Telegdy István a hatvanas-hetvenes évek egyik legsikeresebb magyar vitorlázója, legendás Csillaghajó kormányos. Olimpikon, sokszoros magyar bajnok, Kékszalag-győztes volt. 

Ritkán szólították Istvánnak. Pistizték, de leginkább beceneve lett ismert: barátai Ketyinek hívták. Nagyon régi magyar család leszármazottja, Telegdy Csanád 1320-ban az esztergomi érsekség alapítója volt. 

1942-ben, tizenöt évesen kezdett vitorlázni Alsóörsön. Nagybátyja, Mihalkovich János - akinek volt akkoriban egy dingije, egy 22-es Binnenjolléja és a Vészmadár Harmincas Cirkálója -  hívta a hajóira.

1949-ben került Balatonföldvárra, és Haán István révén hamar megfertőződött a Starral, mert a Honvéd Vitorlás Klub akkori telepvezetője első balatonföldvári napján kivitte magával edzeni. Az a vitorlázás nagy hatással volt rá, örök rabja lett a hajótípusnak.

Rövidesen kormányos lett, Molnár Miklóssal, majd Telegdy Miklóssal versenyzett. 1957-től lett a legénysége a Fűrész becenévre hallgató Jutassy István, akivel az első bajnoki érmét (3. hely) nyerte, még abban az évben. Nemzetközi vizekre is eljutott az akkor először külföldre utazó magyar csillaghajós csapattal. Sopotban és Warnemündében versenyeztek, ahová a következő évben is elutaztak.

1958-ban alakult meg a 17-es Star Districtben a Budapest Flotta, melynek kapitánya Sándor Pál, titkára pedig Telegdy István lett.

1959-ben nyeret Jutassy Istvánnal az első Star magyar bajnoki címét. 1960-ban részt vettek az Európa-bajnokságon Bendorban, és 13. helyen végeztek a harmincöt hajós mezőnyben.

1960-ban ők képviselhették a magyar sztárosokat a Római Olimpián. 12. helyen végeztek. A legjobb helyeiket az ötödik és a hatodik futamban érték el, amikor 6., illetve 7. helyen futottak be a célba.

1961-ben Jutassyval hatodik helyen végeztek a Kieler Wochén, és megnyerték a második magyar bajnoki címüket

1962-ben Portugáliából meghívást kaptak a cascais-i világbajnokságra, ám kiutazásukat a fő sportszervek nem engedélyezték. Jutassy ennek hatására abbahagyta a versenyzést, Ketyinek új társat kellett keresni. A következő években Ribiánszky József és Molnár Albin voltak a mancsaftjai.

Ekkoriban nagy harcban álltak a versenyeken Tolnay Kálmánékkal az olimpiai kiküldetésért. '62-ben másodikak lettek a bajnokságon füredi vetélytársaik mögött, de 1963-ban Molnár Albinnal ők győztek. Bonyolult, hosszú és szoros válogatósorozatot futottak Tolnayékkal, ám a Tókiói Olimpiára központi döntéssel végül nem utaztak a sztárosok.

1965-ben Csillaghajóval indult a Kékszalagon, természetesen Molnár Albinnal. Másodikok nyertek az abszolút első Tolnay mögött. 1967-ben szintén versenyzett, de magukkal vitték a sportújságíró Peterdi Pált is, így nem volt esélyük a jó szereplésre.

Csillaghajóban magyar bajnokságot Ketyi legközelebb 1966-ban nyert Ribiánszky Józseffel. A következő években a bajnokságokon rendre a dobogón végzett. Versenyzőtársa volt ebben az időszakban a már említetteken kívül  Kurimay Tamás és Hidasy László.

Az 1975-ös lett a következő remek versenyéve. Ekkor Holovits Gyurival ültek össze, és szinte mindent megnyertek. Districtet, bajnokságot és Kékszalagot. A Kékszalagon a Blott X-zel versenyezve 21 óra 30 perces idővel győztek. Ez volt a negyedik olyan Kékszalag, amelyet Star nyert. A versenyen a 30-as Cirkálókkal, elsősorban a Kékmadárral kellett küzdeniük a győzelemért.

