A sikló nem egy szép állat.. még lába sincs. Csúszik ide, tekereg oda. Az ember (illetve jellemzően a legtöbb ember) egyfajta belső borzongást érez, ha ilyen csúszómászóval találkozik. Nem véletlen, hogy neki tulajdonítják az almás történetet.. Persze az kígyó volt, nem sikló.. De nekem például ez egyáltalán nem szembetűnő különbség.
Ugyanakkor a siklónak vannak határozottan jó tulajdonságai is:

  • Nem rágnak össze semmit.
  • Alapvetően teljesen ártalmatlanok.
  • Az ürülékük kicsit hal szagú ugyan, de gyakorlatilag por állagú lesz, ha megszárad
  • És vélhetően elijesztik a patkányokat. 

Nézzük a patkányt.

  • Az legtöbb ember nem undorodik tőlük szükségszerűen, hiszen nem túl nagy,
  • szőrös,
  • helyes kis orra meg szeme van,
  • és nem utolsó sorban van lába is.. Rögtön négy!

Namármost, eddig rendben is volnánk.. DE! A patkány mindent összerág

Az ürüléke nem hal szagú, hanem kifejezetten ürülék szagú, és nem is lesz por állagú szinte soha. Ha mindez egy viszonylag kis hajó belterére koncentrálódik, az bizony baj.

Szóval az úgy történt, hogy amikor utoljára lent voltam a hajón, akkor nem zártam be, hadd szellőzzön a ponyva alatt. Aztán amikor mentünk a Dér Kupára, akkor láttam, hogy itt ott kicsit valaki megrágott ezt azt.. Akkor még azt hittem egér járt arra, nem is tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, hamarosan úgy is daruzunk. Mentünk hát a versenyre, aztán haza. Amikor elosztottuk a maradék ennivalót, akkor vettük észre, hogy kirágta valaki zacskót, és megdézsmálta a szendvicseket... Hopp, ezek szerint volt egy harmadik utasunk is. Na nem baj, nem minden egér vesz részt vitorlásversenyen.

A fekete leves akkor jött, amikor a daruzás miatt újra lementünk a hajóra. Mivel a ponyvát már nem tettem fel arra három napra, ezért jól bezártam a hajót. Ez nem tetszett a lakónknak, és minden elkövetett, hogy ki tudjon jönni. Összerágta az ajtót, a trepnit, szétmarcangolta a pokrócot ami egy zacskóban volt, és még egy sor dolgot... Ráadásul nem utolsó sorban, mindenhol otthagyta a khmz "névjegyét". Nem elég, hogy ki kell venni a hajót, ami eleve nem vidám történet, még szemétdomb is van benne. Na ez a méreg, nem a cián.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez most történt, és nem egy hónappal ezelőtt. Most úgyis ki kellett pakolni az egész hajót, mert a belsejét is alaposan kigőzborotváltuk. Rá is fért. Télire lesz kis extra feladat. A trepni, az ajtó, és egy fedél kijavítása. Ezen kívül szemétbe került 1 pokróc, rövidebb lett egy kötél, és itt ott további nyomok vannak a hajóban.

Látva a rágás intenzitását, még jó, hogy nem bordának, vagy esetleg egy palánknak látott neki. Akkor lehet hogy már vízi patkány lenne egy tengeralattjáróban.

Néha szoktam látni tölcsért a kikötőköteleken. Tudtam mindig mire való, de valahogy nem hittem el, hogy tényleg szükség van rá. Ez tipikusan olyan dolog, ami mindig másvalakivel történik, velünk sosem. Hát most már tudom mit találtak a hajójukban azok a tulajdonosok, akik másnap tölcsért húztak a kikötőkötelükre...

Szutor Ferenc