Egy a sok  közül......

Bagolyvár
Bagolyvár

Gyerekkorunkban amatőr jelleggel belekapkodtunk mindenféle sportba.  A napi élményt jelentő foci,  röplapda, pingpong töltötte ki napjainkat, de néhány különlegesnek számító is, mint az ejtőernyőzés, boksz, vagy a gyerekszerelmünket jelentő motorbicikli. Épp a barlangászás mindent elsöprő  élménygazdagságát  élveztem mikor Heinrich Péter barátom, ma sem tudom milyen ihletésből addig rágta a fülemet, míg  1963 telén egy vasárnap elmentem vele Agárdra az Építőkhöz vitorlázni. Nem tudom mire számítottunk, mert befagyott tóval, homok.- és sóderkupacokkal, téglarakásokkal találkoztunk. Vitorlázás helyett pedig Reinchardt Gyuri instrukciói alapján hajó alját vakartuk, téglát hordtunk, vagyis rögtön megkezdtem az ismerkedést a vitorlázás alapjaival. A társaság pedig minden addigi álmomat felülmúlt, mint a mágnes vonzott azonnal. Ettől kezdve vasárnaponként lejártam  Agárdra, hétközben pedig téglahordásról álmodoztam. Az így szerzett élmények egész életemre kihatottak. A civil életben az építés, az alkotás, a fejlesztés, a szabad időmben a természet szeretete, a szél, a víz és a nagy szerelem a napsütés töltötte ki hétköznapjaimat, ünnepeimet. Még nem tudtam, hogy az akkor még bakancsos Reinchardt Gyuri álmaihoz lapátoljuk a homokot, vagyis már a kezdeteknél részese lehetek a néhány év múlva a vitorlázó utánpótlás fellegvárává váló VVSI  létrehozásának.

Dr. Springer Ferenc
Dr. Springer Ferenc

Ekkor a Bagolyvár már állt, alul az  asztalos műhellyel, az emeleten dr. Springer Ferenc, Feri bácsi főhadiszállásával, ki Marinovich Endre támogatásával a Velencei - tó fejlesztésének motorja, az agárdi vitorlázás mentora volt. A kikötőnek még nyoma sem volt, csak nád mindenhol. A tavon működött három klub, a Madárvártához közel a rét közepén, lábakon és vízben álló faház a MÁV Előre, Devecseri Tibor ( Öcsi Bácsi ) vezényletével, a Székesfehérvári Építők, amelyből a VVSI nőtt és vált ki és jogelődje Sipos Péter (Sipi) Finn bázisát jelentő Alba Regia SC.-nek, valamint a gárdonyi telephelyen a kicsi Székesfehérvári Vízügy SC.  Néhány év múlva a MÁV Előre új telephelyen beolvadt a megalakuló KÖFÉM SC.-be, a Vízügy pedig 1973-ban megszűnt. A három klub összesen 10-12 „láda" Moly-t,  18-20 Kalózt, és 2 fa Finn-t (Vidra, Lutra) tudott indítani a versenyeken. A két Finnes,  B. Szabó Péter és a ma is aktív Flackner Ferenc, valamint a Kalózosoknál a Varga - Hegedüs, a Hajmási - Magyar, a Berzsenyi-Lénárt, a Devecseri - Ozvári, az első agárdi büszkeség a vízügyes Fejér Vili - Fekecs Imi (Maki - Öccse) kettős a Kalóz ifi bajnokságon elért - ha jól tudom - harmadik helyükkel, a  Molyosoknál Fodor Péter (Bögyölő), Szombatfalvi Rudi, a mávelőrés Tóth Jenő az ugyancsak vízügyes Szentiványi Imi (Dinnye, talán nem haragszik érte), a 14 évesen 196 centi magas Palócz Gyula és a legendává nőtt Alb András (Tasziló) és még sokan mások akiknek a nevére nem emlékezem mindannyian az alapokat jelentették (3.kép) és tettek sokat a későbbi eredményekért. Számosan közülük nagy nevek lettek ma is aktívak és hasznos tagjai a vitorlázó sportnak. Gondoljunk csak a közelmúltban visszavonult Marinovich Endre karrierjére, zsűri elnöki munkájára, a Fekecs vitorlákra,  Fejér Vili több évtizedes balatoni vízügyes szakértelmére.

