Jelentem, a vitorlás szezon már április elején elkezdődött, csak úgy magától, hogy egy kicsit elcsépelt legyek: alulról szerveződően. Csak a Szövi hivatalos versenynaptára szerint is túl vagyunk már vagy 15 versenyen, és akkor a kikötői szerveződésekről még nem is beszéltünk.

 

 

 

Sokan értetlenül fogadták a siófoki szezonnyitó ötletét, mely nagyban hajazott a füredi hagyományos évadnyitó jövő hétre datált programjára. Valójában azokon a parti rendezvényeken, ahol látszólag a vitorlázást próbálják népszerűsíteni, csak a helyi látogatóturizmust próbálják felturbózni, látványelemként behúzva a vitorlázást.

Több mint nyolcvan hajó rajtolt el a Bahart regatta siófoki versenyén, mely egyben a Yadstick Trophy első idei fordulójaként egyébként is az egyik legnépszerűbb amatőr verseny, függetlenül a parti látványosságoktól. De Balatonkenesén is várták a résztvevőket a „Balaton Kapuja” néven kiírt szezonnyitóra, ahogy a hagyományos Tolnay Kálmán emlékverseny leginkább profik részére kiírt eseménye is független - ha egyáltalán van - a parti rendezvényektől. 

A lényeg mégsem az, hogy össze lehet-e hozni a parti idegenforgalmat a vitorlásversenyzéssel, hanem, hogy mindenki érezze jól magát ott, ahol van, a parton vagy a vízen – és ehhez kell a megfelelő feltételeket biztosítani.

 

 

 

Én például nagyon jól éreztem magam a Bahart patinás VIP hajóján, a Kelénen. Gyönyörű látványt nyújtott a Yardstickes mezőny, láttuk közvetlen közelről a rajtot, kedves emberek voltak a fedélzeten, de nem hiszem, hogy ettől a városi idegenforgalom jelentősen emelkedne. A parti nagyszínpadon egész jó élő zene szólt, a kirakodósátrakban is lehetett pénzt költeni, és ha véletlen valamelyik elkötelezett vitorlázó nem jutott ki a versenyre, akkor láthatott Flaar 18-ast, vagy katamaránt, de abban nem vagyok biztos, hogy a hajós kiállítók jelentős üzleti sikerként élték meg a jelenlétet.

Turista üzemmódban kompoltam át az északi partra, élvezve a tihanyi parti útról a tó megunhatatlan látványát. A tihanyi kikötő rekonstrukciója elkészült, a parti létesítmények felújítása is folyamatban van, hamarosan itt is méltó környezet várja az ide látogatókat.

A kikötőben sétálva feltűnt néhány gyönyörű kócsag, a Balaton egyik legszebb madara. Egyre több helyen tűnnek fel, miközben a hattyút egyre kevesebbet látok. Kíváncsi lennék, mi lehet az oka a madárpopuláció ilyen látványos változásának.

Azt tudom, hogy a kócsagokat nemes tollukért vadászták le a XIX. század óta, mert meghatározó eleme volt a „díszmagyar” ruházatnak.

 

De mi történt a hattyúkkal? Erről sokféle rémhír kereng, valójában nem sikerült megtudnom, hová kerültek. Egyesek szerint összefogdosták őket, és valahol az Alföldön lerakták, de ez egy szárnyast nem nagyon akadályozna a visszatérésben. A hajógyári kikötő nádasában konkrétan lakik egy, de a nagy éhenkórász sólyára piszkító csapatok valóban eltűntek. Azt sem hiszem, hogy a kócsagok szorították ki őket, és az sem életszerű, ami néhány éve a Miskolc-Tapolcai tó hattyúival történt, ahol egyszerűen beépültek a helyi populáció táplálékláncába.

 

 

 

Amúgy a tó tömve volt vitorlásokkal, és nem csak a versenyzőkre gondolok. Valóban dübörög a szezon. Elmélázva nézegettem a tó jellegzetes túrahajóit, a friss szélben is megfontolva haladó 16-24 lábas családi élvezgetőket, amikor, mint egy űrrakéta megjelent a másnapi versenyre készülő Black Jack, a maga hatalmas vitorlázatával, bukósisakos csapatával egy testen balanszírozva. Magam elé képzeltem a régi tihanyi képeslapokat, ahol elmaradhatatlan látványelemként mindig ott punnyadt egy-egy vitorlás hajó, jobbára Kalózok, többnyire jellegzetesen fehér vitorlázattal. Most meg jönnek ezek a szénszálas rohanógépek, a fél hegyet betakarva. Mi lesz a látvánnyal? 

Még jó, hogy képeslapok nincsenek, egy szelfin meg jól mutat a hidrofoil, háttérben a kőröshegyi viadukttal.

 

További képek a galériában!