Egy nap alatt alaposan be sem járható. A helyik és közelben élõk takarékos és praktikus  megoldása: eljönnek az elsõ két nap valamelyikén. Ez ugye hétvégére esik. Fejenként 18 Euróért van idejük végigrohanni a csarnokokat. Majd hétközben délutánonként – kedvezményes áru, délutáni vagy 15 órától érvényes belépõkkel – már a feljegyzett, számukra  különösen érdekes kiállítókat keresik fel, és akkor már alaposan átnézik ezeket a kiválasztott standokat. Más vélemények szerint hétvégéken jönnek a kishajók iránt érdeklõdõk, és hét közben a gazdagok, akik nagy hajót akarnak vásárolni. Ám ez utóbbi különösen sarkított vélemény.
 
 

Idén elõször kerülhet fel az alaposan megnézendõk listájára egy magyar stand a 17-es csrnokban. Korábban is megesett, hogy láthattak Düsseldorfban a látogatók magyar terméket Russell Coutts 44-est vagy Baka Attila szép Harmincasát, de most hét magyar cég közös megjelenése már átfogó képet ad arról, hogy mi minden készül nálunk is. 
Hét cég állítja ki termékeit. Ábécé sorrendben: Autoflex Kft, Code8, Flaar, Pata Marine, Pauger Carbon, Style Jacht és Stickl. A felsorolásból és látja az értõ olvasó, hogy õk heten termékeikkel és tevékenységeik bemutatásával egészen jó, átfogó képet adhatnak a magyar szabadidõs hajózást szolgáló iparról. Errõl részletesen késõbb.
Mennyire késõbb? A következõ kilenc napra elosztva folyamatosan, hiszen a továbbiakban minden nap jelentkezem a Düsseldorfi Hajókiállításról. Biztosan írok majd egy-két érdekességrõl, és más csarnokok látványosságairól, de tudva lévõ, hogy aki dolgozik egy kiállításon, az látja a legkevesebbet az egészbõl. De lesz itt helyben is érdekesség bõven, hiszen a termékeink idevonzzák a láitogatókat, rendre találkozunk érdekes emberekkel. 

Az elsõ napon lássuk elõször az alapokat! A kiállítási részvétel a Nemzeti Külgazdasági Hivatalnak köszönhetõ. Kiss Balázs az üzletfejlesztési fõosztály vezetõjével beszélgettem, aki itt van velünk Düsseldorfban.
 
 

- Hogyan született ez a lehetõség? 
- A Nemzeti Külgazdasági Hivatalnak kormányzati szinten alapvetõ feladata mindenféle ágazatban, és a kormány stratégiájában a jártmûipar különösen kiemelt terület. Én ezért az ágazatért felelek az exportfejlesztés szempontjából.  A tevékenységünk során, amely természetesen kezdetben az ismertebb jármûipari ágazatokra – gépjármû, vasút – irányult bukkantunk rá, hogy ismeretlenebbnek számító is területeken, piaci szegmensekben milyen jó magyar cégek dolgoznak. A sport- és szabadidõ hajózás pontosan ilyen terület. Kevéssé ismert és reklámozott, illetve kevéssé támogatott.

- Hajós ember vagy?
- Nem. Ültem már vitorláson, élveztem,tetszik, de nem ismerem alaposan a világotokat. Viszont feladatom az ilyen rejtekezõ értékek felkutatása és a támogatás elindítása. Exportképes, különleges termékeket elõállító, innovatív beállítottságú cégeket kerestem, és itt, a magyar hajóiparban – lehet, hogy ez meglep egyeseket – üdítõen sokat lehet találni. És ekkor nem csak a sporthajózásra gondolok. Innovatív hozzáállás, és ennek eredményeképpen  exportképes termék. Ez a két fõ szempont, ami érdekel.

- Ezek a cégek régóta dolgoznak az „igényesebb” piacokra – ha szabad ilyet mondani –, ami a minõségre kényszerít. Mivel a magyar piac kicsi, a törekvõk elõbb-utóbb a külpiacok felé fordulnak.
- Ez nagyszerû, mertez azt is jelenti, hogy van még bõven rejtett lehetõség!  Mindenesetre a Düsseldorfi a Hajókiállítás kézenfekvõ választás volt elsõ alkalomra, hiszen ez a világ egyik legnagyobb ilyen seregszemléje. Itt jelen kell lenni! Mivel a magyar cégek aránylag kicsik és energiáik jelen piaci helyzetben különösen lekötöttek az elõre haladás érdekében, sokat segíthet, ha a nemzetközi megismertetésükhöz hozzájárulunk.  

- Hogyan támogat a Külgazdasági Hivatal?
- Természetesen pénzzel. Jelen esetben egy nagy, a cégek szerint is remek elhelyezésû sziget-, vagyis minden oldalról szabadon álló, körüljárható stand bérleti díját állja a hivatal, ami összeségében komoly összeg. Biztos hogy ez levett némi terhet a most megjelenõk válláról, esetleg éppen annyit, hogy elszánhatták magukat a részvételre.
 