1977-ben is indultak. Ekkor Holovitsot nevezték be kormányosként, mert akkoriban még csak a kormányos kapott díjat. A gyengeszeles versenyen ezúttal „csak" másodikok lettek a Tramontana mögött.

1976-ban Gyúróval magyar bajnok volt, 1977-ben pedig ezüstérmes, ekkor viszont már a fiával, Zsolttal vitorlázott. 1980-ban Kurimay Tamással a sokadik ezüstérmét szerezte a bajnokságon.

Ebben az időben már keveset versenyzett. A klubban, a Spartacusban technikai feladatot végzett, örömmel. Többször kiutazott Kaliforniába, megkedvelte az ottani légkört, és 1986-ban a csernobili katasztrófát követően feleségével kitelepedett Los Angelesbe.

Ezután már nem versenyzett, legfeljebb vitorlázgatott. Sokszor járt itthon, mindig örömmel fogadták, különösen Balatonföldváron, a Spartacus-telepen, ahol legendává lett.

Ő mondta egy a Hajó Magazinnak adott riportban: „Én mindent a Balatonnak köszönhetek. A szüleim itt ismerkedtek meg, itt ismertem meg a feleségem, itt  kezdtem vitorlázni, versenyezni. Hogy a Balatonon kívül mi hiányzik? A barátok, az Opera, a zene, fiatal koromban kórusban énekeltem."

Ketyi  86 éves volt. Otthonában érte súlyos agyvérzés, és néhány nap múlva, november 11-én békében, csendesen távozott.

Hiányozni fognak a látogatásai. De az jó dolog, ha valaki egy hosszú élet után hiányzik valahonnan, ahol rengetegen becsülték és szerették. Nyomot hagyott. 

Felesége, Maryll írta

 Visszaemlékezések:

Részlet Andre de Bokay visszaemlékezéseiből, aki Franciaországból Telegdy István özvegyének, részvétlevelében írta a következőket:

„Hullámokban érkeznek az emlékeim. Még gyerek voltam, amikor 1950-ben a telepre keveredtem. Pisti az elsők között volt, aki hóna alá kapott. Mindig segítőkész, jókedvű bácsiból aztán az évek során jó barát lett. Szenvedélye, a vitorlázás vérünkbe szívódott, a szörnyű idők gyógyszerévé vált,

egy életre összekötött mindnyájunkat, akiknek szerencséje volt ehhez a társasághoz tartozni. Hány vihart éltünk át a vízen a „Rettegett Iván" égisze alatt, avagy a rendszer jóvoltából! Mindehhez Pisti szorosan tartozott. Hallatlan energiája ragadósnak bizonyult; a telep egyik mozgatórugójává vált.

Amikor '55-56 nyarán sztározni kezdtem és Pisti "ellenfelemmé" vált, akkor sem tagadta meg soha segítőkészségét. Amikor megtudtam, hogy távozásom után Pisti ment a jó öreg Pegazussal, boldog voltam, hogy jó kezekbe került a hajó.

Már odakintről örültünk, hogy a római Olimpián a mi Pistink vett rész, aztán annak, ahogy District Bajnok lett. A 25 éves nosztalgia összeröffenés kedves emléke elevenen él emlékezetemben, mely a Telegdy házaspár nélkül nem jött volna létre. Feleségem még ma is emlegeti, ahogy Pisti fogadta a Spari telepen, amikor még menyasszonyként meglátogatta szüleimet, barátaimat, a Balatont, ahol emberré váltam, amiben Pistinek tudta nélkül is nagy szerepe volt. Egyszóval Pistit tiszteltem és szerettem. Hiányozni fog annak lehetősége, hogy még találkozhassak vele és mindezt élőszóban elmondhassam.

Csodállak téged, kedves Maryll, hogy Pisti távozását bölcsen Isten áldásaként fogadod el.

Mennyire igazad van!"

Gerő András visszaemlékezése:

„Én is fiatal srácként kerültem a telepre, és nyegle finnesként nemegyszer szembesültem Pisti kőkemény ébresztési procedúrájával. Ha nem voltunk kint időben a reggeli futáson a minimum a "beleharapok a seggedbe kisfiam, ha nem lódulsz!" - még mindig a fülembe cseng.

De bevállalnék egy akkori harapást!