Van olyan vélekedés, hogy ne foglalkozzunk vele, hisz ekkora vasdarabok mire átkorrodálnak hosszú idő telik el, azt meg talán a hajó sem éri meg, nemhogy a tulajdonosa. Nem is lenne ezzel semmi gond, ha a rozsdásodás nem akarná uralni a teljes felületet. De akarja. Az algagátlók, átnedvesedő anyagok. A víz egy idő után eléri a fémet, és ettől kezdve elindul a folyamat.
Addig amíg csak a tőkesúly felületén vannak rozsdásodások, talán nem is nagy a baj, maximum ronda, ha ránéz az ember, a halakat meg kevésbé érdekli, ha már a hajó vízbe került újra. Az igazi gond akkor van, ha a hajótest és a tőkesúly találkozásánál tapasztalunk korróziót. Ez arra utal, hogy ezen az úton a víz már egyre közelebb kerülhet a tőcsavarokhoz és egyéb rögzítő elemekhez, ami már nem csak esztétikai kérdés. Itt kell kitérnem arra is, ha a tőcsavarok belülről kapnak vizet. A hajógyártók kínosan vigyáznak arra, hogy megfelelő tömítettséget biztosítsanak az átmenő elemeknél és ennek érdekében sok esetben gyantával fedik a csavarokat. Ez az un. topcot, ami gyakorlatilag színezett gyanta, és jó vastagon fedi a hajófeneket. Az idő előrehaladtával ez a réteg megrepedezik és a hajófenékben lévő víz eljuthat a tőcsavarokig. Az itt kialakult korrózió csak akkor lesz látható, amikor a rozsda lefeszegeti ezt a fedettséget, de akkor már bizony komoly károkat is okozott. Volt olyan hajó, ahol az anyák alatti alátéteket egyszerűen ki lehetett vakarni az anya alól. Szinte elgondolni is rossz mi történhet ezek után egy erősebb viharban, vagy egy felülés alkalmával. Mindezekből következik, hogy két nagyon fontos dologra kell figyelnünk. Az egyik, hogy ne legyen víz a hajófenékbe, a másik, hogy a tőkesúlyt rögzítő csavarok mindig megfelelően védettek legyenek. Tavasszal amikor a hajót felkészítjük a nyári üzemre, bizony erre is oda kell figyelni.
De menjünk vissza a hajó alá. Ha azt tapasztaljuk, hogy a tőkesúly és a hajótest között a tömítés nem megfelelő, még mielőtt alga-gátlóznánk, javítsuk ki. Nem szabad sajnálni az időt erre a munkára. A régi tömítést ki kell kaparni, majd gondosan kicsiszolni, hisz ez a feltétele annak, hogy az új tömítőanyag egyrészt jól fog tapadni, másrészt valóban tömít. Nagyon fontos szabály, hogy algagátlóra nem tömítünk, csak tiszta műanyagra. Ha mindez megvan, akkor a tőkesúly berozsdásodásainak kitisztításához kell kezdeni. Itt fontos, hogy un. „fémtiszta" állapotig jussunk el, vagyis ne sajnáljuk az anyagot, köszörüljük mélyre, ha kell. Ha mindez megvan, akkor jöhet a rozsdamaró folyadék, hogy még csak véletlenül se maradjon rozsda a felületen. A rozsdamaró hatására az oxidált felületek kifehérednek. Mielőtt azonban lefednénk fontos teendő, hogy ezt a fehéres anyagot is eltávolítsuk. Ezt először mechanikus úton drótkefével, majd utána hígítóval kell áttörölni. Ez azért fontos, mert a rozsdamaró olajos bevonatot hagy maga után, és ha erre hordjuk fel az alapozót, az bizony hamar leválik róla. Nos, ha előkészült a felület, le kell alapozni, azzal az alapozóval, ami az algagátlónkhoz rendszerben használható. Az első réteg után kell tapaszolni. Mivel víz alatti felületről van szó, minden esetben epoxi tapaszt kell használni. Ha kikötött és becsiszoltuk, további 3-4 réteg alapozót kell felvinni, majd 2 rtg. algagátlót. A második réteg felhordása már célszerűen a teljes víz alatti felület átvonásával egy időben történik. Ha elektro-korrozió ellen is védeni akarjuk a tőkesúlyt, sós víz esetén cink anódokat, édesvízen magnézium anódokat célszerű felszerelni.
Rick Csaba
