Hibajavításhoz vagy egy új eszköz beszereléséhez bárki hozzáfoghat, az elektromos rendszerhez hozzányúlni nem ördöngösség, de precíz munkát igényel, ha valóban tartós és megbízható eredményt szeretnénk elérni. A következőkben néhány hasznos tanáccsal szeretnék szolgálni ennek érdekében.
Az írás az előző számunkban olvasható bevezető cikk folytatása.

Vezetékek
Vezetékhez nem mindegy, hogy milyet használunk. A hajón jelentős mechanikai igénybevételnek vannak kitéve, rázkódásnak, rezgésnek, mozgásnak. Ezért tömör vezeték (fali villanyszerelési vezeték) használatára ne is gondoljunk, az ilyen idővel eltörhet, ráadásul behúzni sem egyszerű. A sodrott, hajlékony vezeték már sokkal jobb választás. Létezik kifejezetten hajós alkalmazásra finom szálakból álló, szálanként ónozott extra-hajlékony vezeték, bár ez itthon nehezebben szerezhető be (autóipari vezeték viszont igen, az is jó). A normál PVC szigetelésű vezeték általában megfelelő, de egyes helyekre, pl. motortérben vezetett, vagy szabadban lévő (tipikusan fényekhez, vagy árbocba vezetett) helyekre hő- és napsugárzás-álló szigeteléssel ellátott vezeték szükséges.

A vezetéket lehetőség szerint rögzítsük csőben vagy bilincsekkel, átvezetéseknél vigyázzunk, hogy esetleg éles peremek ne dörzsöljék ki a szigetelést. Igényes szerelésnél a vezetékek nem össze-vissza futnak, hanem rögzítve, kötegelve. Később sok fejtöréstől kíméljük meg magunkat, ha a végeket feliratozzuk, illetve rajzolunk magunknak kapcsolási rajzot, és azt későbbiekben is naprakészen tartjuk.
A vezeték legfőbb paramétere a keresztmetszet. Ez megmutatja, hogy az áramvezető hány mm2 keresztmetszetű, ettől alapvetően függ a maximális áram-terhelhetőség. Gyakori hiba, hogy a vezeték méretezésénél csak a megengedett maximális áramerősséget nézik. Ez nem elegendő! Vezeték kiválasztásánál két korlátozó tényezőt kell figyelembe venni. Egyrészt az előbb említett maximális áramerősséget. Az átfolyó áram melegíti a vezetéket, és meg kell akadályozni, hogy a terhelés hatására túlzottan melegedjen. Például attól függően, hogy szabadon, vagy zárt térben vannak, más-más maximális áramerősséget visel el egy vezeték. Ez azonban gyakran nem elegendő, ugyanis a vezeték ellenállásán feszültség fog elveszni, így a fogyasztó nem kapja meg a működéshez szükséges feszültséget. Ez különösen problémás 12 voltos rendszerekben, hiszen itt már egészen kis feszültségveszteség is relatíve nagy csökkenést jelent. Különösen hosszú vezetékeknél jóval nagyobb keresztmetszet kell, mint amit pusztán a legnagyobb áramerősség indokolna.

Akkumulátorok

Csatlakozások
A vezetékcsatlakozásoknak két fontos szerepük van. Egyrészt minél jobb elektromos csatlakozást kell létesíteniük, másrészt mechanikai szilárdságot is kell biztosítani.
A vezetékek összesodrását és szigetelőszalagozását jobb azonnal elfelejteni. (Véleményem szerint a szigetelőszalagot felejtsük el bármilyen célra, mert nagyon hamar csak egy ragacsos gubanc lesz belőle.) Mivel hajókon mindig hajlékony vezetéket használunk, a vezetéket előkészítés nélkül általában nem csatlakoztatjuk.  Az elemi szálakból álló vezetéket önmagában nem célszerű csavaros szorítóba, sorkapocsba („csoki") fogni, mert a szálak szétnyomódhatnak, egyesek kimaradnak, letöredeznek, így sem elektromosan, sem mechanikusan nem lesz jó a csatlakozás. Különösen hibás az a megoldás, amikor a szálakat valaki összesodorja, majd beónozza. A lágy ón ugyanis idővel a csavar szorítóereje alatt megfolyik, a csatlakozás kilazul. A helyes megoldás ilyen esetben érvéghüvely alkalmazása.  Ez egy kis fém csövecske, műanyag szigetelőgallérral vagy a nélkül, amelyet egy erre a célra szolgáló fogóval szorítunk a vezetékre.  Így a szálak nem fognak szétbomlani vagy letöredezni, a vezeték teljes keresztmetszetében fel lesz használva a csatlakozáshoz, és a szigetelt érvéghüvely még a hajlító igénybevételre is bizonyos védelmet nyújt.

