, hogy menjünk végig egy Scholtz 22-essel. Szerinted mennyi idő végigmenni vele?

Nem tudom, meg kell nézni régebbi futott időket a neten. Én úgy emlékszem, hogy 20 óra alatt meg lehetett csinálni, de persze szélfüggő.

Az király. Akkor lehet, hogy elmegyünk, jó buli lesz.

Fotók: Szekeres László, Kövendi Eszter 

Kövendi Eszter