Utoljára 1992-ben volt ilyen munka, akkor egy úgynevezett szívó-kotró dolgozott és takarította a medret. Ez az eljárás, nevéből is adódóan egyfajta szivattyúzás, vagyis úgy működik, mint egy porszívó. Egyedüli hátránya, hogy csak az iszapot és az öklömnyinél nagyobb köveket távolítja el, a többit bent hagyja a mederben. Ez a környék adottságaiból következően elég köves, így most a kotrást egy markológép végzi. Ez a markoló, a Cat-i, az Óriás line tulajdona. Ketten dolgoznak az úszópontonra felszerelt gépekkel, Nagy Tamás és Muszta Roland, akik nagy odafigyeléssel és fáradhatatlanul végzik munkájukat. A napi teljesítmény három uszály, ez alatt nem adják. Érezhető, hogy Dobos Pista még a túlvilági nagy vízről is figyel rájuk, ők pedig meg akarnak felelni az elvárásainak.

 

 

 

Precíz és pontos munkát végeznek a Balatoni Hajózás emberei is, akik a kitermelt mederanyagot szállítják a Sió vontatóval, a Balatongyörök és a Szentmihály kápolna közötti, Vízügy által kialakított zagytérbe. Ez sem egyszerű, mint ahogyan az sem, hogy az uszályokban lévő vizes anyag, hogyan kerül ki a tározóba. Ehhez, egy speciális gépet, elevátort kellett odatelepíteni, a hozzá tartozó kb. 250 m hosszúságú csővezetékkel, amin keresztül a zagy kijut a tárolóba. Hallatlanul nagy szervezés, speciális technikai háttér és nem utolsó sorban a Vízügy hónapokon keresztül zajló előkészítő munkájára volt szükséges ahhoz, hogy mindez, megvalósuljon, és akkor még említést sem tettünk a költségekről, ami az előzőekben vázolt feltételek miatt óriási. Nyilvánvaló, hogy a kikötőket üzemeltetőknek időről-időre szembe kell nézni ezekkel a feladatokkal, pénzeket kell tartalékolni a munkák elvégzésének finanszírozására. Mindezek ismeretében, talán érthetőbb a kikötőhelyi díjak nagysága.

 

 

 

Az, hogy a kikötőket időszakonként kotorni kell természetes dolog, hisz az áramlások hordalékot mozgatnak, amik ezekben a zárt helyekben lerakódnak, tehát természetes folyamatról van szó. Az állandó vízszintváltozás is komolyan befolyásolja ennek nagyságát. Ha alacsonyabb a víz, akkor a hullámmozgás lejjebb ér, ami elindítja a lerakódott réteget, majd a magasabb víz kijjebb viszi és tölti a partokat, vele együtt a kikötőket, csatornabefolyókat. Ebből következik, hogy rendszeres mederkarbantartásra van szükség a Balatonon.

A kotrási munkákkal egy időben, korszerűsödik is a kikötő. Cserélik a peremfákat, újítják és korszerűsítik az elektromos rendszert, aminek köszönhetően megfelelő számú és kapacitású áramvételezési lehetőség lesz a kikötőben. Nagy szükség is van rá, mert, ahogy hallom megérkezik a második állandóan itt tartózkodó elektromos hajtású hajó is, amit remélhetőleg továbbiak követnek majd. De építési munkálatok zajlanak a kikötő gyönyörű szép, vörös kőből épült, éttermet és vendégszobákat is befoglaló épületében. Az emeleti szobák ablak cserét, légkondicionálást kapnak és felújítják az tusolókat, hasonlóan, mint azt a múlt évben tették a földszinti, vendéghajósok használatában lévőkkel.

 

 

 

Egyedüli fura látvány, a parton lévő, bedaruzásra váró hajók már vízben állása. A magas víz miatt a kikötő alsó partja erősen víz alatt áll. Emiatt már a tavalyi évben is egy építő állványokból álló járófelületet kellett telepíteni ezek elé a hajók elé, több hónapra, ami szintén komoly anyagi terhet ró az üzemeltetőre. De nem csupán ez a gond. A kikötőket a korábbi hatósági előírások szerint a 100 cm-es vízmagasságra építették. Ez a mostani és múlt évi magasan tartott víz komoly károkat okoz a parti létesítményekben, a kikötők berendezéseiben és építményeiben, mely a hozzáértők szerint milliárdos nagyságrendet is eléri.

 

 

 

Az okozott probléma általános. A magas víz tartása, ma már a minisztériumban dől el és érezhetően nem szakmai alapon. Így a döntéshozónak azon is el kell majd gondolkodnia, hogy a kikötők szintemelését miből fogja finanszírozni a jövőben, vagy megoldja a Balaton vízpótlását és visszaállítja a 100-as szintet. A magasan tartott víz miatt, alacsonyra kerülnek a kikötőperemek, oda hajókat alig lehet kikötni, a hajókról létrával lehet lejutni. Mindezek a kellemetlenségen túl komoly balesetveszélyt is hordoznak magukban.

 

 

 

Az elhúzódó munkálatok miatt a vízre tétel is csúszik, a szokásos április közepe helyett, május közepére. A tervek szerint május első napjaiban kerülnek vissza a bóják a kikötéshez, amelyeknek egy kicsit „állapodni” kell, hogy a hajók rájuk köthessenek. Ez természetesen nem befolyásolja a vendéghajók érkezését, mivel a vendéghelyek peremfái időben visszakerülnek a helyükre, a Zanzi étterme május 1-én kinyit, változatlan személyzettel, kínálattal és barátságos vendéglátással.

 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim !  Túrázóknak ajánlott !!