Mentés Francia Polinéziában

Hosszan tíz percig figyeltük a hullámokat, közbe bevettük a vitorlát és motorral közeledtünk lassan a bejárathoz. Néha-néha feltűnik egy 4-5méteres hullám is, ami már túl veszélyes itt, és ezért ma nem tudunk bemenni itt az biztos. Feltűnt a távolban egy kifelé tartó fehér kis műanyag búvárcsónak. Figyeltünk és vártunk. A keskeny zátonyok közötti bejáratban ismét egy hatalmas 4-5méteres hullám tört be és a hatalmas hullám pont megtört a bejáratnál, ahol a csónak is volt és a kiscsónak eltűnt! Lerohantam a távcsővért a szalonba, mikor kiértem a cockpitbe elkezdtem figyelni és a többiek is (hatan voltunk a hajón). Nem látjuk a csónakot... több perc elteltével valaki kiáltott: - Felborult a csónak és három ember a vízben! - Közeledjetek a csónakhoz! - kiáltottam és leszaladtam a szalonba és VHF rádióhoz. Általános vészhívást adtam angolul a 16-os csatornán: 'Egy búvárcsónak felborult Maupita sziget bejáratánál, három ember a vízben és LULLABY vitorlásjacht közeledik hozzájuk. Nincs válasz! Két alkalommal megismételtem a hívást. - Dingit a vízbe! - kiáltottam. Ákossal és Bálinttal egy perc alatt a vízre tettük a dingit és elindultam egyedül az emberek felé. A dingibe behúztam a három embert. A nő sírt és sokkos állapotban volt és mindenkinek a testén zúzódások és horzsolások... Egy helyi halászcsónak is kijött utánunk néhány perccel és átvette a sérülteket és bevitte őket vissza a szigetre. A csónakot nem tudták visszaállítani és még kijött két halászhajó. A Balatonon nyaranta éveken át vízimentőként dolgoztam Almádiban és volt, hogy motoros mentésekben is részt vettem a Balatonalmádi Vizimentők SE motorcsónakján. Voltam már sok ilyen helyzetben, de attól függetlenül órákon át még a hatása alatt voltam. Késő délután egy hatalmas bálna ugrott ki mellettünk, de ez az élmény sem felejtette el velünk a mentési eseményeket és a női sírást.