Fürge
Fürge

Furcsa mondani, talán nem is igaz, de az elitet abban az időben Agárdon a két  finnes képviselte. Közülük B. Szabó Péter a Balatonról csábult Agárdra. Schmalz Józsi barátjaként a legendás Schmalz dinasztia minden vitorlás tapasztalatát, gyerekszerető gondoskodását hozta magával Siófokról. Tőle hallottunk először a mai legendákról, a korábbi klubtársairól Fináczy Gyuriról és Marciról, Tuss Mikiről,  Verebély Tibiről, Izsák Szabolcsról, Lánczos Feriről, Tahy Péterről és Béláról, Schmalz Józsiról. Pestiesen szólva Péter, egy nem semmi figura volt. Nagymamája halála után tini korától egyedül élt és tartotta el magát Fehérvár belvárosában lévő földszint lakásában. Ez a szentélyt gyűjtőhelyévé tette  minden pesti és fehérvári csodabogárnak, zenészeknek és természetesen a vitorlázóknak.  Az  összegyűlt számos 16-22 éves vagány ontotta magából az ötleteket, álmokat. Óriási elméleti képzés ment, igaz kártyázni és akkor még többé -kevésbé ismeretlen Kapitaly-t is lehetett játszani. Aki ott megfordult, számára rangot jelentett, mert nem akármilyen közösség részesének érezhette magát. B Szabó Péter környezete, közösségformáló személyisége alapvető befolyással volt, az agárdi vitorlázás gyors fejlődésére. Talán nem mindenki ért velem egyet, de éveken át számos szituációban voltam vele és bizony a jelenléte mindenkire, minden helyzetben hatással volt, mindenki meg akart felelni számára. Folyamatosan mondogatta, végül rábeszélte Reinchardt Gyurit is arra, hogy a rendszeres elméleti és a vízi képzésen, új hajók építésén, a környezet kiépítésén túl nagyon fontos az idegen környezetben más tavakon, alapvetően a balatoni versenyeken való részvétel.

A moszkvics is segít.
A moszkvics is segít.

Nem elég a balatoni klubok támogatása, versenyzőik Tuss Miklós, Hegymegi Laci és mások időnkénti segítőkész látogatása. Ehhez indulóban egy szinte legyőzhetetlen akadályba ütköztünk. Az utazás rendben, de hogyan? Eleinte kértünk kölcsön egy Csepel teherautót a balatoni bajnokságra. De egy autó nem volt elég és nem mindig elkérhető, nem is volt igazán megfelelő. Jött az ötlet. Van egy kerti traktor a megyei sportszövetségben, ami a típusneve alapján Fürge névre hallgatott és kölcsön kaphatjuk. Egy, vagy két hajót simán elhúz a pótkocsin. Csak körözni kell vele Agárd és a Balaton között. Az Agárd - Székesfehérvár - Várpalota - Balatonfüred útvonalon a menetidő  8, azaz nyolc óra. Nem a Gardára, hanem a Balatonra! Bárdossy Bandi és még néhányan többször megtettük ezt az utat, de B. Szabó Péter is, mint ahogy a képen is látható. Azért egyszer egy Moszkvics is segített.

A telepen gyors ütemben kiépültek a kikötők, a szárazföldi létesítmények, elkészültek az első saját építésű műanyag finnek is. Először a minta a legendás Tixogén, majd az 1966-os szezonra fél éven belül további tíz darab fa árbócos is. Az árbocok is és a hajók minden eleme, saját gyártású volt.  Nagyon büszkék voltunk rájuk. Igaz nem vették fel a versenyt az akkori gyáriakkal és a két fa hajónkkal, de kit érdekelt? Voltak, méghozzá új hajóink - az enyém a piros, Calypso névre hallgatott -  és vitorláztunk éjjel - nappal. Elkészült az első Cadet és Tasziló ült a kormányához, az első hegyes orrú M yolle, Bögyölő villogott vele, megjelentek a 420-asok, 1973-ban a 470 - esek, vagyis a 70-es évek elejére teljes gőzzel üzemelt az utánpótlás gyár és ontotta magából Reichnhardt Gyuri, később Horlay, Béla, Hegedüs Tibi és még számos edző irányítása mellett a későbbi legendákat, a szervezett keretek között nevelkedő, felnőttként nemzetközileg is eredményes versenyzőket, Fodor Péter, Alb András, Talabér Ferenc, Zimmermann Manó, D'albini Endre, Nyári Gyula és Zsolt, Ruják István, Litkey Botond, Haranghy Csaba és Eszter, Szilvássy Attila, Lehoczky Gábor és sokan mások akik a Barkasról és az utódok, Gyenes Ákos, Tabák Réka, Berecz testvérek, Váradi testvérek, Matis Klaudia, Gerő lányok, a Vígh testvérek, akik ma már a Transitról mesélnek.

