Lecsó Kupa a Spartacusban - beszámoló

Paprika (ebből minimum 2,5 kilogramm), paradicsom, szalonna, hagyma. Ez az alap, legalábbis egyes iskolák szerint. Innentől mindenki úgy variálja, ahogy akarja. És mindenki a legjobb ételt készíti el, amivel biztosan nyer, a többiek nyilván kutyaütők.

Ha pedig végül mégsem kapunk díjat, hát persze, hogy bunda volt, a Zsűri különben sem ért hozzá. Desszertet Zsófi biztosít, abban még sosem csalódtunk, erről legalább nincs vita.

Letelik a két óra, tetőfokára hág az izgalom, igen sokáig nem száll fel a füst. Amikor végre igen, áhítatos a csend a sötétben (mert bőven napnyugta után vagyunk), sorra hirdetik ki a különdíjakat. Aztán nem lehet tovább húzni, kiderül, kinek a lecsója ízlett legjobban a bírálóknak. Akié nem, az csalódik. Kicsit elszontyolodik. És értetlenkedik. Sőt, fogadkozik, is: ezeknek lecsót? Soha többet! - tisztára, mint a Kékszalag után. Pár perc múlva azonban mindenki lehiggad, elfogynak az utolsó maradékok, és megvilágosodunk: már megint át lettünk verve. Egy úgynevezett verseny örve alatt együtt töltöttünk pár felhőtlen órát, amelyek még inkább közösséggé formáltak bennünket. És az alapvető szándék valami ilyesmi...

A lecsó kupát a Spartacus Vitorlás Egyesületben rendezték.
További fényképek a galériában.