Vendégek a balatoni kikötőkben – zárt karokkal várva

Hazámban, Lengyelországban - több kézikönyv és túraajánló szerzőjeként - sokat tettem már a vitorlázás népszerűsítéséért (www.przewodnikzeglarski.pl). Hosszú évek óta ajánlom hajóstársaim figyelmébe a Balaton szépségeit is (http://przewodnikzeglarski/pl/balaton.html). Sokszor fordulnak hozzám vitorlázók, hogy legyek a segítségükre túrájuk tervezésénél. Így volt ez legutóbb is, mikor egy vitorlásklub keresett helyszínt nem túl messze Lengyelországtól, ahol bemutathatja a 2012-es szezonra épített hajóját, egy 6,5 méteres, 4 fős vitorlást. Egy-két hetes túráról lett volna szó, éjszakánként váltva a kikötőket és a tesztelő legénységet. Számtalan kikötőt kerestem meg az északi parton, hogy egyeztethessünk a klub nevében. Meglepetésemre sokan válaszra sem méltattak, akik pedig igen, közölték, hogy egyáltalán nincs szabad helyük. Egy helyről azt is megtudtam, hogy ne nagyon reménykedjek, mert ez az általános helyzet a Balatonnál.

Így fordultam a kiváló útikalauz, a Balatoni kikötők szerzőjéhez, Horváth Csabához, hogy választ kapjak arra, miért nem nyitottak a magyar kikötők az idelátogató vendégek előtt. Végül az ő segítségével - és a Porthole által - kaphatnak nagyobb nyilvánosságot kérdéseim.

De talán érdemes kicsit visszanézni a múltba is. A '85/86-os szezonban sziléziai hajóstársak tizenegy vitorlással túráztak a Balatonon. Mivel egyik kikötőben sem találtak helyet, kénytelenek voltak Alsóörsön az önkormányzat mólóját használni. A folytatást nem nehéz kitalálni: érkezett egy vihar, ami miatt a flotta nyolc hajója komolyan megsérült.

1997-ben - még mindig a Balaton szerelmeseként - tettem vízre Batiar nevű hajómat, hogy feleségemmel együtt bő egy hónapot töltsek a tónál. A kikötőből természetesen azonnal elhajtottak, így kénytelenek voltunk éjjelente horgonyozni - hol egy Fonyód közeli lezárt kikötő mellett, hol Badacsony környékén. Kémiai WC-vel rendelkeztünk, és tusoló is volt a hajón, így azért az alapvető szükségleteinkre találtunk megoldást. Következő két balatoni túrám során charterhajókkal vitorláztam - ekkor azért akadt pár szabad hely a MAHART kikötőiben, de persze mindenfajta infrastruktúra nélkül.

Nehéz elhinni, hogy egy 100-200 férőhelyes kikötőben ne lehetne helyet csinálni egy kisebb túrahajónak néhány éjszakára. Biztosra veszem, hajózzon bárki Lengyelország tavain, elképzelhetetlen, hogy egy kikötőből elhajtsák. Ezen talán érdemes volna elgondolkodni a magyar hajóstársaknak, és persze a kikötők üzemeltetőinek is.

Sporttársi üdvözlettel,

Zbyszek Klimczak
fordította: Tordai Zsolt