Akik az alapokat építették
Akik az alapokat építették

Az a néhány év a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején volt az agárdi őskor.  Akiknek szerencséjük volt és jó időpontban jó helyen voltak átélhették az álmodozások korát, előre nézhettek több évtizedet és láthatták álmaik kezdeti megvalósulását, munkájuk eredményét, nagy tehetségek  kibontakozását......  Aztán a lendület megtört...
A kilencvenes évek második felére újra világosodni kezdett az ég alja. Ami a hatvanas évek végén kezdődött, az ezredfordulón kiteljesedhetett. Már nem klubszinten, hanem országos szinten több- száz versenyző, szülő, edző, sportvezető, klubvezető összefogott, nem nyavajgott, nem sopánkodott, hanem tette amit hozzá tudott tenni a közöshöz. Néhány fiatal edző komoly gondolatokkal küzdött éjszakánként. Álmaikban látták utánpótlás korú neveltjeiket a nemzetközi versenyeken az élen vágtatni és elkezdték megvalósítani ezeket az álmokat. Néhány idősödő álmodozó is kiadta magából a több évtizedes tapasztalatát. Hodács Lajos épített nemzetközileg is számottevő optimistet és Hantó Pista szervezésével Cadetet. Németh Zoli gyártott kiváló minőségű alkatrészeket hozzájuk. Lám Dezső a gyerekversenyző nélküli Egis-ben kiváló szezonkezdő ranglista versenyeket rendezett a Kereked támogatásával. A klubok beszereztek korszerű mikrobuszokat, gumimotorosokat, utánfutókat. A szülők a gyerekeiket jóminőségi téli-nyári egyéni felszereléssel látták el. Minőségi képzésben részesültek a jelenlegi és a jövő edzői Dulin Jenő és Fundák György vezényletével. Kezdett összeállni az utánpótlás nevelő műhelyek rendszere, Agárdon Horlay Béla és Makai Péter, Fűzfőn Fi Janó kezdte, Hodács Attila folytatta, Rutai István (Stefi) különleges elképzelését tihanyi kikötőjében Regős Attila és Gerencsér Gergő, a BYC-ben Nagy Attila (Rozsda) merész álmodozását Böröcz Pista és Csomai Józsi(Csomesz), az agárdi YKA-ban Tímár Péter és Majthényi Zsombor, Szpariban Litkey Árpi, Révfülöpön Török Peti vezetésével, de rajtuk kívül felsorolhatatlanul számosan vállalták szabadidejükben, néha munkaidejük terhére a munkát. A kezdeti szervező munkát Lovas József, Váradi Imre, Majthényi Szabolcs, Eszes Detta kiegészülve az osztályszövetségek munkáját megszervező Hantó istván, Bors Sándor, Erdélyi Béla, Berecz Botond, Mátyás László, Péch Balázs, a mindig tettre kész Karácsony Jana, a gyerekekért minden háttérmunkát vállaló Bakóczy Kálmán és még sokan, nagyon sokan tették le, hajtották végre. És a Szülők vég nélkül.

Váradi Imre
Váradi Imre

A hatvanas évek álmai valóra válhattak. A tíz év türelmes, közösségi aktív szervező munka meghozta gyümölcsét, 2010-re az utánpótlás nemzetközi eredményei magukért beszélnek. Egyik szárazföldi ország sem büszkélkedhet hasonló ifjúsági eredményekkel, de talán még a tengeriek közül sem mindegyik.

És amikor likra felsőben, talpas vízhatlanban felteszi a VSR motoros fölé a Harbeck utánfutóra a szuper hajóját és beül a Transitba az ifjú tehetség és elindul a nagyvilágba az újabb diadal felé emlékeznie kell, hogy az útját az évtizedek alatt sok láb taposta ki és úgy (is) kezdődött, hogy egy bakancsos ember, zsiroskenyérrel a zsebében végtelen nagy hittel, mosolyogva felült a Fürge kerti traktorra és elindult meghódítani a világot.

Váradi Imre
az MVSZ Elnöksége utaápótlásért felelős tagja

u.i. Én így emlékszem.


További képek a galériában.

Váradi Imre