A Libera osztályban azonnal első helyre álltunk, a Telebox, a Carondimonio és az Italia próbálta tartani velünk a tempót.
A rajtot követően 3 katamarán haladt az élen, de hamarosan az egyik, a Black Jack SL33-as technikai problémák miatt kiállni kényszerült. Látható volt, hogy a katamaránok gyorsak lesznek ebben a szélben, de hosszú volt még a verseny, bármi benne volt a pakliban. Idén a németek egy iphone alkalmazást is elindítottak annak érdekében, hogy a bójákat a versenyzők könnyebben megtalálják a sötétben, ez alapján tájékozódtunk mi is, sokkal pontosabban tudtunk így vitorlázni és csak a maximális tempó tartásával kellett foglalkoznunk a bóják keresése helyett.
Idén a Lindau, Romanshorn, Eichhorn, Überlingen pályát tűzték ki, ami ellentétes irányt jelent a tavalyi pályához képest. Az első bóját még világosban vettük, gyengülő szélben haladtunk a második és harmadik bója irányába. A Vordeck nem sokat unatkozott. A második bója előtt sikerült a Teleboxnak 4-5 km-t adnunk, közben az időjárás egyre rosszabbra fordult, a kisebb esőből, amit előre jeleztek, egyre komolyabb zuhé alakult ki. A harmadik bója vételekor hallottuk a parton nekünk szurkolókat, ez további erőt adott nekünk a folytatáshoz. A harmadik bóját éjfél körül vettük, innen a befutó 40 km-re volt Lindauban, félszeles irányban. Rohantunk is, bíztunk benne, hogy meg tudjuk csípni a katamaránokat és még befuthatunk az első három hely valamelyikén. Utólag kiderült, hogy az előttünk levő katamaránok közül kettő Svájc irányába indult és ott megállt a gyengébb szélben egy időre, így az esélyünk az első-második helyre is meg volt. Végül a Holy Smoke katamarán 02 óra 11 perckor futott be, ahhoz hogy őt megfogjuk átlagosan 12 csomós sebességgel kellett volna vitorlázni a célig, ami nem tudott sikerülni, mivel egy steuerboard-backboard szituációban nem kaptunk útjogot egy hajótól és balesetet szenvedtünk.
Kb. éjjel 1 órakor beértünk a kettes bója felé kreuzoló hajók közé, ezért próbáltunk az északi part felé ejteni, tudtuk, hogy backboardon vitorláztunk, ennek ellenére próbáltunk elmenni előlük. A sötétben azonban egy hajó olyan manőverre kényszerített bennünket, aminek a vége a borulás lett. Választani kellett, hogy felette vagy alatta menjünk el és ebben a szituációban a hajók és a legénység mentése érdekében nyilván lefelé menekültünk. A hajók nem értek össze, de az árbocok összeütközésének elkerülés miatt a hajót lee-be kellett döntenünk, ami a takarásból kiérve a borulást is megkönnyítette. Aki trapézon volt beesett a boomra, többiek a hajó különböző pontjain lógtak vagy a vízbe estek. Ez éjjel egykor, 15 fokos vízben életveszélyes szituáció volt, de mindenki megúszta élve a balesetet. Később egy nagy teljesítményű német motoros mentett bennünket és a hajót. Szerencsére a hajót is mentették, nem csak a Mannschaftot. Reggel hatra vontattak ki minket Ultramarin kikötőjébe.
Ultramarin kikötőben egy összefagyott, de boldog Raffica csapat kötött ki. Ezúttal nem az eredménynek tudtunk örülni, hanem annak, hogy senki sem veszett oda és a hajót sem veszítettük el a 200 méter mély vízben.
Lindauba visszatérve az emberek az utcán, a vitorlázók a Lindau Segel Clubban egyöntetűen és őszintén sajnálták, ami velünk történt, kiderült, hogy a második helyre felérhettünk volna a Holy Smoke katamarán mögé, de ez már sovány vigasz volt számunkra.
A lindaui emberek támogatása, együttérzése a csapatban mindenkit megérintett, szeretik a Raffica-t, nagyra értékelik a versenyen nyújtott teljesítményt akkor is, ha közben baleset érte a csapatot és kiestünk a versenyből, ez a Lindau Segel Club 2011-es Rundum összefoglalójából is látszik, amiben a Holy Smoke mellett a Raffica kapta a főszerepet. Megtisztelő és különös egyben, de valószínűleg csak nekünk, nekik ez természetes. Vajon mi lehet ennek a hátterében?
Szerző: Várkonyi Csaba csapattag
Fotók Németh Erika
További képek a Galériában!
Várkonyi Csaba