Kapcsolótábla

Gyakoriak a különféle sarus csatlakozók is. Ezek között vannak az autóiparból ismerős sarus csatlakozók és a különböző csavarokkal lefogatható szemes saruk. Ezek közül is az ún. szigetelt saruk, amelyek egy műanyag hüvellyel vannak ellátva.  A műanyag színe (kék, piros vagy sárga) mutatja a befogható vezeték legnagyobb keresztmetszetét. A sarukat préseléssel („krimpelés") rögzítjük a vezetékre. A préseléshez szükséges saruzó fogó egyszerű kivitelben olcsón kapható autós- és szerszámboltokban, de komoly munkához érdemes beruházni egy profi racsnis szerszámba, amellyel konzisztens minőségű krimpelést végezhetünk. A préseléshez a vezetéket csupaszoljuk le, dugjuk be a saruba és a fogóval szorítsuk rá. Adott esetben, a biztosabb csatlakozásért egymás mögött kétszer is rápréselhetünk, illetve egyes fogók eleve két helyen szorítják össze. Fontos, hogy minden csatlakozást próbáljunk ki. A jól krimpelt sarunak erőteljes rángatásra sem szabad lejönnie, ha mégis, akkor dobjuk el és készítsünk újat. Egyszer már felhasznált sarut ne próbáljunk újra felrakni, és természetesen csak megfelelő szerszámmal saruzzunk - fogóval, kalapáccsal összenyomott saru előbb-utóbb hibás lesz. Nagyobb átmérőjű vezetékek (10 mm2 felett) saruzásához komolyabb szerszámok szükségesek, és mivel ilyen kábelek általában kevés helyen vannak (akkumulátor és nagyáramú fogyasztók környékén) valószínűleg érdemes szakembert keresni, ha ilyet kell készíteni.

Vezetékvégek

Sokan úgy gondolják, hogy a forrasztás a legjobb csatlakozás, ez azonban korántsem igaz. Elektromosan valóban nagyon jó kapcsolatot biztosít, mechanikai igénybevételre azonban nem alkalmas. Különösen vigyázni kell hajlékony vezetékek forrasztásánál, mivel a rézszálak közé beszívódó ón tömörré és ezáltal törékennyé teszi a vezetéket. Ezért ha vezetéket forrasztással rögzítünk, mindig gondoskodjunk a mechanikai tehermentesítésről, például összesodrással, zsugorcsövezéssel vagy hasonló módon. Préselt saruk forrasztására általában nincsen szükség, mivel a jó préselés során kiváló elektromos kapcsolat jön létre. Ha extra jó kapcsolatra törekszünk, forrasztással megerősíthetjük, de vigyázzunk, hogy az ón ne kerüljön a saru préselt részén túl a vezetékbe, mert a fenti okok miatt ott idővel eltörhet a vezeték.
Összességében tehát annyit tanácsolhatok, hogy a jó munkához jó szerszámok, eszközök, precíz munka és türelem szükséges. Ha viszont így dolgozunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a hajózás élvezetét nem fogják megkeseríteni elektromos problémák.

Korábbi cikkünk: Villanyszerelés a hajóban.

Szigeti Szabolcs