 

- Bizonyára nem véletelen, hogy elõször van ilyen nagy magyar jelenlét. Miért elsõsorban vitorlás cégek kerültek a kiállítók közé?
- A Düsseldorfi Hajókiállításon a csarnokokban a standok tematikailag jól elkülönülnek, így praktkusan dönteni kell, ha egyetlen területünk lehet. A vitorlások közül érkeztek az elsõ jelentkezõk, és ezután õk hívták azokat, akik szintén készek voltak vállalni a további költségeket és fárdságot. Megjegyzem van ugyan közöttük motoroshajó is, egy elektromos meghajtással környezetvédelmi szempontból a vitorlások közé való hajó a Stickl Kft. révén. Mindenesetre biztos vagyok abban, hogy a magyar motorosgyártók között is találunk hasonlóan innovatív társaságokat. Sõt! Kérem is õket, ha olvassák ezeket a sorokat, hogy jelentkezzenek (info@.hita.hu)

- Komplett kiállítást nem szokott finanszírozni a hivatal?
- Más ágazatokban ez elõfordul. Igen ám, de ott egy 30 négyzetméteres területen rengeteg céget be tudunk mutatni. Hajózásban ez nem lehetséges, itt sokkal nagyobb a területigény.  Ez a düsseldorfi stand 189 négyzetméter! Hét cég van itt és minden négyzetcentit kihasználtunk, anélkül, hogy szellõsen lennénk.

- Milyenek a tapasztalataid a cégek együttmûködési készségérõl?
- Azt kell mondjam le vagyok nyûgözve, nagyon pozitív, amit látok.  Úgy volt, hogy megbízunk egy céget a szervezéssel, installációval, de ez nagyon drága megoldás lett volna. Így a cégek egymással egyeztetve maguk valósítottak meg minden kiállítási feladatot, amiben központi szervezõi szerepet Scholtz Petronella (Style Jacht) vállalt magára, amit külön kiemelten meg szeretnék köszönni neki. A résztvevõk nem közvetlen konkurrensek, de akkor is nagyszerû dolog, hogy ilyen gördülékenyen, közösen megoldottak minden gondot.

- Manapság nagy divat, támogatott a klaszter. Ez esetleg egy spontán  klaszternak tekinthetõ?
- Nem tudom, de az biztos, hogy nekik érdemes lenne folytatniuk egymással valamiféle egyttmûködés a minél jobb nemzetközi megjelenáés érdekében. A magyar hajósiparban – nem a szabadidõ hajózásban – már alakult és jól mûködik a tönkretett magyar hajóépítés újra felépítését, felvirágoztatását célzó klaszter. Talán éppen hozzájuk kéne betagozódnia valahogy a szabadidõ-, és sporthajózásban dolgozó, együttmûködni képes cégek szövetkezésével. De az efféle irányok megválasztása az õ dolguk.
 
 

- Zárszóként még néhány szót az angol neve után gyakran HITÁ-nak nevezett hivatalról!
- HITA kormányzati hivatalként ugyanazokat a feladatokat látja el, mint amit korábban húsz évig az ITD Hungary végzett.  Tehát befektetés ösztönzést végez, vagyis külföldieket igyekszik befektetõként az országba hozni,  export és üzletfejlesztést támogat, esetleg tõkekihelyezést. Harmadik lábnak nevezném pedig azt, amikor beszállítók becsartonázását segítjük nálunk megtelepedett multikhoz. Nagyon ajánlom a cégeknek a részvételt kereskedelemfejlesztési pályázatokon, és kérem, hogy érdeklõdjenek a lehetõségekrõl, mert minden igyekezetünkkel sem tudunk mindenkihez eljutni. 
A következõ napokban sorra bemutatom a kiállító cégeket és mesélek majd érdekes látogatókról, tapasztalatokról, mert az elsõ benyomások alapján nyugodtan mondhatom, zajlik az élet a magyra standon Düsseldorfban. Ma például beszélgettem egy 64 éves Finnbe vágyó orosszal, akit majd Agárdon tanítgatunk tavasszal. Találkozhattam egy speciális, klasszikus kétárbocos vastestû hajójával joggal dicsekedõ, jó értelemben kicsit bolond némettel, Samuel Manuard-ral az ismert francia szólóvitorlázóval, egy idõs úrral, aki Paul Elvströmöt szerette volna utolérni fiatal korában, és egy fiatal német hajóépítõ sráccal, aki csillogó szemmel nézelõdött, és kérdezõsködött hajóról hajóra járva, pedig a Hein-mûhelyben dolgozik. Két holland hajóépítõvel, apával és fiával, akik a Scholtz 8.8-ast nézték hülledezve, hiszen õk is hasonló hajót gyártanak, majd megnézve a munkát közelrõl szívélyes üdvözletüket küldték Imrének. 
Vagy mesélhetek a lelkes kiállítás szervezõrõl!

Na, azt még gyorsan megteszem: A hölgy harsány vehemenciával megdícsérte, hogy milyen okos volt az egyik hajót „megemelni”. Kezdetben értetlenkedve hallgattam,de leesett a tantusz. Mégsem csitult, amikor elmagyaráztam neki, hogy az nincs megemelve, csak rajta van a tõkesúlya...
Ettõl nem csüggedt, csak frappánsan annyit mondott: „Mindenestre látszik, hogy ezek tapasztalt és ötletes kiállítók!”

Ruják István