- De. Sőt abszolút. Csak éppen milyet? Nyilvánvalóan Code-ot. Ja, nincs annyi pénzünk. Eladó a No Name. Egy 8-as? Imádom azt is, de nem nagy falat az nekünk így elsőre? Te - mi lenne, ha vennénk egy J-t?

Kivonatosan nagyjából így kezdődött. Néhány perccel később elkezdtem felhívni fél-, egész és igazán J ismerősöket: a következő márciusi hétvégén végig is tapogattuk orrtól farig az Enigmát. Jó, nagy baj már nem lehet, hajó az lesz, maximum dolgozni kell vele egy kicsit. De azért csak elkérem annak a másiknak is a számát...

- Hogy miii? Tényleg úgy hívják, Just A Big Dinghy???

Ott és akkor gyakorlatilag el is dőlt. Mivel Norbi az olasz születésű, majd Svájcban nevelkedett, november óta pedig magyar kezek által felújított J nevét a telefonbeszélgetésnek azért a végére időzítette, a hajót effektív megnézni már egy zacskó előleggel érkeztünk. Meg remegő zsigerekkel...

- Figyelj... Van egy hajónk...

Amíg a gödi kertben állt, nem hittem el, hogy annak a nagyranőtt dinghynek azzal a szemrevaló 7,32 méternyi testével, a fajtájához képest maximális mennyiségű fa részletével, a gyönyörű olasz korlátlábaival, meg a Neuchatel-i hajólevelével - annak a fele az enyém...

A kikötők alig 1 hét múlva nyitottak, és ahogyan a megvásárláson, úgy a daruzáson sem sokat gondolkodtunk: a JABD az első szombat első időpontjában vízre került Földváron. A tervek szerint első útja Földvárról Füredre vezetett, minthogy a túlparton aznap történetesen egy másik teszt vitorlázás is zajlott - az 5-ös és 6-os Code-dal... A hét kérdése hirtelen az lett, hogy mivel az első saját nagyhajó vízretétele önmagában kellene, hogy történelmi legyen, merjem -e a napját mégis a Code-dal befejezve álmodni?

Nem várt eseményektől mentes szerelés és egy kis szezonnyitó Szparizás után fél 1 fele kényelmes szélben indultunk már a kikötőben is boldogra mosolygott csapattal Füredre, hogy a következő 3 órában szinte tökéletesen stresszmentes örömvitorlázással mutassuk be a tónak első napján a J 87-es vb pecsétes groszát, Mr. Z-t (3054) és spi társát, A Csehszlovákot.

A Panoráma előtt elkövetett néhány perc trapézolástól eltekintve minden a forgatókönyv szerint zajlott, beleértve az időjárást is: komolyabb meglepetés hiányában annyira időben értünk Füredre, hogy kikötés után még a to do listát is befejeztük.

Árpinak köszönhetően a JABD-nek Füreden egy egész kikötője lett, úgyhogy nyugodtan mehettünk intézni a karbon szerelmi ügyet: a leálló szélben az új Code nem sokban különbözött az 1-estől - más lett volna nyilván, ha a reggeli reffelésben találkozunk először, de vele továbbra is annyira vak vagyok, hogy 3 csomó alatt is gyakorlatilag mindent azonnal megbocsátok. Köszönet, hogy megint lehetett!

A parton csendes lett az este: az a korán kelős, egész nap hajón levős jó fajta. A túl sok boldogságban is elfárad az ember - néha még jobban is... Utolsó ébren töltött órámban Tihany tetején a könnyeim Füred fényeivel folytak össze: a két csodás egykezes márciusi 470-ezés után az idei szezon harmadik napján a saját J-t és a Code-ot pörgethettem vissza fejben egymás mellett április első szombatján...

És hogy hogyan tovább a mindigjó után? Csinálok helyet, hogy legyen újabb álom. Mert a valóságok ott állnak már Tihanyban és Földváron.

Fotó: Éder Bálint, Faragó Norbi

Kovács Éva