Visszanézünk a két dombra. De jó, hogy felújították a gömb kilátót. Erős fémráccsal pótolták a korhadt pallókat. Pár száz Forint a belépő, amit én szívesen ki perkálok, hiszen önkormányzati tulajdonban maradt, és valamiből karban kell tartani. Fő, hogy nem adták el valami haszonorientált cégnek.

Átszelve a Balatont, beviharzunk Szigligetre. Keletiesedhet a hullámzás, a kedves kikötőmester, kérésünkre mutat egy beljebb eső helyet. Itt már nyugodtan éjszakázhatunk. A kikötőben túl sok változás nincs. Marcsiék kedvesen üdvözölnek, kaja szokásosan kifogástalan, székek kényelmesebbek és elegánsabbak lettek, osztrák színvonal. Van is vendég bőven.

Ebédelni, mint alternatív megoldás, két helyet javaslok. Az egyik a Szőlőskert panzió és étterem. A strandtól felfelé pár lépés. Kellemes környezet, alacsony árak, magyaros kaja, jó borok. A választék ugyan szerény, de gyakorlatilag mindig nyitva vannak, még akkor is, amikor más, már csont keményen zárva.

 Fő szezonban, a Nádas Borozóban is ehetünk, most is nagyon jó. (Merlin korábbi cikke a Nádassal kapcsolatban - a szerk.)

Kis pihenő, és mászhatunk a várhoz, jó hosszú, de érdemes. Aranykagyló utcán fel, majd jobbra a turistalépcsőn a kápolnához. Van mellette egy emléktábla, lezuhant amerikai katonáknak. Ezt évente döntik le, töri össze, majd állítják helyre. Hát igen, nézőpont kérdése: magyarokat bombázó ellenség, vagy hős felszabadító. Nem foglalok állást, lépjünk tovább a Rókarántón. Egyre több, az eredeti formában felújított halászház.

Öröm nézni. Ez is hozzájárul Szigliget sajátos hangulatához, amit annyira szeretek. Szeretem őket újra és újra végig nézegetni. Kaptatónk vége felé, be lehet térni, ha nyitva van és nincs tele csoportokkal, az Eszterházy Pincébe. „Halott pince", nem folyik benne bortermelés. Attól még jó nedűt adnak, és hangulatos a „fekete penészes" kiállítás, ahol meglehetős összevisszaságban láthatók mindenféle borászati cuccok. .

Végre elérjük a vár tövét. Az elmúlt években, folyamatosan építettek valamit, egyre szebb lesz, mind több és több dolog látható. Már büfé is van, ugyanaz a cég üzemelteti, aki azt a kitűnő pálinkás, marlenkás, limonádés presszót a feljárat előtt, ami egyébként szintén kihagyhatatlan.

A műemlék együttest sajnos kénytelenek estére zárt kapu mögé rejteni, tehát figyeljünk a nyitvatartási időre. A sima belépők még csak - csak, de a műsorosak bizony igen húzósak, pláne, ha több hajónyi népre számolok. Ezzel együtt mindenkinek ajánlom, hisz az egyik legszebb kilátóhelyünk.

Lefelé jövet más utat kövessünk, igazán különleges látványban lesz részünk. A középkori torony kő csúcsa egyedülálló!  Ha megnéztük, esetleg jót falatoztunk a szederfa terméséből, a part menti úton érhetünk vissza a kikötőbe.

Délelőtti sétának megteszi, ha megmásszuk a „Királyné szoknyája" nevű magaslatot. „Matyus bán" várának romjait ismét nekiálltak feltárni, folyik a munka. Aranykagyló utca, Hegyaljai utcán balra, és onnan, hátulról indul a lépcső.  Szép a kilátás, de általában rengeteg a szúnyog.  Alaposan célszerű befújni magunkat.

Aki nem rest kutyagolni több mint két kilométert, tűző napon, aszfaltúton felfelé, annak ajánlom a Szent Antal pincét. Több hajós túrán, nemrég kacsasültet rendeltünk. Időre elkészült a kemencében, és felejthetetlenül finom volt. Bő fél madár jutott egy személynek, savanyúsággal, borral, tokkal - vonóval ötezer körülire jött ki. Veszett drága, de igazán különleges volt.

Továbbra is a távkutyagolóknak mondom, hogy a vártól, a „falu" felé is le lehet sétálni. Ez esetben, ha időnk engedi, megtekinthetjük, az újra, a nyilvánosság számára is látogatható Arborétumot. Sokáig zárva tartották, utoljára még gyermekkoromban láttam. Jó, hogy megint nyitva. 

Lassan leszáll az est, és én ülök a hajóban, kezemben szokásos borocskám, és bámulom a kikötőt. Felrémlenek az emlékek, mikor húsz körül jártam. Első túrámon is kikötöttünk itt. Persze még csak a „trambulin deszka volt, a közmóló oldalában. WC a bokor alatt. A közért már megvolt. A strand is, valamilyen formában. Meg rengeteg karó, horgászcsónak, mocsár. Úgy el volt hanyagolva, hogy fűzbokor nőtt a kikötőmedencében, a móló tövében. És milyen jól éreztük magunkat! Mekkorát fejlődtünk azóta, hullámtörő móló, vizesblokkok, kajáldák, rendben tartott kikötő, virágok. Na, még egy pohárka, és teljesen meg leszek elégedve. De jó nekem, megadatott, hogy itt legyek.

Gelencsér György (Merlin)