Szükség szerűen rásodródik a szél alatti mólóra. A vitorlát még jó öt percig nem tekerik be, hiába üvölt vagy ötven torok.

Miután jó alaposan feltúrták magukat a kövekre, végre berolloznak. Megérkezik a segítség. Kérik, dobjanak kötelet, hogy lehúzzák őket. A vitorlázók nem értik, azt sem tudják mi az a vontató kötél. Legalább tíz percig, végtelen türelemmel magyarázzák a rendőrök, mit is akarnak csinálni, mindezt hogyan, mi „fán terem" az a vontatókötél, és hova kössék.

Végre valahára, vagy félórás tökölődés után előkerül minden, levontatják. Vissza akarják segíteni a cölöpökhöz, de nem. A hajósok csak ki akarnak futni, hogy elhajózzanak a szomszédos kikötőbe. Persze széllel szemben úgy tizenhat kilométert.

A rendőr jegyzőkönyvet vesz fel, aláíratja velük, hogy csak saját felelősségükre mehetnek a vízre, figyelmeztetve őket a közelgő 95 km/h széllökésekkel kísért hidegfrontra, mely órákon belül besöpör északról. Majd mellévett alakzatként kihúzza őket a tóra, jó messze a parttól.

Egy darabig billegnek a génuával, majd kezdik felcibálni a grószt. Szélbe állás nuku. Saját tengelyük körül forognak, sodródnak, majd elszabadul a génua, leszakadt a behúzó kötél. Valami csoda folytán, többé-kevésbé feltépik a nagyvitorlát, majd berollozzák a használhatatlanná vált fokkot. Próbálnak krajcolni, persze csak paskolják a hullámokat. Fél óra alatt, talán ha öt méterrel kerültek feljebb.

Itt hagytam abba további megfigyelésüket. Bizonyossá lett számomra, hogy előbb utóbb ugyanide fognak visszajönni. Elgondolkoztam: már sok bénázást láttam, de ilyen tájékozatlansággal és hozzá nem értéssel még nem találkoztam. Ezek annyit tudtak a vitorlázásról, hogy fel kell húzni a rongyot, megfogni a kormányt, és ha van szél, megy a hajó amerre akarjuk. Nem hibáztatom vitorlázó társaimat, hisz honnan tudnák, ha soha senki nem tanította meg nekik. És itt ébredt a kérdésem: Nagyon kíváncsi lennék rá, kinél, vagy mely cégnél oktatták őket, ki vizsgáztatta, és minek alapján állította ki az eredményes vizsgabizonyítványt. Első sorban az ő figyelmükbe ajánlom soraimat!

Gelencsér György (Merlin)